A főbúcsúi koncelebrált szentmisén a hívek teljesen megtöltötték a templomot. Felemelő pillanat volt, amikor a tömeg közepette felbukkant egy idős hölgy, kezében székkel, és szemével intett egy bottal járó, középkorú, szakállas férfinak, hogy üljön le.

A bevonulás impozáns volt: a papokkal és a két diakónussal közel hetvenöt ministráns vonult, mosolyogva, szemükben meghatottság tükröződött. Monostori László plébániai kormányzó ugyanis az ünnepi alkalomra meghívta mindazokat, akik a novemberi Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszuson is együtt ministráltak a Szent Margit-templom ministránsaival; így jelen voltak a Babér utcai Szent Mihály-, a Béke téri Szent László- és a Rokolya utcai Mária Keresztények Segítsége-plébánia ministránsai. Sok hívő érkezett a kerületi plébániákról is.

Az ünnepi szertatás elején László atya emlékeztetett rá: Margit 750 évvel ezelőtt ezen a napon adta vissza lelkét a Teremtőnek. Az oltáron elhelyezték az Árpád-házi királylány ereklyéjét, mellette pedig Páduai Szent Antal és Lisieux-i Szent Kis Teréz ereklyéit.

A szentbeszédben Monostori László emlékeztetett, bár teljesen más körülmények között élünk, mint amilyenek között Szent Margit élt, mégis sok mindenben követhetjük őt. Három dolgot emelt ki a plébániai kormányzó.

Az első az óriási alázat: Margit megtiltotta szerzetestársainak, hogy királylányként kezeljék a kolostorban, tudatosan törekedett arra, hogy ő végezhesse a legpiszkosabb, legnehezebb munkákat, takarított, ápolta a betegeket, fát hordott, a konyhában serénykedett. Alázatban, áldozatvállalásban, szeretetben is Jézushoz szeretett volna hasonlítani. Mi, akik itt vagyunk a templomban, tudjuk, hogy az alázat erényes, szép dolog, de amint kilépünk a templom kapuján, azonnal rájöhetünk, nem biztos, hogy mindenki osztja a véleményünket – mutatott rá a szónok. – Van, aki azt mondja, a mai világ nem az alázatról szól, ma sokkal inkább arra van szükség, hogy eladjam magam, érvényesüljek, megvalósítsam álmaimat. Nem alázatosnak, hanem rámenősnek kell lennem, azzal lehetek sikeres. De mit is jelent alázatosnak lenni? Képzeljünk el egy olyan embert, aki úgy alázatos, hogy nem menekül az emberektől, hanem éppen ellenkezőleg, jó a társaságában lenni, mert a másikra való odafigyelése, szeretete, törődése, magával ragadja a körülötte állókat. Aki számára nem önmaga, hanem a másik ember gondja, baja a fontos. Őszinte segítőkészség, szerénység, együttérzés jellemzi. Margitot ez jellemezte, tanulhatunk tőle.

A második erény a hűség. A 21. századi ember nehezen köteleződik el hosszú távra egy személy vagy egy hivatás mellett. Pedig a hűség lényege éppen abban áll, hogy akkor is ragaszkodom az ígéreteimhez, ha az valamilyen oknál fogva megerőltetést jelent számomra. Szent Margit életében kétszer is komolyan próbára volt téve a hűség. Édesapja, IV. Béla király arra kérte, menjen feleségül a lengyel vagy a cseh királyhoz, ez rendkívül előnyös házasság lett volna az ország számára diplomáciailag. A szentatya is megadta volna a felmentést Margitnak a fogadalmai alól, engedélyezte volna, hogy elhagyhassa a kolostort. Ő azonban mindkétszer nemet mondott, mert úgy érezte, hűségesnek kell lennie eredeti ígéretéhez, hogy Istennek szenteli életét – emlékeztetett László atya, és a hűség erényéhez társította a kitartás, a bátorság, az elszántság erényét. Hangsúlyozta azt is: a Jóisten segítsége nélkül nagyon nehéz hűségesnek lennünk valakihez vagy valamihez, de ha nyitottak vagyunk arra, hogy elfogadjuk az Ő támogatását onnan felülről, akkor nekünk is sikerülhet.

A harmadik dolog, amiben követhetjük Szent Margitot, az az Isten jelenlétében való élet. A plébániai kormányzó felidézte, Szent Pál arra buzdította a híveket, hogy szüntelenül imádkozzanak. – Ezt mi nem tudjuk megtenni, rengeteg egyéb elfoglaltságunk mellett. Szent Margitnak is sok dolga volt, de ő úgy ápolt betegeket, végzett konyhai, kerti munkát, segített nővértársainak, hogy közben Isten jelenlétében volt, neki ajánlotta minden tevékenységét, és Vele együtt tette a jót. Így a cselekedetein keresztül megvalósította Szent Pál apostol buzdítását, szüntelenül imádkozott. Mi is erre vagyunk meghíva, hogy Isten jelenlétében éljük életünket, ne csak vasárnap, vagy amikor a templomban vagyunk, hanem a munkahelyünkön, családunkban, akkor is, amikor a nem hívő rokonunkkal vagyunk együtt, vagy ha moziba, uszodába megyünk. Isten mindig velünk van, szóljunk hozzá bátran, beszéljünk hozzá, imádkozzunk, és ezek mellett szakítsunk időt külön az elmélyült fohászkodásra is – buzdított Monostori László. Majd arra kérte a híveket, ne csak kövessék, utánozzák is Margitot, próbáljanak meg növekedni az alázatban, a hűségben, az Isten jelenlétében való életben.

A plébániai kormányzó befejezésül örömnek nevezte, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztjének jelenlétében ünnepelhetnek. Emlékeztetett, Ozsvári Csaba alkotását Ferenc pápa is megáldotta; a kereszt bejárja az egész Kárpát-medencét, hogy hívjon minket, töltsünk el egy hetet Jézussal Budapesten szeptember 13. és 20. között, amikor az egész katolikus világ ránk figyel majd. Ez óriási, soha meg nem ismételhető ajándék valamennyiünk számára, sok tízezren dicsérhetjük együtt az Urat, lehetünk együtt szeretetközösségben, növekedhetünk hitben, szeretetben.

A szentmise végén visszahelyezték Lisieux-i Kis Szent Teréz és Páduai Szent Antal ereklyéit a két mellékoltárhoz, a bejárat közelébe, hogy a hívek a jövőben imádkozhassanak közbenjárásukért.

Az ünnepi este méltó befejezéseként a plébániai közösség tagjaiból alakult színjátszócsoport Szentek Háza címmel adott elő zenés-irodalmi műsort az Árpád-házi szentek életéből.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír