Május 19-én Szegeden találkoztak egymással az ökumenikus lelkészkörök tagjai. A Fokoláre mozgalom által kezdeményezett rendezvény az ország különböző részein, egy-egy településen tevékenykedő, egymással baráti kapcsolatot ápoló lelkészek egész napos összejövetele.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A lelkipásztorok ökumenikus találkozója a Fokoláre mozgalomhoz tartozó papok kezdeményezésére jött létre 2003-ban, azóta minden évben más-más városban rendezik meg. A különböző felekezetek lelkipásztorai településük valamelyik plébániáján rendszeresen találkoznak, imádkoznak, megosztják egymással gondolataikat, évente egyszer pedig országos találkozón gyűlnek össze, ahol előadásokat és az ökumenikus kezdeményezésekről szóló tanúságtételeket hallgatnak meg, erőt merítve a pozitív példákból, bátorítva egymást.

Idén Szegeden a Honvéd téri református templom adott otthont a rendezvénynek, amelynek házigazdái Kereskényi Sándor és Lívia református lelkészek voltak. Mintegy ötven lelkész vett részt a találkozón, akik képviselték közösségeiket és azokat a társaikat is, akik a lelkészkörök tagjai, de az országos találkozón nem tudtak részt venni.

A szegedi ökumenikus kórus énekével és imádsággal kezdődött a délelőtti program a templomban. Ezt követően Máté-Tóth András, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének tanszékvezető tanáraSebzett identitás – Közép-Kelet Európa keresztény perspektívája címmel tartott előadásában felvázolta régiónk történelmi traumáit, és figyelmeztetett a sebek gyógyításának szükségességére. Közösségi, társadalmi sebekről beszélt: a nagyhatalmak szorításában, a bizonytalan, változó hatások között élő népek sok sebet kaptak a történelem során, és kapnak ma is. A legnagyobb sérüléseket a 20. század népirtásai okozták, az örmény népirtástól kezdve az ukránokat sújtó éhínségen, a holokauszton át egészen az 1995-ös srebrenicai mészárlásig.

Máté-Tóth András felhívta a figyelmet a traumákra való emlékezés fontosságára, és kiemelte, hogy régiónk irodalmi Nobel-díjasai (Herta Müller, Kertész Imre, Szvjatlana Alekszievics) történelmi traumáról szóló művekkel érdemelték ki a rangos elismerést – ez is azt mutatja, hogy keressük a kapaszkodókat, a megoldásokat arra, hogyan lehet a sebekkel együtt élni. Fontos kérdés, hogyan tudunk kialakítani egy nem traumavezérelt gondolkodást. A társadalomtudomány éppen ezen a ponton ér el egy olyan határt, amelyen nem tud továbblépni – a továbblépést a keresztény perspektíva jelentheti. „Sebei szereztek gyógyulást” – áll Péter első levelében (2,24). A keresztény hit képes túllátni a sebeken, választ adni a sebekbe szomorodott régió kérdéseire – hangsúlyozta az előadó, és ezen a ponton közvetlenül kapcsolta össze előadását a lelkipásztorkodás feladatával, és adta meg az egyik alapgondolatot a csoportos beszélgetésekhez: Ha csak az egyéni sebekre figyelünk, a spirituális egoizmust támogatjuk. Hogyan élhetünk sebeket hordozva úgy, hogy a saját sebeink ne legyenek igazolások arra, hogy hiányozhassunk a szolidaritás alkalmairól? – vetette fel a kérdést.

Tomka Ferenc atya, nyugalmazott egyetemi tanár az egyház sebeinek közös gyógyításáról beszélt, és felvázolta azokat a lépéseket keresztény egyházaink történetében, amelyek erősítették az ökumenét, és konkrét példákat sorolt arra vonatkozóan, hogy kicsinynek tűnő kezdeményezések milyen szép és jelentős folyamatokat indíthatnak el nemcsak a keresztények közti, hanem a vallásközi kapcsolatok területén is. Beszélt a Lutheránus–Római Katolikus Egységbizottság párbeszéd-dokumentumáról, amely a Szembenállástól a közösségig címmel jelent meg, és amely mindkét oldalról teljes nyitottságról tanúskodik. Csodálatos iránymutatás a reformációról való megemlékezéshez – hangsúlyozta az egyháztörténész.

Felhívta a figyelmet arra a fontos lépésre, a megbékélés melletti tanúságtételre, hogy Ferenc pápa október 31-én a svédországi Lundba utazik a reformáció 500. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév kezdetén. A legfontosabb események – mint Ferenc pápa és Kirill pátriárka találkozása, az ortodox szinódus – mellett ott vannak a katolikus lelkiségi mozgalmak és más felekezetek által kezdeményezett folyamatok, amelyek az egyház megújulását célozzák. Példaként említette a Fokoláre mozgalom Együtt Európáért elnevezésű kezdeményezését és az Olaszországból kiinduló ökumenikus testvérvárosi mozgalmat. Tomka Ferenc elmondta, hogy a kereszténység határain túllépve, a különböző vallások hívei által lakott területeken is számos helyen léteznek kezdeményezések az egységért: például Harlemben, ahol elkötelezett keresztények a főmuftival kötött barátságuk révén megnyerték az imámokat is az egység ügyének; Marseilles-ben, ahol muszlimok, zsidók és különböző keresztény felekezetek hívei tesznek közösen tanúságot az egység mellett; illetve Bázelben, ahol a szunnita közösséggel egységben végeznek karitatív tevékenységet.

Az előadásokat követően a házigazda szegedi lelkészek vezetésével négy csoportban folytatódott a beszélgetés, a résztvevők megosztották egymással tapasztalataikat, gondolataikat. A csoportokban számos hozzászólás igazolta, hogy a mindennapokban az ökumené élő valóság, nemcsak közös rendezvények bizonyítják, hanem valódi szeretetkapcsolatok. A számos tapasztalat közül néhányat emelünk csak ki: Az egyik plébános elmesélte, hogy új plébániáján első miséjét a református lelkésznőért ajánlotta fel, aki éppen akkor vajúdott – ez megalapozta a barátságukat. Egy metodista lelkésznő számára az egység legnagyobb bizonyítéka az volt, amikor súlyos betegsége idején a kórházban meglátogatta az ortodox pap. Kiderült az is, hogy az országos metodista konferencián Óbudán a reggeli áhítatokat Füzes Ádám katolikus pap és egy evangélikus lelkész tartották. Sztupkai Mihály szegedi metodista lelkész rácsodálkozott a katolikus közösségre: „Ti sokan vagytok, ezért bennetek eleve megvan a sokszínűség, mégis nyitottak vagytok a másságra.” Elmondta, hogy korábban azt gondolta, azoknak van inkább szükségük erre a megtermékenyítő másságra, akik kevesen vannak. Felmerült, hogy a kisebb településeken, falvakban nagyobb a bizalmatlanság, mindennap előjönnek a kapott sebek, nehezebb túllépni rajtuk. Különleges helyzetet mutatott be a vajdasági Nagybecskerekről érkezett plébános, aki a helyi muszlim közösség nyitottságáról, ugyanakkor az ortodox testvérekkel való kapcsolat nehézségeiről számolt be. „Elfogadjuk, tiszteljük a helyzetüket, és várjuk a szebb pillanatot – lehet, hogy nem három napot várunk, hanem többet, de el fog jönni a feltámadás” – mondta bizakodóan az ökumenéről.

Kereskényi Sándor református lelkész így fogalmazott a találkozóról: „Úgy tűnik az előadásokból és a személyes beszélgetésekből is, hogy lekaparjuk azt a mázat Jézusról, amit mi tettünk rá. Mindnyájan ott tartunk, hogy Jézusig jutunk el, megtaláljuk a hangot egymással, és olyannak kívánjuk elfogadni a másikat, amilyen, ugyanakkor megtarthatjuk a saját magunk által megélt kereszténységet is, felekezettől függetlenül.”

A közös ebéd után tanúságtételekkel folytatódott a találkozó. A városligeti lelkészkör tagjai a köztük lévő erős, az elkövetett hibákon is felülemelkedni képes szeretetkapcsolatról tettek tanúságot; hét felekezet tíz lelkésze tagja a körnek, amelyet Nagy Károly katolikus pap alapított.

Nobilis Márió, a Sapientia Főiskola teológiatanára bemutatta az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoportot, amely közös misszió a teremtett világ védelméért, s minden évben elkészíti a szeptember és október hónap fordulóján megrendezett „teremtés hete” programsorozat munkafüzetét.

A szegedi lelkészkör tagjai bemutatták a házasság hete helyi rendezvénysorozatát, az ökumenikus kórust – amely 2011-ben alakult, és már az ország több városában fellépett –, valamint a Tágas Tér fesztivált. 

Marton Zsolt, a Központi Papnevelő Intézet rektora szerkesztőségünk kérdésére elmondta, fontos, hogy ne csak személyes életünket tartsuk fontosnak, ne csak személyes barátságok alakuljanak ki, hanem közösségek is létrejöjjenek. „Krisztushoz való tartozásunk leghitelesebb bizonyítéka, hogy az egyház különböző arcai és színei vagyunk a felekezetekben, mégis összetartozunk és egyek vagyunk, tudunk közösséget építeni” – tette hozzá.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír