A temesvári egyházmegye püspöke, Martin Roos – vagy ahogy magyar ajkú hívei számára aláírja leveleit, Roos Márton – 2017-ban ünnepelte hetvenötödik születésnapját. E jeles alkalomból beszélgetett a főpásztorral Balla Lóránt. A Romkat.ro-n megjelent interjút szerkesztett formában tesszük közzé.

Martin Roos Temeskenézen (Satchinez/Knees/Кнез), német családban született 1942. október 17-én. „Amikor világra jöttem, háború volt. Édesapám, Márton részt vett a harcokban, katona volt. Édesanyámat, Máriát 1945-ben, amikor mindössze kétéves voltam, német származása miatt elhurcolták egy oroszországi munkatáborba. A nagyszüleim neveltek. Édesanyámat hétévesen, édesapámat csak tizennyolc évesen ismertem meg. Mindig éreztem a hiányukat. Nagyon gondoskodó emberek voltak. Hálás vagyok értük” – mondta el az interjúban.

Középiskolai tanulmányait Gyulafehérváron végezte; ott tanult meg magyarul, és kezdte el teológiai tanulmányait is 1962 őszén. Novemberben édesanyjával Kanadába utazott, a háború következtében ott tartózkodó édesapjához; később Josef Nischbach prelátus tanácsára Németországban, Königsteinban folytatta teológiai tanulmányait. 1971. július 3-án szentelte pappá Carl Joseph Leiprecht püspök. A rottenburg-stuttgarti egyházmegyében kezdte el papi szolgálatát: 1971-től 1973-ig Stuttgart-Obertürkheim káplánja, 1973 és 1990 között Stimpfach plébánosa volt. 1990-ben, hazatérve Temesvárra, Kräuter Sebestyén megyéspüspök mellett irodaigazgató lett. II. János Pál pápa nevezte ki a temesvári egyházmegye püspökévé 1999-ben. Augusztus 28-án szentelte püspökké Jean-Claude Périsset romániai apostoli nuncius, Gyulai Endre szeged-csanádi püspök és Johannes Kreidler rottenburg-stuttgarti segédpüspök jelenlétében.

– Mikor és hogyan döntött a papi hivatás mellett?

– Én sosem döntöttem a papi hivatás mellett. Számomra, amióta csak emlékszem, tiszta és egyértelmű volt, hogy pap szeretnék lenni. Utamban a legnagyobb nehézség és akadály a magyar nyelv volt. Német családban születtem, és nem beszéltem magyarul, de könnyű volt megtanulni.

– Milyen kihívásokat, örömöket és bánatokat hordoz az, hogy egy többnyelvű és többkultúrájú egyházmegye pásztora?

– Roppant érdekes egyházmegye a temesvári. Nagyon élvezem az egyházmegye sokszínűségét. Azt tapasztalom nap mint nap, hogy a többnyelvűség, a multikulturalitás, a szokásvilág sokszínűsége előny. Szívesen küldöm a kispapokat Gyulafehérvárra, hogy megtanuljanak magyarul; Németországba, hogy elsajátítsák a német nyelvet. Az egyházmegye életében, a lelkipásztorkodásban a nyelvismeret (román, magyar, német, szerb) nagy előny és szükségszerűség is, éppen ezért a papoknak, egyházi alkalmazottaknak neki kell állniuk, meg kell tanulniuk az egyházmegyénkben használt nyelveket. Temesváron sosem voltak nyelvből adódó konfliktusok. A liturgia nyelve is többféle. Megszokott a városban a vasárnapi háromnyelvű – magyar, német, román – nagymise. Fontosnak tartom a kispapokat külföldi tanulmányútra küldeni, hogy az egyházmegye érdekében táguljon a látókörük, lássák a világot. Jó kézben vannak ott. A bezártság soha nem viszi őket előre. Szükséges, hogy nyissunk Nyugat felé.

– Hogyan fogadta a püspöki kinevezés hírét?

– Vegyes érzésekkel fogadtam. Kräuter püspök mellett a püspökség munkájában már kilenc éve benne voltam, amikor felszenteltek. Nem gondoltam rá. Nagyon meglepett. A püspök mellett, mint irodaigazgató, sok mindent tettem. (...) Felszentelésem után csak folytattam a már kilenc éve tartó munkafolyamatot. A mindennapi munka és munkafolyamat ugyanaz maradt, csak a püspöki teendők jöttek hozzá pluszban: papszentelés, bérmálás, visitatio. Jobban örültem volna, ha mást szentelnek püspökké, de valakinek oda kellett tartania a fejét. 

– Mi a püspöki jelmondata?

– Emitte Spiritum tuum – Küldd el a Szentlelkedet! A Szentlélek éltető és irányító. Ezért bíztam rá magamat, munkámat és az életemet.

– Az egyházmegyéről írt könyveinek címében használt két fogalmat: örökség és küldetés. Ön milyen örökséggel és küldetéssel fogott hozzá a püspöki feladataihoz?

– Azt vallom, hogy a küldetés az örökségből fakad, belőle forrásozik. A papok, a hívek, a munkatársak mind hagyaték és örökség, problémákkal és örömökkel, terhekkel és kötelezettségekkel együtt. Mindenki ezekkel indul. Ezekből vonja le, hogy mik a teendői, feladatai, céljai és küldetései.

– Kik voltak a példaképei, akiktől ötleteket merített a püspöki feladatok betöltéséhez?

– Sokan álltak mellém, irányítottak, tanácsokat adtak, és a legfontosabb az volt, hogy elkísértek utamon – plébánosok, tanáraim, püspökeim, egyik piarista tanárom, a spirituálisom a szemináriumban, a németországi prelátus. Márton Áron, aki nagy személyiség volt, nagy hatással volt rám. Keveset beszéltem vele, de a jelenlétével és személyiségével nagyon hatott rám. Hálás vagyok, hogy megismerhettem. Amikor Gyulafehérvárra mentem, és meglátogattam, mindig vele ebédelhettem. Nagy-nagy élmény volt a társaságában lenni. (...) A kedvenc tanárom Hans Urs von Balthasar volt. Nagyon tetszett a német nyelvezete, a patrisztikában való jártassága és fő művei. Szívesen és érdeklődéssel olvastam írásait. Nagyon sokoldalú ember volt.

– Ön a tudomány művelője és komoly művek szerzője. Milyen témakörök érdekelték, és milyen céllal írt azokról?

– ... Amikor a máriaradnai templomot basilica minorrá avattuk, akkor kellett a radnai templommal és rendházzal kapcsolatos anyagot összegyűjteni. A romániai nuncius elolvasta, és jelezte, hogy jó lenne formába önteni, könyvet készíteni az összegyűjtött adatokból: így született meg a Maria-Radna. Ein Wallfahrtsort im Südosten Europas. I–II. (Regensburg 1998 és 2004) című könyvem. Az egyházmegye történetének elkészítési útja szintén így indult, konkrét kéréssel és munkával függ össze: kérvényeket kellett írni, hogy visszaszerezzük az egyházi ingatlanokat. A vikárius kérésére kezdtem írni az Erbe und Auftrag. Die alte Diözese Csanád című egyházmegye-történetet, amelynek hiányzik még két kötete.

– Szent Gellért nagy tisztelője. Honnan ered ez? Miben követi az első csanádi püspököt, és miért tartja szívügyének a Gellért-kódex hasonmás kiadását elkészíteni?

– Mindig büszke voltam, hogy egyházmegyém élén két szent áll: Szent István mint alapító és Szent Gellért mint az egyházmegye első püspöke. Gellért rakta le az egyházmegye alapjait; templomokat épített, Csanádon iskolát nyitott. (...) Megragadott a személyisége. Az akkori magyarországi püspökök közül csak ő írt teológiai művet; a többiekről csak legenda, krónika maradt fent. Sehol máshol nincs olyan teológiai mű abból a századból, mint a Deliberatio Gerardi Moresenae Ecclesiae episcopi supra hymnum trium puerorum ad insigrimum liberalem. Máshol is írhatta volna, de ő pont itt, Csanádon írta. Gellértnek a három ifjú himnuszáról (Dán 3,58–6) szóló elmélkedése a középkori Magyarországon egyedi mű. Fontosnak tartom, hogy a hasonmás kiadását elkészítsük, és kiadjuk kommentárokkal együtt. Már most nagy az érdeklődés a kódex és szerzője iránt. Nagy örömmel fogadta a hírt és a kezdeményezést a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem is. A temesvári egyetem is több szimpóziumot szervezett Gellérttel kapcsolatosan.

– Milyen szerepet játszik Máriaradna az életében?

– Máriaradnára már kiskoromban és kispapként is többször elzarándokoltam. Azt szoktam mondani, hogy Máriaradna, kegyhelyünk és búcsújáróhelyünk, az egyházmegyénk szíve; Temesvár, a székesegyház és a püspökség együtt pedig az egyházmegyénk feje.

– Melyek azok a tervek, amelyeket még szeretne megvalósítani?

– Szeretnék még tovább dolgozni, amíg Isten erőt és éveket ad. Még hiányzik két kötet az egyházmegye történetből, azt mindenképpen be szeretném fejezni… A radnai múzeum leltára is várat magára, azt kellene elkészítenem, kommentárokkal. A püspökségen is van egy múzeumnyi gyűjtemény, de még nincs vezetője, azt is be kellene indítanom. A papok leltárát és életrajzát is szeretném összeállítani. Csanáddal, a püspökség egykori központjával kapcsolatban is vannak terveim. Új plébániát szeretnénk építeni. Próbálunk egy egyházmegyék közötti központot létesíteni, elsősorban zarándokok részére és továbbképzések szervezési színhelyének.

(...) Mindig korán kelek, olyankor csend van, és nagyon jó dolgozni. Este úgyszintén. Napközben nagyon jó „team” vesz körül, ők lelkiismeretesen dolgoznak, figyelnek rám, így foglalkozhatom a tudományos dolgokkal. Nagyon hálás vagyok a munkatársaknak… Felfrissülni az imában és a munkában tudok. A házban is imádkozunk naponta közösen. Úgy gondolom, hogy papi közösséget így élhetünk igazán.

– Ön hagyománytisztelő a liturgiában.

– A nyilvános zsolozsma és ima az Egyház alapfeladata. A székesegyház példakép az egyházmegyének és az egyházmegye híveinek. Fontos, hogy legyen ott közös ima. Fontos, hogy használjuk a hagyományos ruhákat, mint a prebendáriusi és a kanonoki ruha, az imaformákat, gondolok itt a nyilvános zsolozsmára, valamint a székeskáptalan különböző tisztségeit.

– Kérem, osszon meg néhányat a legszebb püspöki élményei közül!

– A legszebb élményem az volt, amikor püspökként körbejártam az egyházmegyét és több időt tölthettem a papjaimnál… Az egyik faluban megismertem egy lebénult férfit. Fürdőzés közben beleugrott a vízbe és lebénult. A plébánossal látogattuk meg, ágyban fekvő beteg volt. Sokszor gondolok rá, mert csodás volt, ahogyan elfogadta a sorsát, ahogyan viselte, ahogyan élt. Édesapja nagyon durva volt vele szemben, de ő mindig megnyugtatta az édesapját.

II. János Pál pápával találkozni is mindig élmény volt. Csak ad limina látogatások alkalmával voltam Rómában. Nagyon kedves volt és közvetlen. Érdeklődő pápa volt. Kíváncsi volt, hol van az egyházmegye, és együtt néztük meg térképen. Sosem felejtem el az arcát.

– Milyen intelmeket fogalmazna meg a fiataloknak?

– A hittel kapcsolatban üzenem: nincs más alternatíva. Csak a jó úton lehet haladni. Nincs más lehetőség. Válaszd az életet! – mondta Isten Mózesnek. Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok; szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá! Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja (MTörv 30,19–20). Hit és ragaszkodás nélkül az anyaszentegyház felé nincs jövő. Az ifjúságnak dönteni kell. Csak egy üzenetem van: Válasszátok az életet! Az élet hitből, reményből és szeretetből áll. Ragaszkodjanak Istenhez. Ebben segítenek az egyházunk emberei. Nincsenek egyedül.

 * * *

„Többet szerettem volna alkotni – fogalmazott a beszélgetés végén a temesvári püspök. – Gellért-művem nagyon közel áll hozzám (Gerhard von Csanád. Gestalt eines Bischofs der frühen ungarischen Kirche). Szívesen foglalkoztam vele. Most dolgozunk a lefordításán és kiegészítésén. Ez a »végakaratom«: egy teljes értékű Gellért-kép megalkotása.” Balla Lóránt kérdésére – Mitől jó pásztor a jó pásztor? – Roos Márton püspök kifejtette: „A lelkipásztorkodás a fő feladatunk. Magunkat és az embereket Isten felé vezetni, ez a jó pásztor fő feladata.”

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír