A herminamezői Szentlélek-plébániatemplom felszentelésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából november 5-én Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be ünnepi szentmisét többek közt Márfi Gyula veszprémi érsek és Udvardy György pécsi püspök koncelebrálásával.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepen a kormány, a helyi önkormányzat, valamint a Jeruzsálemi Szent Sír lovagrend is képviseltette magát.

Az ünnepi szentmise kezdetén Pajor András plébános köszöntötte a jelenlévőket, jelképes cselekedetként átnyújtotta Erdő Péter bíboros, prímásnak a templom kulcsát, amelyet a szertartás végén visszakapott a főcelebránstól.

A bíboros homíliájában megemlékezett arról, hogy a Szentlélek tiszteletére emelt plébániatemplomot nyolcvan évvel ezelőtt Serédi Jusztinián bíboros szentelte fel. „Maga a plébánia már 1919 óta létezett, de temploma, a ma is működő Hermina-kápolna volt, amely nem tudta befogadni a hívők népes közösségét. Az új templom hamarosan megszenvedte a háborút, évtizedek kellettek a sérülések kijavításához, a belső díszítés munkájának folytatásához. Orgona csak az ötvenedik évfordulóra készülhetett. Ezután újult meg a liturgikus tér. 1994-ben az altemplomban kolumbárium is épült. De ami ennél is fontosabb, a Szentlélek kísérte és kíséri ennek a közösségnek az életét. Mindig újra meg újra felszólít minket a lelki megújulásra. Erre gondoljunk, amikor templomunk homlokzatára nézünk és ott az ajándékait osztó Szentlélek képét szemléljük” – mondta Erdő Péter, majd a napi evangéliumot magyarázta, amely komolyan bírálja az írástudókat és a farizeusokat.

Az írástudók művelt emberek voltak, a törvény tudói, Mózes törvényének hivatalosan elismert, hivatásos szakértői. Nagy befolyásuk volt, mert feladataik közé tartozott, hogy másokat képezzenek, sőt ítéleteket fogalmazzanak meg a bíróságokon.

A farizeusok viszont nem alkottak külön osztályt a társadalomban. Az volt a meggyőződésük, hogy Mózes törvénye minden szabályt megad a vallási és a polgári életre nézve mind az egyén, mind a társadalom számára. Az írástudók és a farizeusok tehát értelmiségiek voltak, nemcsak a szó modern értelmében, hanem mélyebb értelemben is: sajátos tudományos, erkölcsi és vallási tekintélyük volt – fejtette ki a bíboros.

Elmondta, hogy Jézus a farizeusok és írástudók elleni kritikáját egy elismerő mondattal kezdi. Azt mondja, hogy ők „Mózes tanítói székében ülnek” (Mt 23,2), ezért tanításuk irányadó a hívő emberek számára. Ma is található a zsinagógákban egy tanítószék, amit Mózes székének neveznek. Él az a tudat, hogy aki arra megbízást kapott, az valamiképpen a hivatalából fakadó sajátos kegyelemben is részesül — magyarázta Erdő Péter, majd hozzátette: A zsidók főpapjának tisztségéhez annak idején a prófétai adottság is hozzátartozott. Ezt a János-evangélium is elismeri. Kaifás főpap megjegyzéséhez ugyanis, hogy „jobb, ha egy ember hal meg a népért”, hozzáfűzi, hogy ezt nem magától mondta, hanem mint főpap jövendölte meg. Jézus ugyanis tényleg a népért halt meg, sőt nem csak a saját népéért (Jn 11, 50-52). Az evangélista tehát megállapítja, hogy Kaifás főpap tudtán és akaratán kívül, tisztségénél fogva mégis prófétai szavakat mondott.

A keresztény közösségen belül is fontosnak tartották az apostolok tisztségét, az apostolutódok, a püspökök és a papok küldetését is. A széket pedig, a tanítószéket katedrának nevezték, a püspöki székesegyházakat pedig katedrális névvel illették – folytatta a bíboros. John Henry Newman szerint a Péter székével kapcsolatos teológiai tanítás is a „Mózes széke” szellemiségéből eredeztethető, természetesen az Újszövetségben kiteljesedett formájában.

Erdő Péter ugyanakkor rámutatott, hogy Jézus felhívja a figyelmet a farizeusok hibáira is. Elviselhetetlen terheket róttak a népre, életszerűtlen törvényeket, amelyeket ők maguk sem tartottak meg. De ennél még súlyosabban esett latba az, hogy mindezt saját pozíciójuk, hatalmuk megerősítésére, azaz a közösség java helyett a személyes javukra fordították.

Minden kornak megvannak a maga farizeusai és írástudói, akiknek keresniük kell az adott helyzetben a cselekvés útját és irányt kell mutatniuk a társadalom számára. Napjainkban értelmiségieknek nevezzük őket.

A közelmúltban a kommunizmus idején láthattuk az értelmiség helyteleníthető magatartását a világi hatalomhoz való igazodás (szellemi konformizmus) eseteiben, jelen korunkban pedig a nyugati agnoszticizmus kerül önmagával ellentmondásba, amikor irányítani akar társadalmi folyamatokat, annak ellenére, hogy azt vallja, az élet értelme nem megismerhető, az értékek relatívak, és lemond az objektív igazság kereséséről.

A kereszténység ezért ma jel a világ számára, vallja, hogy Krisztus elmondta, mi az élet értelme, az emberiség történelmének és a világnak a sorsa: hogy a szerető Isten által az örök boldogságra vagyunk teremtve. S a főparancsot is kinyilatkoztatta, amely az isten- és emberszeretetben összegződik. Ezt továbbadni minden keresztény tanító hivatása, és egyúttal minden keresztény közösség küldetése, amelynek teljesítéséhez kérjük a Szentlélek segítségét! – zárta beszédét a bíboros.

Az ünnepi szentmisét követően Erdő Péter bíboros, a püspökök és a világi hivatalok képviselői megtekintették a helyi, archív fotókkal gazdagon illusztrált templomtörténeti kiállítást, amelyen többek közt a háromezer főt befogadni képes templom kicsinyített mása is látható, amelyet Medveczky Zoltán MÁV-tisztviselő készített.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír