A helyi szokás szerint az imaalkalom kezdetén kézfogással köszöntötték egymást a jelenlévők, majd Fekete Károly felolvasta a máltai keresztények által e napra kiválasztott szentírási szakaszt, amely Pál apostol Málta szigetén folytatott tevékenységéről szól (ApCsel 28,8–10). A református püspök hangsúlyozta: Pál végigjárta a saját odüsszeiáját, de nem kalandvágyásból, hanem az evangélium Rómába juttatásának szándékával.

Palánki Ferenc püspök igehirdetésében arról szólt, küldetésünk, hogy tanúskodjunk: Jézus Krisztus közöttünk él, Isten országa bennünk van. Ő a megkeresztelt ember szívében lakik, és rajtunk múlik, hogy befogadjuk-e mindennap, vagy a bűneinkkel visszautasítjuk. Isten országa jelen van az emberi kapcsolatainkban is: ha két ember szeretetben, nagylelkűségben él együtt, ott Isten uralma él, de ha gyűlöletben, akkor a poklot tapasztalják meg – hangsúlyozta a főpásztor.

A debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ezután arról beszélt, hogy a pogányok, akiket Pál apostol meggyógyított, természetes jóságukról tettek tanúságot, ez pedig megmutatja, hogy az ember istenközpontú létező. Isten úgy teremtett bennünket, hogy a szívünk rá van hangolva. A bűn ezt a kapcsolatot akadályozza, de Jézus Krisztus kereszthalálával megváltott minket, visszakaptuk a „jóemberséget”. Tertullianus, a korai egyház egyik legfontosabb gondolkodója szerint „az ember lelke természetszerűleg keresztény”, vagyis az isteni emberség, amit Jézus Krisztus megmutatott a földön, eredetileg bennünk volt. A megváltás után ezt visszakaptuk, sőt a megváltó kegyelem magasabb szintre emelte bennünk, hogy ne csak teremtmények legyünk, hanem Isten gyermekei, akikben ő gyönyörködni akar – hangzott el a homíliában.

Palánki Ferenc egyik lelkipásztortársa tanulmánya alapján arról szólt, hogy Európában az emberek többsége a legnagyobb hiányt nem anyagiakban szenvedi, hanem életének értelmes voltába vetett hite ingott meg. Boldogtalan, mert nem érti, hogy miért érzi rosszul magát, amikor sosem volt rossz sora. A modern ember Chesterton szerint erkölcsi hajléktalan, aki elfelejtette, hogy embernek lenni isteni dolog. Az emberséget, amely a másik emberhez és az Istenhez való viszonyunkat mutatja, az Istenembertől tanulhatjuk meg. Jézus Krisztus megmutatta egészen a kereszthalálig, hogyan kell szeretni.

Palánki Ferenc ezután az emberi kapcsolatok fokozatait foglalta össze: Sajnálkozunk, amikor rossz hírt hallunk, de különösebben nem indít meg bennünket. A szimpátia, rokonszenv az érzelmeink alapján osztályozza az embereket, így annak segítünk, aki szimpatikusabb. Az empátia, beleérzés az együttérzés képessége, ehhez tartozik a figyelmesség, amikor észrevesszük, hogy mire van szüksége a másiknak. Ennél még magasabb lépcső az együtt szenvedés (compassio), amikor nemcsak együttérzünk valakivel, hanem ott vagyunk vele, együtt szenvedünk vele. A legmagasabb szint pedig, amit Jézus megmutatott a kereszten, az értünk vállalt szenvedés, a proexistentia, a másokért való létezés, a helyettesítő szenvedés. Jézus az utolsó vacsorán szeretettel kimondta, hogy „értetek adatik”, „kiontatik” – és nem miattatok. Ez az isteni emberség legmagasabb fokozata, amire mindannyian meghívást kaptunk.

Legyünk érzékenyek mindannyian erre a jóságra, és éljük az Istenembertől tanult emberséget a másokkal való kapcsolatainkban. Ezzel a rendkívüli, nem mindennapi szeretettel – amely Isten számára mindennapi – szeressük egymást mindennap, hogy teljesíthessük Jézus Krisztus missziós parancsát” – fogalmazott a püspök.

* * *

A Debrecen jelképének számító Nagytemplomban 24 harangból álló harangjátékot létesítenek. Ennek a művészetiélmény-nyújtáson túl missziós feladata is lesz, hiszen a zömmel egyházi és népi dallamok a keresztény hittudatot, valamint a nemzeti önbecsülés erősítését szolgálják majd. Az ökumenikus imahét perselyadományát e cél megvalósítására fordítják a városban.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír