Január 28-án a református nagytemplomban zárult az ökumenikus imahét Debrecenben. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hirdetett igét, köszöntőt Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, záró imádságot Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek mondott.

Fekete Károly református püspök köszöntőjében elmondta, a karibi térség keresztényei, akik az idei imahét anyagát összeállították, két jelképet javasoltak: a rabszolgaságot, az emberi méltóságtól való megfosztottságot, a sokféle megkötözöttséget szimbolizáló láncot, valamint a szabadságot és igazságot jelentő Szentírást. A lánc arra emlékeztet bennünket, hogy Isten kiszabadította választott népét az egyiptomi fogságból. E szabadulásról szól a fogság utáni győzelmi ének is, amely az imahét mottójaként is szolgált: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” / „Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz/Kiv 15,6).

A másik jelkép a Szentírás, amelynek igéi viszont nincsenek bilincsre verve, így szabadító erőt jelentenek. A látható bilincsek: a szegénység, munkanélküliség, a kizsákmányolás egyéneket, népeket, földrészeket tartanak megkötözöttségben. A református püspök az Egyház szétszakítottságát is jelképező lánc egy darabját átadta az igehirdető Palánki Ferenc római katolikus püspöknek.

Palánki Ferenc megyéspüspök bevezető gondolataiban a kijelölt evangéliumi szakaszra utalva kifejtette, az Úr hatalmas jobbjával, erős karjával védelmezi azokat is, akik nem ismerték föl szeretetét, akik visszautasították jóságát. Szomorú tapasztalatunk, hogy milyen sok ellenségeskedés, vita, torzsalkodás van az istenhívő emberek között is. Pedig a mennyország kapujában nem azt fogják megkérdezni, életünk során hányszor volt igazunk, hanem azt, hogy volt-e bennünk szeretet, irgalom. „Ki nem vigasztal meg, mikor megbántottad, nem is szeret” – Isten szeret így bennünket. Megbántottuk őt a bűneinkkel, és Jézus Krisztusban megvigasztalt bennünket. Ez a feltétel nélküli szeretet, amely szabad utat ad az egyéneknek az Atyához.

Ezután a megyéspüspök Ferenc pápa ökumenikus imatalálkozón elhangzott gondolatát idézte: „A keresztségben a szentség kegyelme elpusztította ellenségeinket, a bűnt és a halált.” Az ember ellensége elszakítja őt Istentől és a másik embertől, és Jézus megváltásának gyümölcseként a keresztségben rádöbbenhetünk arra, hogy Isten milyen sok embert meghívott. Bár nem egy felekezethez, de egy családhoz: a megváltottak közösségéhez, a megszabadítottakhoz tartozunk.

A püspök rámutatott: Jézus az Atyára irányította a figyelmet. Jézus „munkamódszere” az ima volt, erre bennünket is megtanított. Állandóan imádkozott, és azzal, hogy az égre emelte a tekintetét, egész lényével odafordult az Atyához, példát mutatva nekünk.

„Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged” (Jn 17,1) – erre az evangéliumi szakaszra utalva a megyéspüspök hangsúlyozta, hogy Jézus tudta, mi vár rá, és azt kérte, mutatkozzék meg rajta Isten dicsősége a szenvedésben, a halálban, a szeretetteljes odaadottságában is.

Mi hogyan gondolkodunk a dicsőségről? Jézus dicsősége a kereszt, szenvedésében dicsőítette meg az Atyát, ezért meg kell tanulnunk tőle, hogy mi is úgy tudjuk megdicsőíteni az Istent, hogy nap mint nap felvesszük a keresztjeinket. „Semmilyen életállapotból nem lehet kispórolni a keresztet. Isten igazi dicsősége a szeretet, a mindent odaadás, ami áldozattal jár. Jézus nem szenvedni szeretett, hanem bennünket szeretett, értünk vállalta a szenvedést, meghívott bennünket a követésére. Ha erre nem válaszolunk, akkor is lesz részünk a szenvedésben, de nem mindegy, hogyan állunk a kereszt alá. Hisszük, hogy a szeretetből meghozott áldozataink Isten dicsőségére szolgálnak” – fogalmazott a püspök.

Végül a hét középpontjában is álló dicsőítésre irányította a figyelmet: „Magasztaljuk Istent a létezésért, a szeretetéért, a gondviselésért, a megváltásért, a szabadításért. Dicsőítjük Istent életünkkel. Jézus megdicsőült tanítványaiban, és ma is választ magának munkatársakat, akik odaadják életüket erre a szolgálatra, hogy helyreállítsák a harmóniát, a békét, hogy helyes irányba tereljék a rájuk bízottakat” – zárta igehirdetését Palánki Ferenc megyéspüspök.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír