Február 25. és 27. között „Hallgasd meg, ó fiam…” – evangéliumi élet a bencés hagyományban címmel ökumenikus lelkigyakorlatra várják a 30 és 60 év közötti egyházi és gyülekezeti szolgálattevőket Pannonhalmára.

A lelkigyakorlat olyan kérdések megválaszolására ad lehetőséget a résztvevők számára, mint „Hogyan tehet szabaddá az engedelmesség a Krisztus-követésre?”, „Hogyan szolgálhatja a stabilitás az élet növekedését bennünk?”, „Hogyan lehet az állandó megtérés valódi önazonosságunk záloga?”.

A lelkigyakorlat során lehetőség nyílik a pannonhalmi bencés szerzetesközösség spirituális életébe való bekapcsolódásra a reggeli, napközi és esti zsolozsmák alkalmával.

A lelkigyakorlat vezetői a katolikus, református és evangélikus egyházhoz tartozó szerzetesek, tanárok és teológusok: Baán Izsák OSB, bakonybéli szerzetes és teológus; Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének oktatója; Dejcsics Konrád OSB pannonhalmi szerzetes tanár; Kabai Virág, a Kecskeméti Református Egyházközség diakónusa; Dorota Pawerová lengyel–magyar irodalomtanár és hittantanár, lelkigondozó, a Szent Lukács Ökumenikus Lelkigondozó Dékánia bencés szellemiségű harmadrend tagja; Rochlitz Kyra bencés obláta, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanára; Toókos János OSB bakonybéli szerzetes; valamint Verba Andrea művészettörténész, muzeológus, református vallástanár.

Dorota Pawerová lelkigyakorlat-vezető személyes hangú bemutatkozásában így ír nemcsak önmagáról, hanem a lelkigyakorlat jelentőségéről is: „Lengyel vagyok, lengyel–magyar irodalomtanár, jelenleg hittantanár és lelkigondozó az evangélikus egyház Deák téri egyházközségében. Hitem szerint evangélikus, mindazonáltal külföldi létem révén az angol nyelvű református Skót Misszió gyülekezetébe járok, amely a Budapesten élő külföldieket gyűjti egybe. Néhány éve pedig a bakonybéli bencés monostorhoz tartozó Szent Lukács Ökumenikus Lelkigondozó Dékániának, bencés szellemiségű harmadrendnek vagyok tagja. Így spontánul alakult ki az életemben, hogy mind a három történelmi egyházhoz közöm van, kötődöm hozzájuk.

Talán ezért is van nagy öröm a szívemben a mostani ökumenikus lelkigyakorlattal kapcsolatban. Összeértek bennem a szálak: a sokféleség bőségével ajándékozhatjuk meg egymást! A tapasztalat és az egyháztörténelemben mai napig megőrzött és gyakorolt életformák azt mutatják, hogy bár különbözőek a Krisztust követő utak, ezek nem feltétlenül állnak ellentétben egymással, hanem inkább egymást gazdagító alternatívák. Óriási lehetőség ez számunkra: együtt lenni, megismerni egymás szokásait, megérteni egymás különbségeit. Talán a végén rájövünk, hogy a lényegben úgyis egyek vagyunk: Krisztusban.

Eddig többször vettem részt a katolikus egyház hagyományához tartozó és általa megszervezett lelkigyakorlatokon. Ott tanultam meg elcsendesedni, ott találkoztam a számomra meghatározó Jálics Feri atya módszerével, a szemlélődő imával.

Tudomásom szerint sokfajta lelkigyakorlat létezik, talán amennyi a lelkivezető, annyi a módszer is. Szerintem ez jó, mert így mindenki megtalálhatja a magának megfelelőt. Pszichodráma-vezetőként szívesen alkalmazom a dráma elemeit. Azt gondolom, hogy a játék egyszerű módon enged megközelíteni és átélni a minket foglalkoztató életeseményeinket, a lelki folyamatokat, a testben megjelenő érzéseket. A test és a lélek pedig egységet alkotnak, ennek tudomásul vétele a világ érzékelését, a benne való jelenlétünket fokozhatja. Talán ez is egy lelkigyakorlatnak a célja: megtanulni egészen jelen lenni az életben: Isten, mások és önmagunk számára.

A lelkigyakorlatról további információkat a Szent Márton-év honlapján találhatnak.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír