„A vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem. (Jn 3, 29-30b)

Az evangéliumi tanácsok

A Közösség szerzetesei fogadalmat tesznek a tisztaság, a szegénység és az engedelmesség evangéliumi tanácsaira.

Elkötelezik magukat „a Krisztussal megélt különleges bensőséges kapcsolatra az imában, az Isten szeretetével ellenkező minden kötődéstől való tartózkodásra, az érzékek és a tekintet éberségére, hogy semmi se zavarhassa a Jegyessel megélt szeretetközösséget, a szív készségére a felebarát iránt, hogy mindenkit Jézus szeretetével szerethessenek.” (vö. 599. kán. Szabályzat 12.)

„A fogadalmaikból eredő lemondások által a megszentelt életű testvérek Krisztust követve felveszik keresztjüket, hogy így még inkább Isten és a felebarát szeretetének teljességére törekedjenek.” (vö. Élet könyve 15.) 

Képzés, integrálódás

A próbaidő és a jelöltidő után az egy éves noviciátus következik. A képzés tartalma: a megszentelt élet és az evangéliumi tanácsok. Az év célja, hogy a fogadalomra készülő tapasztalatot szerezzen a Közösségen belüli szerzetesi életről, és átitatódjon annak lelkületével.

Az ideiglenes fogadalom egy évre szól, évente kell megújítani, minimum négy, maximum hat évig. Az ideiglenes fogadalmas testvérek elmélyült filozófiai és teológiai képzést kapnak, képességeiknek és egyéni adottságaiknak megfelelő szinten. Úgyszintén képzést kapnak ahhoz a küldetéshez vagy feladatkörhöz, amelyeket a Közösség bíz rájuk.

Az örökfogadalom végleges elköteleződést jelent Krisztus követésére az evangéliumi tanácsok révén a Nyolc Boldogság Közösség életszabályának szellemében.

A szerzetesi ruha

A szerzetesi ruha viselése révén a testvérek Isten Országának jeleivé lesznek, és látható módon jelenítik meg azt, ami minden keresztény hivatása – hogy Izajás szava szerint Isten jegyesei legyenek: „Teremtőd eljegyez magának”. (vö. Iz 62,5)

„Istenünk, Atyánk, minden jónak forrása, ki mindenkor hűségesen megtartod ígéreteidet, Te azt mondtad, hogy a Téged keresőket szentséged és örömöd köpenyével borítod be. Kérjük kegyelmedet, hogy áldd meg ezt a habitust, a szív alázatának és a világ megvetésének jelét, melyek által szolgádat láthatatlanul bevezeted szent terveidbe.

Add meg neki, hogy Szentlelked indítására magára öltse a boldog tisztaságot és abban állhatatosan kitartson, hogy az, akit idelent így öltöztetsz, egykor magára öltse az örök boldogságot. Ámen.” (Részlet a habitus megáldásának szövegéből, az ideiglenes fogadalomtétel ünnepén)

A szegénység, a tisztaság és az engedelmesség evangéliumi tanácsaira tett fogadalmak révén a testvérek szorosabban ölelik magukhoz Krisztus életformáját, amelyet ebben a világban élt. Isten eljövendő Országának előjeleivé válnak mindenki számára. 

Szerzetesi hivatás a Nyolc Boldogság Közösségben

A testvérek apostolsága elsősorban megszentelt életük tanúságtételében áll. Az apostoli tevékenység minden esetben az Istennel megélt bensőséges kapcsolatból indul ki, de erősíti és élteti is azt. (vö. CIC 675, §2) A Krisztushoz való fokozatos hasonulás így minden apostoli élet termékenységének forrásává válik. (A Férfi Szerzetesi Ág Direktóriuma 48.) Hogy pedig egész életüket apostoli lelküket vezérelje, és apostoli tevékenységüket az imádság lelke hassa át, a szerzetesek az Úr Krisztust veszik életük példájául. (vö. Vita Consecrata 9.)

A felszentelt papok

A Közösség paptestvérei, akárcsak a Nyolc Boldogság Közösség minden tagja, megélik a Közösség lelkiségének valamennyi dimenzióját. Mint minden testvér és nővér, akik fogadalmat tesznek a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség evangéliumi tanácsaira, a felszentelt papok is mindent elhagynak, hogy az eljövendő Ország jelévé váljanak.

Hivatásuk ugyancsak magába foglalja a rendelkezésre állást a Szentlélek hívására; a készséget arra, hogy a világ bármely részén, a Közösség valamely házában élve, valamint a helyi egyházzal és annak elöljáróival egyetértésben Isten népét szolgálják. (vö. Élet könyve 16.)

„A közösségi papok különösen is ügyeljenek arra, hogy valódi szemlélődőkké váljanak, s így valóban megismerjék Azt, akit hirdetniük kell.” (Élet Könyve 16.)