Az ökumenikus lelkészkörök idei találkozójára május 21-én Monoron került sor. A Fokoláre mozgalom által kezdeményezett rendezvény az ország különböző részein, egy-egy településen tevékenykedő, egymással baráti kapcsolatot ápoló lelkészek egész napos összejövetele.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Hogyan lépjünk ki a mai világ kollektív és kulturális éjszakájába együtt, felkészülten? – ez volt az idei találkozó témája. A rendezvényen a római katolikus, a görögkatolikus, a református, az evangélikus, a baptista, a pünkösdi egyház és a Mahanaim gyülekezet képviselői vettek részt. Számos településről érkeztek lelkészek: Székesfehérvárról, Budapestről (Zugló, Városliget, Újpest), Pilismarótról, Vácról, Dunakesziről, Gödről, Gödöllő-Máriabesnyőről, Vecsésről, Kismarosról, Markazról, Ceglédről, Kisköréről, Kunszentmiklósról, Sülysápról, Szegedről, Tiszakécskéről, Csépáról, Jászberényből, Egerből, Miskolcról, Bugacról, Aszódról. Részt vett a találkozón Pogány István ungvári katolikus pap is, aki röviden beszámolt a kárpátaljai helyzetről.


Schaller Tamás monori református lelkész köszöntötte házigazdaként az egybegyűlteket. Felidézte János evangéliumából azt a szakaszt, amely a lelkészkörök találkozóinak mottójául szolgál: „Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.” Küldetésünk hitelessége múlik ezen – hangsúlyozta. Megosztotta az egybegyűltekkel, amit egy – a kommunista diktatúrában üldözött – lelkipásztor mondott neki: „Ha a mennyben együtt leszünk mi, az Úr Jézushoz tartozó emberek, akkor ideje lenne már itt megszokni egymást.” Ne feledkezzünk meg arról, hogy nagyon szoros testvéri kapcsolatban vagyunk egymással! – emlékeztette a résztvevőket Schaller Tamás, és elmondta, az az álmuk, hogy minél több olyan település legyen, ahol a lelkészek barátokként összejárnak.

A találkozó imádsággal folytatódott, amelyet Szecsődi Péter ceglédi plébános vezetett. Ezt követően a rendezvény másik házigazdája, Paszternák Tamás monori plébános arra hívta az előadókat, hogy osszák meg a résztvevőkkel tapasztalataikat.


Vangel Imre kunszentmiklósi plébános előadásában arról beszélt, mit jelent számunkra az éjszaka. Jelenti egyrészt azt, hogy mi, emberek fordulunk el Istentől. A másik formája az éjszakának, amikor Isten vezet át minket a sötétségen: ismerős ez a lelki életből, amikor úgy érezzük, hogy Isten elhagyott minket. Az is egyfajta sötétség, amikor az imádság egyszer csak elkezd terhes lenni, kiüresednek a találkozások. Vannak, akik az éjszakában elfordulnak Istentől. Az összegyűlt lelkészek együtt keresik, mi legyen a válasz ezekre az éjszakákra. Lehetséges-e ebben a világban az optimizmus? – tette fel a kérdést. – Optimizmusunk alapja Jézus Krisztus, aki a kereszten átélte a teljes elhagyatottságot, mégis szeretett, és olyan kisugárzása volt, hogy még a százados is hitvallást tett a hatására – hangsúlyozta a plébános.

Vangel Imre elmondta, hogy az 1910-es edinburgh-i Világmissziói Konferencián megállapították, hogy azért eredménytelen a misszió, mert a felekezetek egymás ellenében dolgoznak. Ha az evangélium terjedését, Isten országát akarjuk előmozdítani, azt csak közösen tudjuk elérni. Hangsúlyozta, hogy mindannyian Isten országát keressük, és nem egymás ellenében, csak együtt juthatunk sikerre. Idézte a 2001-ben Strasbourgban elfogadott Ökumenikus Chartát, amely arra buzdít, hogy cselekedjünk, imádkozzunk együtt, folytassunk párbeszédet, védjük együtt a kisebbségek jogait.

Különös példát idézett fel az élővilágból – Freund Tamás agykutató előadása nyomán – annak érzékeltetésre, hogy az önzés, az egymás ellen való munkálkodás pusztuláshoz vezet. A nyálkagombatelepek egysejtűi mind a jobb tenyészterületeket keresik, önző módon. De ha kiszáradás fenyeget, akkor összefognak: spóratartó szárrá alakulnak át, ahonnan a spórák kirepülhetnek egy jobb tenyészterületre. De van egy mutáns, amely nem hajlandó szárrá alakulni, csak spórává, mert úgy elrepülhet és tovább szaporodhat. Ám ha ezek az önző egyedek elszaporodnak, a szárak egyre rövidebbek lesznek, a spórák megtapadnak és mégsem tudnak kirepülni: az egész telep elpusztul. 


Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház lelkészi vezetője előadásában feltette a kérdést: Vajon mennyire van jelen Jézus Krisztus, a világ világossága ott, ahol élünk? Ragyog-e rajtunk keresztül, vagy éppen eltakarjuk? Mária példáját idézte, aki készségesen válaszolt Isten hívására: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te Igéd szerint.” Számos indoka lehetett volna, amiért elutasítja Isten kérését, de ő az egyetlen igazi választ adta: Legyen úgy, ahogy Te mondod.

Ki ne érezné alkalmatlannak magát a nagy szolgálatra? – vetette fel. – Mi a fontosabb, a készség vagy az alkalmasság? A készséget fontosabbnak tartja Isten, és neki van hatalma alkalmassá tenni a tökéletlen eszközöket is – válaszolta. Nehéz dolga van Istennek az alkalmas, de nem készséges emberekkel, és jó dolga van azokkal, akik készségesek, de nem alkalmasak. Nem tudjuk, mire mondunk igent, de Isten elvégzi a maga munkáját. A sötét világban a világosság hordozói lehetünk, hirdethetjük a világban a világosságot, szolgálatunkon keresztül Jézusra irányíthatjuk a figyelmet – hangsúlyozta a Magyar Pünkösdi Egyház lelkészi vezetője.


Az előadások után a lelkészkörök különböző felekezetű tagjai mutatták be kezdeményezéseiket. Zámbó Andrásné Hajnalka káposztásmegyeri református lelkipásztor, az újpesti ökumenikus lelkészkör tagja a hittanos gyerekek szülei felé irányuló misszióról beszélt. Mindannyian ott vagyunk az iskolákban, jó lenne, ha valóban misszió lennénk – hangsúlyozta, és példákat sorolt arra, hogyan lehet a gyerekeken keresztül a szülőket is megszólítani.

Schaller Tamás monori református lelkész beszámolt a szerencsétlen sorsú emberek felé irányuló misszióról. Sok csoportjuk, közösségük működött már, amikor feltették maguknak a kérdés: Hogyan látnak bennünket a városban, milyen üzenetünk lehet? „Adjatok nekik ti enni” – áll a Bibliában. Erre az evangéliumi felszólításra válaszolva hívták a plébániára a szegényeket, rendszeresen főznek nekik, vendégül látják őket. Sok álruhába öltözött Jézus jön velünk szembe, olyanok, akik börtönben ültek, akik éheznek… Nem prédikálnunk kell nekik, hanem szeretni, befogadni őket – hangsúlyozta a református lelkész, és hozzátette: akik részt vesznek ebben a szolgálatban, azoknak örömet hoz az életükbe.


A szegedi ökumenikus lelkészkör tagjai beszámoltak a Tágas Tér Fesztiválról, amelyet szeptemberben készülnek megvalósítani városukban. Tari Sándor, a Fokoláre mozgalom tagja, a lelkiségi közösség férfi szerzetesi ágának vezetője elmondta: háromnapos rendezvényt tartanak – sok programmal, koncertekkel –, melynek során a Szegeden működő egyesületek bemutathatják, mit tesznek a városért. Balogh Barnabás baptista lelkész szerint bizonyságtételük erejét az adja, hogy együtt tudnak működni egy közös cél érdekében.

Schaller Tamás ezzel a gondolattal zárta a találkozó első részét: „Tengerben vagyunk, ne vesszünk össze a fürdőkádban való pecázáson. Isten megáldja, ha így teszünk. Segítsünk ebben egymásnak, és ha ezt meglátják mások, akkor vonzó lesz számukra.”


Az előadások és beszámolók után a részt vevő lelkipásztorok kiscsoportos beszélgetésekben cserélhették ki egymással gondolataikat, tapasztalataikat.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír