Nyolcvan éve szentelték fel a pécsi pálos templomot Május 17-én hálaadó ünnepi szentmisével emlékeztek meg arról, hogy napra pontosan nyolcvan évvel azelőtt, 1937. május 17-én – mely akkor pünkösd hétfőjére esett – szentelte fel gróf Zichy Gyula kalocsai érsek a pálos Szent Imre-templomot.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A pécsi pálos Szent Imre-templomot sokan a modern magyar építészet egyik legszebb alkotásának tartják. A Mecsek oldalában emelkedő terméskő épület Weichinger Károly tervei alapján készült, az oltár fölött látható dombormű Ohmann Béla műve.

A jubileumi hálaadó szentmisén részt vett a templomot tervező Weichinger Károly építésztanár fia, Weichinger András és felesége, valamint az építkezést kivitelező Márovits Andor építőmester unokaöccsének, Marsay Istvánnak felesége és leánya, továbbá a templom építéséhez sok segítséget nyújtó Hollósy Endre pálos konfráter unokája, Hollósy Endre feleségével és fiával együtt.

A pálos testvérek a nyolcanéves jubileum alkalmából külön megköszönték a templomba járó testvérek imáit, hűségét és szeretetét, melyet gyakorta megtapasztalhatnak mindennapi életükben, s amelyet ezután is szeretettel kérnek, megismételve és megerősítve a templomszentelést végző Zichy érsek kérését, hogy továbbra is szeressék a pálosokat, és imádkozzanak értük.

* * *

Nyolcvan évvel ezelőtt, a pálos templom felszentelése előtt a Dunántúl című újság többek között a következőket írta az ünnepi eseményről:

„Százötven éve annak, hogy II. József császár, akit csak »kalaposkirály«-nak hívott a magyar nép, feloszlatta a legmagyarabb szerzetesrendet, a pálos rendet. Pünkösdhétfőn pedig hároméves évfordulója a szülőhazájából kiüldözött rend visszatérésének Magyarországra.

Ennek a kettős évfordulónak találkozásán szentelik fel Pécsett, a Mecsek alján, a rend visszatérése és újrakezdése történelmének első templomát.

A Mecsek oldalán, ahol egymáshoz érnek az Isten és az emberek alkotásai; az erdő, a szőlőlankák és a város határának festői környezetében várja az új templom a legnagyobb ünnepét.

Annak a városnak jellegzetesen kékes-fehér köveiből emelkedett magasra a templom, amely a pálos rend egykori fényének és nemzetformáló erejének egyik otthona és osztályosa volt, ahonnan először hangzott el a hazahívó szó. Amely város hatósága, székeskáptalana és hívőserege elsőnek sietett a nehéz idők közepette súlyos anyagi áldozataival templomot emelni a visszatért atyáknak.

Belsejében olyan lesz a templom, mint a mának embere: cifraság nélkül való és Istent kereső. Vörös nyerstéglák borítják falait, amelyeknek sorait fehér cementes hézagolás köti össze. Egyszerű, de hangulatos belseje nem szórakoztatja el a belépőt, nem tereli el figyelmét, hanem majdnem odakényszeríti szívét és lelkét az oltárra, ahol vágyai és szomjúsága egyedül elégülhet ki.”

A templomszentelésről így tudósított a Dunántúl újság:

„Pünkösd másod ünnepén már a kora reggeli órákban valósággal népvándorlás indult meg a pálos templom felé. Ezrek siettek, hogy tanúi legyenek a lélekemelő eseménynek, amikor a Mecsek lankájára épült kedves, csinos kivitelű templomban az első szentmisét mutatják be az Úrnak. Felejthetetlenül megkapó ünnepség keretében történt a templom felszentelése és az első szentmise bemutatása.

A pálos gondolat lánglelkű apostola, Zichy Gyula gróf, kalocsai érsek nagy papi segédlettel végezte a templom felszentelésének szertartását. Evangélium után az érsek főpásztor könnyekig megható szentbeszédben emlékezett meg a nap jelentőségéről, (…) melynek végén arra kérte a híveket, hogy szeressék a pálosokat, akiket a Gondviselés vezetett vissza a magyar földekre.”

Forrás: Magyar Pálos Rend

Fotó: Varga László

Magyar Kurír