Nyolcvan éve szentelték püspökké Márton Áront Nyolcvan éve, 1939. február 12-én szentelték püspökké Márton Áront a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Az évforduló alkalmából a Székelyhon.ro portálnak a főpásztor írásaiból és korabeli újságcikkekből készített válogatását közöljük.

Felekezeti hovatartozástól függetlenül nagy örömmel fogadták Márton Áron kinevezését a megüresedett gyulafehérvári püspöki székbe nyolcvan esztendővel ezelőtt. Az új főpásztort 1939. február 12-én a kolozsvári Szent Mihály-templomban szentelte püspökké Andrea Cassullo címzetes érsek, romániai apostoli nuncius.

Az akkor 42 éves, 15 éves lelkipásztori múlttal rendelkező és addig már sokat bizonyított Márton Áront, a gyulafehérvári székeskáptalan legfiatalabb kanonokját, kolozs-dobokai főesperest és kolozsvár-belvárosi plébánost XI. Piusz pápa 1938 karácsonyán nevezte ki az erdélyi püspöki székbe. Ahogyan a Hitel 1938-ban, a kinevezését követően megjelent cikke írja, „püspöki kinevezését Erdély magyarsága osztatlan örömmel fogadta. Tiszta és nemes egyéniségének varázsa Erdélyt már régóta megfogta, a személye iránt nyilvánvaló szeretet, nagyrabecsülés és közbizalom nemcsak a katolikus társadalomban, hanem a más felekezetűek között is kivételes valóság. Töredékre bontott, közéleti bűnöktől fertőzött, a közösségi szellemnek híjával való társadalmunkban ma senki sincs olyan egyetemes elismerés és tisztelet birtokában, mint ő. (…) Tanúskodunk: egy nemzedéket nevelt fel, s olyan környezetet teremtett magának, mely a szó kötelező erejében hisz, s irtózik a puszta üres visszhangjától.”

A korabeli írás ezekkel a gondolatokkal zárul: „Lehet-e nagyobb öröm számunkra, mint a legfelelősebb poszton látni azt a Márton Áront, ki a maga tiszta egyéniségével, az ősi Csíkból hozott kemény hitével, szellemi és erkölcsi magatartásával példája az új magyar szellemnek, a munkálója egy új erdélyi magyar életnek. Hisszük és tudjuk, hogy ebben a munkájában maga mellett fogja találni Erdély egész új magyar nemzedékét.”

A fiatal püspök. Nagy Zoltán fotóarchívumából

1939. „február 12-e, a püspökszentelés Erdély-szerte várva várt napja örökké emlékezetes dátumként vésődik lelkünkbe – írta Hegyi Endre az ünnepre készült, Szentelik a püspököt című kiadványban. – Vendégek százai érkeztek szombaton Kolozsvárra, s a kincses város a nagy ünnep előestéjén a püspökszentelés lázában élt. Több mint kétszáz lelkész, plébános, kanonok, egyházi és világi előkelőség, Márton Áron szülőfalujának, Csíkszentdomokosnak negyven tagú küldöttsége és szám nélküli lelkes katolikus hívő, akik jelen akartak lenni a lélekemelő ünnepségen. Vasárnap reggel a Szent Mihály-templom előtt gyülekezett a lelkes hívősereg. Díszruhás rendőrök sorfala tartotta fenn a rendet a téren. (…) Csak számozott belépőjeggyel lehetett a kordont átlépni, és a rendezők mindenkit a számozott helyekre vezettek.”

A püspökszentelést Andrea Cassullo romániai apostoli nuncius végezte Pacha Ágoston temesvári és Friedler István szatmár-nagyváradi megyéspüspök segédletével.

Márton Áron 1939. március 31-én keltezett beköszönő körlevelében hangsúlyozta: „Szent hivatalom kötelez, hogy egyformán püspöke legyek szegénynek és gazdagnak, tanultaknak és a tanulás lehetőségeitől elzártaknak, előkelőknek és egyszerű embereknek, az élet kegyeltjeinek és az élet szerencsétlenjeinek, bűnösöknek és a kegyelem áldozatainak.” A főpásztor a háborús világban a béke püspökeként érkezett Gyulafehérvárra, hogy átvegye a hatalmas, közel hatvanezer négyzetkilométeres egyházmegye kormányzását. Legteljesebb életrajzának írója, Virt László így foglalta össze a püspökszentelés évének társadalmi, hitéleti és világpolitikai összefüggéseit: „Egész evangelizációs és népművelő tevékenysége azt célozta meg, hogy a nép nőjön fel az őt érő kihívásokhoz, hogy azokra felnőtt és erkölcsös választ adjon, hogy ne legyen a diktátorok által manipulálható tömeg. A több nemzetiség által lakott, hat-hét vallást befogadó Erdély a nemzetek és vallások bonyolult összefüggéseit mutatja. Ez a föld alkalmas terület lehet arra, hogy háborús hangulatot szítsanak, mégha igaz is, hogy ez a türelem földje.”

Márton Áron szüleivel

„A vállainkra nehezedő szerep nagy és felelősségteljes, de úgy becsülnek meg, s az idők mérlegén annyit nyomunk, amennyi igazi értéket önmagunkban, magatartásunkban, feladataink teljesítésében felmutatunk – mondta frissen felszentelt püspökként Márton Áron. – A saját sorsunkat magunk kovácsoljuk, az élettől annyi kegyre számíthatunk, amennyit tőle makacs kitartással, megbonthatatlan összefogással, céltudatos és szívós munkával kikényszerítünk. A kényelmes napokról nekünk le kell mondanunk: harcok idején, történelmi fordulóban, eszmék és népek elkeseredett mérkőzésekor születtünk, de a nagy időkhöz nagy nemzedék kell, s megéri, hogy a szerepet vállaljuk, összefogjunk, mint még soha, s a nyomasztó jelenben is tántoríthatatlan bizalommal dolgozzunk, és mindent megtegyünk a szent célért, azokért, akik utánunk következnek.”

A Székelyhon.ro közzéteszi a székelyudvarhelyi Nagy Zoltán mérnök-vallástanár jóvoltából azt a vallomást, amelyet A Hegy címmel készített filmes monográfiájához mondott Nagygalambfalván, két héttel halála előtt Borbély Gábor (1930–2013) apostoli protonotárius, kanonok. „Amikor szentelték, kiadtak egy füzetet Szentelik a püspököt címmel. Amikor azt mondom, hogy püspököt szentelnek vagy azt mondom, hogy szentelik a püspököt, a két kifejezés között van különbség. Mert ha valaki »a« püspök, akkor az több mint egy püspök. (…) Ezekben az egyszerűnek látszó dolgokban a természetfölötti életnek idevonatkozó üzenetét látom.”

Forrás: Molnár Melinda/Székelyhon.ro

Fotó: Székelyhon.ro

Magyar Kurír