Párizsi Szent Dénes szobra a reimsi székesegyházban (Franciaország)

Tours-i Szent Gergely elbeszélése szerint Dénes egyike volt azon hét püspöknek, akiket a római pápa küldött Galliába a III. század közepén, hogy folytassák az evangéliumi örömhír hirdetését, amely eddig még nem volt általános. Szent Gatianus (december 18.) Tours, Szent Trophimus (december 29.) Arles, Szent Pál (március 22.) Narbonne, Szent Saturninus (november 29.) Toulouse, Szent Austremonius (november 1.) Auvergne, Szent Martial (június 30.) Limoges püspöke lett, Szent Dénesnek pedig egy Lutécia nevű kis településre kellett utaznia, amely később nagy várossá terebélyesedett és a Párizs nevet kapta.

Ez volt a legtávolabbi város, ráadásul egy olyan vidéken, ahol a legdurvább pogány kultuszok uralkodtak. Útja során Szent Dénes és társai, Rusztikus és Eleutheriosz mindenütt hirdették a keresztény hit igazságát, igehirdetésüket döbbenetes csodákkal támasztván alá. Megtérítették a pogányokat és meggyőzték őket arról, hogy döntsék le bálványaikat és rombolják le pogány szentélyeiket. Lutéciába érkezvén a püspök a várostól kissé távolabb telepedett le [2], egy kereszténységre áttért előkelő ember által neki adott házban. A helyi keresztények, kezdetben titokban, ott tartották a gyülekezeteiket.

Amikor a római császár Galliába érkezett, a Krisztus tanítványai üldözését előíró törvényeket a legkegyetlenebb módon érvénybe léptették (kb. 275 körül). A minden oldalról üldözött hívőket meghurcolták és rettenetes kínzások után kivégezték. Dénes, idős kora ellenére, nem félt a veszélytől és látogatta az elítélteket, hogy lelkesítse őket a hit szilárd megvallásában.

A püspököt feljelentés alapján tartóztatták le társaival, Rusztikussal és Eleutheriosszal együtt és embertelenül megkínozták őket. Még a kereszthez kötöztetve is hirdette a tömegnek Krisztus Szenvedéseinek és a világ megváltásának nagy titkát. Miután visszavitték a börtönbe, a szent püspök isteni tündökléssel övezve utolsó alkalommal végzett Eucharisztiát fogolytársaival. A főpapot más vértanúkkal együtt lefejezték egy dombont, amelyet ma Montmartre-nak vagyis a „Mártírok hegyének” neveznek.

A hagyomány szerint kivégzése után Szent Dénes felkelt és fejét karjába véve több kilométert tett meg addig a helyig, ahol később templom épült, majd Saint-Denis néven település létesült. E templom kriptája volt a francia királyok temetkezési helye egészen a francia forradalomig.

[1] Párizsi Szent Dénes és Areopagita Szent Dénes alakjainak összekeveredéséről lásd. Areopagita Szent Dénes életírását okt. 3-án.

[2] A mai Montmorency-ben.

Forrás: Синаксарь, жития святых Православной Церкви, Автор-составитель иеромонах Макарий Симоноспетрский, адаптированный перевод с французского. Том 1-й, сентябрь-октябрь. // Издательство Сретенского монастыря – Москва, 2011.  568-570. o.