Fülöp 1515. július 21-én született Firenzében éd 1595. május 26-án halt meg Rómában. 1615. május 11-én avatta boldoggá V. Pál pápa, 1622. március 12-én XV. Gergely pápa pedig szentté avatta. Ereklyéi Rómában a Santa Maria in Vallicella (Chiesa Nuova) templomban találhatók. A fiatalok és a reumás betegek védőszentje.

Néri Szent Fülöpnek nehéz gyermekkora volt. Korán elvesztette édesanyját, apja pedig – szegények lévén – nagybátyjához küldte tanulni, aki gazdag kereskedő volt. Az ő keze alatt kitanulta a mesterséget, de Fülöp nem találta benne a helyét. Elhagyta tehát nagybátyja házát és Rómába ment, hogy filozófiát és teológiát tanuljon.

Szabadidejében felkereste az Örök Város templomait és műemlékeit. A Szent Sebestyén-katakombában szerzett misztikus élményei mély hatást gyakoroltak további életére. Röviddel ezután megalapította a Szentháromság Testvérületet, amely a zarándokok ápolásával foglalkozott. Néhány évvel később pappá szenteltette magát (1551).

Papsága kezdetén megalapította az Oratóriumot, azt a helyet, ahol imádkoztak, találkozókat és konferenciákat szerveztek mindenki számára, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. Jöttek művészek, kereskedők, a város mindenféle lakója, még papok is, akikkel később megalapította az Oratoriánusok kongregációját. Az alapító rendkívüli személyisége és az a lelkület, amely az Oratóriumot jellemezte olyan erővel vonzotta az embereket, hogy aki egyszer átlépte küszöbét, az mindig visszatért. A lelkipásztorkodás korábban nem tapasztalt stílusa és a jámborság új arca annyira megragadta az embereket, hogy nem tudtak elszakadni tőle. Az ok rendkívül egyszerű volt: az Oratórium tagjai az élő hit és a hiteles öröm közösségét hozták létre.

* * *

Mesélik, hogy röviddel halála előtt Fülöp elégette minden kéziratát. Korábban pedig, még tanulmányai idején, a Biblián és Aquinói Szent Tamás Summáján kívül eladta minden könyvét, és az árát szétosztotta a szegények között. Élete a szegények szolgálatáról szólt, de kifejezte ellenszenvét a kort jellemző túlzásba vitt intellektualizmussal és tudományos okoskodással szemben, amely kizárólag a karrierépítés eszköze volt.

* * *

Néri Szent Fülöp lelkipásztori kezdeményezései rendkívül leleményesek voltak, tökéletesen rátapintott a kor lelki szükségleteire, olvasott az idők jeleiből, és azonnal megtalálta az „orvosságot” kora „betegségeire”. Az friss, élő hit örömével válaszolt a borúlátó protestáns teológiára, amely már egyes katolikus központokba is behatolt.

A szentek tiszteletének és a zarándoklatok értelmének megújítására felélesztette a Hét templom útjának neves szokását, amely a korábbi századok folyamán kedvelt zarándokútvonal volt Rómában. Az egyes személyek, de különösen az iránta tanúsított túlzott tiszteletre viccel és iróniával válaszolt, amelyekben – tekintve toszkán származását – nem mindig finomkodott.

Amikor már életében szentként akarták tisztelni, hevesen tiltakozott ellene és igyekezett komolytalanul viselkedni, hogy elejét vegye ezeknek a próbálkozásoknak.

Egy alkalommal például szakállának egyik felét leborotválta, a másikat meghagyta. Máskor idétlen ruhába öltözve járkált a városban csalánnal a kezében, amit úgy szagolgatott, mint egy illatos virágot. Nagyon tartózkodó volt önmagával szemben.

Amikor mindenütt erényeit dicsérték, így imádkozott magában: „Uram, ne bízz Fülöpben. Ha megfosztanál kegyelmeidtől, még ma elvesznék, és elkövetném a világ összes bűnét!”

Noha viselkedése miatt néhány évre eltiltották a lelkipásztori munkától, a rómaiak, akik ismerték őt, tökéletesen értették iróniájának és életmódjának miértjét. Ezért is nevezték el őt „bohóc ruhás misztikusnak” és „római Szókratésznak”.

* * *

A sokak, de főleg a szegények által szeretett szent életének nyolcvanadik évében halt meg. Halála után a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy „Róma apostolának” – így nevezték ugyanis – szíve olyan nagy, amilyent még soha egyetlen embernél sem láttak…

* * *

Istenünk, te mindenkor az életszentség dicsőségével tünteted ki hűséges szolgáidat. Gyújtsd lángra bennünk is a Szentlélek tüzét, amely Néri Szent Fülöp szívét oly csodálatosan áthatotta. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


Lengyelből fordította Szemere János atya.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír