Ferenc pápa és a Római Kúria tagjai március 10-én délután autóbusszal a Rómától keletre, az albanói hegyek között fekvő Ariccia lelkigyakorlatos házába utaztak, ahol Bernardo Francesco Maria Gianni, a firenzei San Miniato al Monte bencés kolostor apátja vezetésével nagyböjti lelkigyakorlaton vesznek részt.

A Szentatyával együtt hatvanhárman vesznek részt a lelkigyakorlaton, melyen Bernardo Gianni atya naponta kétszer – délelőtt tízkor és délután fél ötkor – mond elmélkedéseket. Mindennap tartanak szentmisét, és közösen imádkozzák a reggeli és az esti zsolozsmát.

Az 51 éves Bernardo Gianni 1968-ban született Firenzében. 24 évesen, 1992 karácsony éjszakáján tért meg a Firenze melletti Rosano bencés női monostor templomában. Néhány nappal később bevonult a közeli San Miniato al Monte bencés kolostorba, és belépett a rendbe. A noviciátus, majd a teológiai képzés után pappá szentelték, és 2009-ben a bencés rend olivetánus ágához tartozó San Miniato al Monte monostor perjele, 2015-től apátja lett.

Az Isteni Mesterről elnevezett aricciai lelkigyakorlatos házban március 10. és 15. között Ferenc pápának és a Római Kúria tagainak tartandó lelkigyakorlatnak a következő címet adta: „Az égő vágyak városa – Húsvéti pillantások és gesztusok a világ életében”.

A mindent átölelő pillantás, a kegyelem tekintete Gianni atya elmélkedéseinek kulcsa, melyet az egész lelkigyakorlat vezérfonalául választott. Firenze városa csak egy metafora, egy jelkép, valójában az egész megváltott világról van szó. Gianni atya lélekben társul Giorgio La Pira emlékezetéhez (1904-ben született, és 1977-ben hunyt el Firenzében, politikus, a háború után az olasz alkotmányozó nemzetgyűlés tagja, Firenze többször újraválasztott polgármestere, mélyen hívő katolikus, a domonkos világi harmadrend tagja volt), aki San Miniato hegyét a „kegyelem földrajzi helyének” nevezte, mert onnan valóban a kegyelem tekintetével lehet látni az egész várost. Ha ez a tekintet hittel teli pillantás, akkor fel lehet fedezni Firenze szentségének a történetét, annak a városnak a történetét, ahol Isten lakik.

Elmélkedésében Giorgio La Pira szavait idézte Bernardo Gianni atya: „a háború után Firenze nagy, nyitott, befogadó és testvéri város volt”, de mára már „üszkös pusztasággá lett”. Mégis, sőt most aztán igazán keresni kell benne azt a Jeruzsálemet, amelyet Jézus könnyes szemekkel szeretett, és a Bárány mennyei Jeruzsálemét is. Olyan szeretettel kell tekinteni a hamvak mélyben szunnyadó parazsára, hogy az újból tüzet fogjon. Szent Bernát ciszterci apátot idézve a bencés szerzetes kiemelte: Jézus tekintete képes „éltető életet” adni ennek a világnak, mely a mi tanúságtételünk látóhatára.

A jelen pillanat vészterhes, mert ahogy Ferenc pápa fogalmazott januárban a Pápai Életvédő Akadémia tagjai előtt: „A testvéri érzés nagyon meggyengült a népek és a nemzetek között.” A húsvéti dinamikával telt életérzésnek kell újból felvillannia napjainkban – hangzott el Bernardo Gianni elmélkedésében. – Ehhez nagy segítség a város szentjeinek és boldogjainak újrafelfedezése, abban a szerves kötelékben, ahogy ők együtt adják Firenze történetét. Ebből származik az a hivatás és küldetés, melyet Firenze hordozott és hordoz a népek és civilizációk történetében. Ezért kell a San Miniatónak úgy tündökölnie, mint a hegyen épült város. Jeremiás úgy írja le ezt, mint „a tökéletes szépség városát, mint az egész föld örömét”.

Gianni atya végül ismét Ferenc pápa szavaira utalt, melyeket a firenzei dómban mondott 2015-ben: Az „igazi humanizmus napjainkban Jézus embersége”, ami az „Atya irgalmas tekintete”. Engedjük, hogy ez a tekintet megpihenjen rajtunk, és hagyjuk, hogy úgy átalakuljunk, mint egykor Zakeus Jézus pillantására, és akinek így egészen kitágult a horizontja – zárta első elmélkedését Gianni atya az Aricciában tartott pápai lelkigyakorlaton.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír