Szent István 1038. Nagyboldogasszony napján Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. „Nagyboldogasszony ... hitünknek asszo­nya. Az a kereszténység hódította meg a magyart, amely a Szent Szűz alakjával, tiszteletével és szere­tetével köszöntött be a világba.. ” – írta Prohászka Ottokár

A „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk...” kezdetű Mária-énekünk „boldog” jelzője nem csak a latin „beata” egyszerű fordítása. A XIII. században „gazdag” jelentése volt e szónak; a múlt század végén pedig az áldott állapot jelzésére is használták.

Szent István királyunk halála előtt elmerülvén a gondban, hogy kire maradjon halála után az ország, a nép s az egyház vezetése, védelme, 1038. Nagyboldogasszony napján Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Őseink ezt a fel­ajánlást szent örökségként adták tovább nemzedékről nemzedékre.

A Mária és hazánk népe között élő kapcsolatot a Szent István halálát követő belső villongások sem tudták elhomályosítani. Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Tatárral, törökkel szemben egyaránt Jézus és Mária nevét kiáltva védték életüket, hitüket és övéiket a középkori magyarok. 1693-ban I. Lipót király a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország Szent István-i fölajánlását Máriának.

Vaszary Kolos bíboros, prímás kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tisztelet nemzeti jellegét, s XIII. Leó 1896-ban külön ünnepet engedé­lyezett október második vasárnapjára. Szent X. Piusz az ünnepet október 8-ra tette.

1980-ban II. János Pál pápa október 8-án a Szent Péter-bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére kápolnát szentelt.

A Napba öltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki a Patrona Hungariae jellegzetes ikonográfiája, amelyen a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az országalma, Mária másik kezébe pedig az ország jogara, kormánypálcája került – olvashatjuk Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában.

Mi, magyarok elsőként, ám nem egyedül tiszteljük nemzeti Patrónánknak a Boldogságos Szűz Máriát: Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti patrónaként tisztelni Máriát, s 1916-tól ünneplik; Franciaországot XIII. Lajos király ajánlotta Máriának 1638-ban, és Nagyboldogasszony napján emlékeznek rá; Ausztriát III. Ferdinánd ajánlotta föl Máriának 1647-ben, december 8-ára helyezve ünnepét; Lengyelország Királynőjévé János Kázmér király nyilvánította 1656-ban; 1754-ben a Mexikói Alkirályságot, 1821-ben Mexikót, 1910-ben egész Latin-Amerikát a Szűzanya oltalma alá helyezték, XIII. Leó adta jóváhagyását ahhoz, hogy a Szűzanyát Katalónia és Dél-Ázsia Patrónájaként tiszteljék; valamint hogy az angol püspökök 1893-ban fölajánlják Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak.