A Kaposvári Egyházmegye pap- és diakónusszentelésére június 27-én, Szent László napján, az egyházmegye védőszentjének ünnepén került sor Somogyváron, a nemzeti emlékhelyen – tájékoztatott Kiss Iván.

 

Szent László 1091-ben Somogyváron bencés apátságot alapított, amelynek feltárt romjai közt látható az a királysír, melyben Szent Lászlót először eltemették. Később innen vitték a nagy király földi maradványait a nagyváradi végleges temetkezési helyre. A szentmise végén egyházi és világi vezetők koszorúzták meg Szent László első sírhelyét.

Reggel a papság részére Böjte Csaba ferences szerzetes tartott rekollekciós előadást az isteni irgalmasságról. 10 órakor kezdődött a kupavári nemzeti emlékhelyen az ünnepi szentmise, melyen Balás Béla kaposvári püspök diakónussá szentelte Vörös Pétert (Balatonboglár) és áldozópappá Németh Zsolt (Tab) diakónust. Az ünnepi szentmisén Böjte Csaba szólt a szentelendőkhöz, arra hívva fel a figyelmüket, hogy Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság szentévét, a most felszenteltek ennek az isteni irgalmasságnak lesznek a hirdetői és cselekvői.

Az újonnan felszentelt diakónus, Vörös Péter Kaposváron született 1989. július 10-én. Balatonbogláron él szüleivel és öccsével, aki egyetemista éveit tölti Budapesten. Bogláron járt általános iskolába és ott volt elsőáldozó és bérmálkozó is Szőllősi Ferenc atya szárnyai alatt.

A családjában nem részesült kimondottan vallásos nevelésben, de azért a hittani alapokat ott kapta meg, leginkább a nagyapjától. „Tudtam, hogy van Isten, de nagyon távolinak éreztem őt magamtól, az életemtől. Változás akkor következett be a hitéletemben, amikor felvettek a kaposvári katolikus gimnáziumba” – mondja Vörös Péter. Itt a nagyszerű tanárok, a közösség és az atyák révén egyre jobban megismerte az egyházat és a Jóistent. Hite alakulásában és istenkapcsolata elmélyítésében sokat segített a Szent Imre Kollégium közössége, de legfőképpen a nevelőtanárok tanúságtétele hiteles keresztény életükkel. A székesegyház karnagya révén közel került hozzá az egyházzene és a liturgia is.

Ahogy teltek a gimnáziumi évek egyre inkább erősödött Péterben a gondolat, hogy Isten a papi hivatást szánta neki, de amikor elérkezett az egyetemre való jelentkezés ideje, nem mert még igent mondani az Úr hívására. Így került a pécsi egyetem természettudományi karára és lett földrajz szakos hallgató. Az egyetemen csak egy évet töltött és közben jelentkezett Balás Béla püspöknél, hogy vegye fel a kispapjai közé. A megyéspüspök fel is vette és úgy döntött, hogy Péter Esztergomban készüljön a papi hivatásra. „Az Esztergomban töltött öt év alatt nagyon sokat tanultam a tanároktól és a kispaptársaimtól. Isten áldjon mindenkit, akik segítenek a készületemben!” – fogalmaz Vörös Péter.

Az áldozópappá szentelt Németh Zsolt 1972-ben született. Szülei egyszerű emberek voltak, édesapja emelőgép-kezelőként dolgozott a tabi téglagyárban, édesanyja pedig bolti eladó volt. Zsolt gyermekkorom óta Tabon éltek, négy nővérével együtt. Az újmisés lelkipásztor édesanyjától tanulta meg az Isten szeretetét és a családi élet értékeit. Minden este elalvás előtt rövid fohásszal zárták a napot, s többször elkísérte őt az evangélikus templomba, mert édesanyja evangélikus vallású volt.

„Gyermekként többször játszadoztunk pajtásaimmal a katolikus templom kertjében s egyszer egy ilyen alkalom végzetével »betévedtünk« a templomba is. Teljesen ismeretlen és titokzatos világ tárult elém. Addig csak az evangélikus templomba voltam az anyukámmal, s most egy másik templomba is bekukucskáltam. Titokzatos és egyben csodálatos is volt. Ezek a
»templomlátogatások« aztán többször is megismétlődtek, aminek aztán az lett az eredménye, hogy 11 évesen megkeresztelkedtem, katolikus lettem, ami ellen édesanyámnak semmi kifogása sem volt" – mondja Németh Zsolt.

Ezután elkezdett ministrálni járni, megtanult orgonálni (Takács Lajos plébános atyának köszönhetően). Tabon elvégezte a középiskolát, ahol elektronikai műszerésznek tanult. Érettségi után majdnem két évtizedet dolgozott. Közben állandóan vele volt a papság gondolata is, ami lassacskán, de biztosan beérett. Rendszeresen kántorizáltam, megpróbált a magam módján aktív tagja lenni az egyházközségnek.

2009-ben mondott fel munkahelyemen és jelentkezett papnak. Az elmúlt
években az esztergomi szemináriumban készült fel a papi hivatásra, a diakónusi gyakorlatát Szentbalázson végezte el.

Németh Zsolt papi jelmondata: „Elég neked az én kegyelmem” (2Kor 12,9). „Egyszerűen kommentálva ezt a mondatot csak annyit lehetne mondani, hogy ebben aztán tényleg benne van minden. Titokzatos, olyan mint amikor egy kisgyermek először belép egy katolikus templomba, és teljes is, mint a templomaink, hiszen Jézus ott van az Oltáriszentségben. Egy pap életét végigkíséri az oltáriszentség, sőt neki a dolga, hogy »előállítsa« azt. A
legnagyobb titok valósul meg a kezében napról-napra, de nem csak önmaga
számára, hanem sokakért, sokakkal együtt... Tényleg, kell ennél több?” – vall papi hivatásáról az újonnan szentelt áldozópap.

Fotó: Kiss Iván

Magyar Kurír