Június 15-én az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban is tanévzárót tartottak, melyen Lukovits Milán OFM igazgató értékelte az iskolai évet, majd átadták a diákok tanulmányi, kulturális, közösségi munkáját elismerő díjakat. Az iskola közössége végül szentmisében adott hálát a tanévért.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Lukovits Milán igazgató évzáró beszédében minden olyan területet számba vett – kezdve az étkezéstől a kollégiumi életen, a szabadidő eltöltésén, a tanulmányokon át a fegyelmi kérdésekig –, amelyek fontosak a diákok mindennapi életében.

Az igazgató a tanévre visszatekintve feltette a kérdéseket: „Mit jelent egy osztályzat? Fizetség a munkáért, presztízs?”, majd így válaszolt: „Mindez, de ennél több és más. Azt mutatja, hányszor rúgtál kapura, jelzés, hogy ezt jól csináltad-e, illetve hogyan tudnád még jobban.”

Szólt a „Frankát” jellemző sajátosságról, a kollégiumi életről, a diákság ugyanis csaknem teljes egészében kollégista, ez a nevelés fő területe életükben. „Lemondtatok az otthoni kényelemről, áldozatot hoztatok az ittlétért. Egymásra vagytok utalva, itt zajlik szabadidős életetek, itt alapozódik meg személyiségbeli fejlődésetek. Éljétek meg tudatosan az összetartozást” – buzdított az igazgató.

Épségben szeretnélek benneteket viszontlátni hetvenhét nap múlva – búcsúzott az igazgató a diákoktól.

Az esztergomi ferences gimnázium tanévzárójának évről évre része azon diákok teljesítményeinek elismerése is, akik a tudományban, a művészetben és a sportban gazdagították az iskola közösségének életét, valamint az ünnepi szavalatok, kórusénekek.

Több tucat díjat adtak át, méltatva a színjátszó-versmondó teljesítményt, a kreativitást, a tanulmányi és sporteredményt, a közösségért végzett munkát, a zenei szolgálatot, a tanulmányi versenyeken elért helyezéseket.

Lukovits Milán igazgató elismeréssel szólt az osztályok közötti népdalversenyen mutatott aktivitásról, melyet a közösségek kirándulásainak támogatásával honorált az iskola. Kiemelt hangsúlyt kapott a nemzeti összetartozás napja alkalmából rendezett iskolai szavalóverseny, melynek díját Urbán Zsolt öregdiák ajánlotta fel és adta át a nyerteseknek.

A diákok teljesítményét elismerő díjak többségét öregdiákok alapították, ilyen a Koltai Horváth György által 1947-ben létrehozott képzőművészeti díj, a magyar nyelv és irodalom területén elért eredményekért átadható Obert Ernő-aranygyűrű, a Bartal Gábor alapította Kiváló Diák díj, a Mészáros Imre által létrehozott P. Forró Kamill-díj a nagycsaládból jövő tanulók elismerésére. Szülői kezdeményezésre jött létre a történelmi díj, melyet Nyulasi Tibor alapított 2006-ban.

Az iskola legrangosabb elismerésének számító „Legyen hited, és lészen országod” díjban idén Kocsis Miklós részesült, aki – ahogy az alapítók megfogalmazták – „nemzeti elkötelezettségben és hívő magatartásával az egész közösség számára példamutatóan él”.

Ötödik alkalommal adták át a Morus Szent Tamás-díjat, elismerve az áldozatkész osztályközösségi és diákközéleti tevékenységet, az országos kuratórium Szedlacsek Zsoltnak és Kocsis Miklósnak ítélte meg a kitüntetést.

A tanévzáró ünnep hálaadó szentmisével zárult. Lukovits Milán igazgató szentbeszédében felhívta a diákság figyelmét: „A jó önmagában hordja jutalmát. Amit teszünk, azt nem elismerésért, pontszámért tesszük, a jó önmagában hordja jutalmát.” Hozzátette: „Hálaadásra gyűltünk össze azért, mert mindabban a jóban, aminek részesei voltunk, ott van Isten segítsége. Abban, hogy képesek voltunk a jóra, hogy ezért jutalmat is kaptunk, hogy megtapasztalhattuk az emberek jóságát.”

„Ugyanakkor életünk a jó és rossz dolgok keveréke, a tanévben is történtek velünk kudarcok, értek nehézségek, cselekedtünk mi magunk rosszat. Ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül – fogalmazott az igazgató. – Ha a történelemre tekintünk, láthatjuk, az emberiség évezredek óta próbálkozik azzal, hogy az őt érő rosszra az erőteljes agresszió válaszát adja, és láthatjuk ennek kudarcát. A rosszat a jóval lehet legyőzni – mutatja az emberi együttélés. A mai napi evangélium szerint az ember számára a jó cselekedetek mellett – ezek hatástalansága esetén – ott van az imádság és a böjt.”

Lukovits Milán rámutatott a keresztény ember reményére: „»Isten az őt szeretőnek mindent a javára fordít.« A rossz nem gyűr le, nem vet nagyobb hullámokat, mert működik Isten gondviselése. Nem kell mindig mindenestül elviselnünk, a rossz nem fenekestül rossz. A gondviselés nem azt jelenti, hogy nem történik velünk rossz, hanem azt, hogy mindennek a mélyén ott a remény, hogy Isten az üdvösségünk felé vezetve a rosszat is felhasználja, hogy vezessen” – fogalmazta meg annak tapasztalatát, hogy az elszenvedett kudarcok megerősíthetik az embert. „Sok jót és sok rosszat éltünk át a tanév alatt, ezt most mérlegre helyezve kérjük Istent, vezessen a hálaadás felé, és kérjük, hogy a számunkra nehéz helyzetekből tanulni tudjunk” – zárta beszédét az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium igazgatója.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír