A pasaréti Páduai Szent Antal-templomban állították fel február 1. és 4. között a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztjét, amelyet Ozsvári Csaba ötvösművész készített. A kereszt jelenlétében Erdő Péter bíboros, prímás mutatta be a gyertyaszentelő szentmisét február 2-án.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbóluma, a missziós kereszt a felkészülés időszakában plébániáról plébániára „vándorol”. A 2007-es budapesti városmisszió alkalmából készült, közel három méter magas, bronzborításokkal díszített tölgyfakereszt Ozsvári Csaba ötvösművész (1963–2009) alkotása. A missziós keresztben magyar  és magyar vonatkozású szentek és boldogok  ereklyéit helyezték el.

A missziós keresztet február elsején állították fel a pasaréti Páduai Szent Antal-templomban, majd a kereszt alkotójának felesége, Ozsvári Imri olvasta fel elmélkedését Kereszt, halál, feltámadás címmel. Az elmélkedés után szentmiseét mutattak be a tavalyi évben ehunytakért.

Másnap, február 2-án, szombaton délelőtt Jaczkó Sándor budapesti helynök tartott görögkatolikus szent liturgiát a missziós kereszt jelenlétében.

Délután ismét Ozsvári Imri elmélkedése következett. Ezen a napon a missziós keresztről mint a magyar lelki megújulás jeléről beszélt. „A kereszt felhívás, hogy törekedjünk arra, ami nem veszíti értékét földi életünk után sem” —mondta. A következőkben férje életéről és hitéről beszélt, arról, hogy „semmi mást nem akart, mint Istent szolgálni, dicsőíteni” a munkáival is.

Ozsvári Csaba ötvösművész 46 évesen hunyt el Óbudaváron, a Schönstatt családmozgalom ünnepén, azután, hogy feleségével együtt felajánlották életüket a magyarság lelki megújulásáért. A feleség és édesanya a pasaréti templomban a családtagoknak a történtek utáni fájdalmáról is beszélt, valamint arról, hogy ebből a fájdalomból később élet fakadt. Ozsvári Imri felolvasta gyermekei emlékezéseit, vallomásait édesapjukkal való kapcsolatukról. A gyerekek többek közt megfogalmazták, hogy az apa mély, egyszerű, tiszta, férfias hite, hitélete ma is példa és segítség a számukra. Elmélkedése végén az ötvösművész felesége Ferenc pápát idézte: „arra kaptunk meghívást, hogy szentek legyünk, hogy szeretetben éljünk”, és ezt mindenféle életállapotban megvalósíthatjuk. „Áldd meg hazánkat és a magyar családokat” – zárta elmélkedését Ozsvári Imri.

Az elmélkedést követően rózsafüzér imádság kezdődött a magyar családokért. Az imát Erdő Péter bíboros, prímás vezette. A rózsafüzér után következett a gyertyaszentelés, és Erdő Péter bíboros főcelebrálásával, valamint a környékbeli szerzetesközösségek képviselőivel a szentmise a zsúfolásig megtelt templomban.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

A Világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be – olvassuk a János-evangélium bevezetőjében. Mintha ennek a nagy teológiai igazságnak a konkrét megjelenése lenne az az eset, amit a mai ünnep evangéliumában hallottunk. Az agg Simeon mondja Szűz Máriának, hogy Jézus jel lesz, amelynek ellentmondanak.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét ünnepeljük, vagyis Jézusnak a templomban való bemutatására emlékezünk. Ott hangzik el róla ez a prófétai szó. Földi pályafutásának kezdetén, Isten és ember találkozásának kitüntetett helyén, Jeruzsálemben, a Sion-hegyén.

A világ Isten teremtménye. Az anyagi testben élő értelmes lényt, az embert, Isten gondviselése hívta életre. Honnan hát a világosság és sötétség harcának ez a képe, honnan a Jézus személyét kísérő ellentmondás, honnan a világtörténelmi konfliktus jó és rossz között?

Biztosan nem csupán a fantázia szüleménye ez az ellentét. Inkább a népek ősi tapasztalata, hogy az életben, az egyes ember és az egész emberiség történelmében újra és újra összeütközik az igazság és a hamisság, az alkotó szeretet és a pusztító gyűlölet, az igazságos rend és a káosz. A mitológia és a népek hiedelemvilága tele van erről szóló történetekkel. De ezt a feszültséget sokan – a perzsa dualizmus híveitől kezdve a gnosztikus és más eretnekségekig – úgy magyarázták, hogy két őserő van, egy jó és egy gonosz, vagy két istenség, vagy egy jóságos Isten és egy olyan gonosz sátán, aki egyenrangú vele. Mindez nem a kereszténység hite, nem Jézus követőinek tanítása.

Jézus életében is megjelenik a gonosz támadása a pusztai megkísértés történetétől egészen Júdás árulásáig és a kereszthalálig. Ő maga így beszél szenvedése előtt: „Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok” (Jn 12,30–32). Tanítványainak megígéri az örök életet. Főpapi imájában így fordul az Atyához: „Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember felett, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon” (Jn 17,1–2). Jézus feltámadásával bizonyította, hogy erősebb a gonosznál. Ahogyan a keleti egyház énekli húsvét éjszakáján: ő „legyőzte halállal a halált”. Tehát nem végtelen harc a világ történelme és nem is a gonosz teljes győzelme, mert a gonosz nem Isten, mert mindenható, örökkévaló, jóságos és igazságos Isten csak egyetlenegy van. Erre gondoljunk, amikor a Hiszekegy első szavait kimondjuk: „Hiszek az egy Istenben”. Senki sincs, aki vele egyenrangú! Senki sincs, aki meghiúsíthatná szeretetének örök tervét!

A rossz pedig a gyarló emberek vagy a bukott angyalok szabad akaratának a műve. Isten annyira akarja a mi szabadságunkat, hogy még azt is lehetővé teszi, hogy akaratával szembeforduljunk. De ha nem zárjuk el a szívünket az ő szeretete elől, akkor semmilyen égi vagy földi hatalom, semmilyen magasság vagy mélység nem szakíthat el tőle, és nem akadályozhatja meg, hogy a földi élet minden megpróbáltatása után, az üdvösségben örökre boldogok lehessünk (vö. Róm 8,39). Amíg élünk, soha nincs késő, hogy újra átgondoljuk az életünket, és minden tettünket hozzá igazítsuk Isten szerető tervéhez.

A fény és a sötétség mutatkozik meg a vértanúk és a szentek életében. Amikor most, 2020 szeptemberére készülve felállítottuk ebben a templomban a missziós keresztet, az eucharisztikus kongresszus szimbólumát, gondoljunk azokra a szentekre és boldogokra, akiknek ereklyéit ez a gyönyörű kereszt őrzi. Mindegyiküknek kijutott a szenvedésből. Sokan közülük, főleg a legújabbak, vértanúhalálukkal dicsőítették meg Istent. A hit és az Egyház elleni gyűlölet, az embertelenség, a rosszindulatú közöny találkozott össze az ő életükben az igazság és a szeretet világosságával, amely lelküket betöltötte. És úgy tűnt, a gonoszság, az őket körülvevő emberek bűnösségét messze meghaladó, mindent elborítani látszó gonoszság erősebb, mint a jó. Úgy látszott, hogy a hazugság mértéktelenül tobzódhat és örökre elfojthatja az igazságot. De ők már Istennél vannak. Emlékük ott él sok hívő ember szívében, példájuk, kisugárzásuk, közbenjárásuk olyan hatással volt az utókorra, hogy személyüket az Egyház oltárra emelte és ezzel alázatosan elismerte a látszólagos gyöngeségben is ellenállhatatlan isteni szeretet győzelmét. A missziós kereszt látogatása alkalom arra, hogy elmélkedjünk ezeknek a szenteknek a példáján, és kérjük külön-külön közbenjáró segítségüket olyan helyzetekben, amelyeket ők már győzelmesen átéltek.

Világosság és sötétség küzdelmébe jelentkeznek önként Krisztus mellé harcostársakul azok is, akik az evangéliumi tanácsokat vállalják. Különös szeretettel gondolunk ma rájuk, a szerzetesek világnapján. A szegény, tiszta és mindhalálig engedelmes Krisztust közelebbről, szorosabb kötelékben akarják követni, és ezzel hatalmas kockázatot vállalnak. Jól szemlélteti ezt a szerzetesi ruha viselése is. Feltűnő jelként mutatkoznak meg az emberek előtt. Különös felelősséget vállalnak magukra azért, hogy az életük valóban hiteles legyen. Ha megélik az eszményt, akkor nagy lesz a hatásuk, áldást hoznak maguk körül az Egyházra és a világra. Ha nem látják az eszményt, vagy nem is tudják, mit kellene keresniük, vagy megpillantották ugyan, de később belefáradnak a követésébe, akkor maguknak és az Egyháznak is különösen fájdalmas kárt okoznak. De Krisztus nem hagyja magára azokat, akik az iránta való személyes szeretetre tették fel az életüket. Az egész Egyház tanúsíthatja, hogy egy-egy szent rendalapító karizmája időről időre új fényben ragyog fel azok életében, akik hűségesen követik.

Kérjük a mai szentmisében, hogy Krisztus világossága és ereje újra fölragyoghasson bennünk, és irányt mutathasson az útját kereső világnak. Magyar szentek és boldogok, könyörögjetek értünk! Ámen.

* * *

Február 3-án, vasárnap a szentmisék előtt és után egyéni tiszteletadásra nyílik lehetőség a missziós kereszt előtt, február 4-én, hétfőn pedig a Pannonia Sacra Iskola elsőáldozóinak imádsága következik a pasaréti plébánián.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír