A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szándéka szerint október hónap országszerte a katolikus kulturális hetek időszaka volt. A Pécsi Egyházmegye szívesen csatlakozott a kezdeményezéshez, és tudatosan alakította azt sajátos kulturális örökségének és terveinek megfelelően.

 

Az eseménysor szervezése során az egyházmegye a kultúra fogalmának egyetemességét tartotta szem előtt, és igyekezett megmutatni, hogy a kereszténység a művészet minden területén megtermékenyítő hatású. A kínálatban szerepelt irodalom, képzőművészet, filmművészet és zene, de sok esetben a megszokott szemléletmódhoz képest – talán mind a témaválasztást, mind a célközönséget illetően – új utakat kerestek a keresztény művészet és a kultúra értelmezésében.

 

Ilyen nyitást jelentett például egy teológus előadása a Dr. House című filmsorozatban felmerülő bioetikai problémákról. Az előadó meggyőzően bizonyította, hogy a vallás morális kérdései a populáris kultúra keretei között is érvényesek, s bár a kifejezőeszközök különböznek, az emberi életről való döntés súlya éppoly hitelesen ábrázolható egy népszerű kórházi sorozatban, mint a magas művészetként elgondolt alkotásokban. A művészfilmek világába kalauzolta közönségét az a képzőművész is, aki a keresztény értelemben vett „úton levés” filmnyelvi szimbólumairól tartott előadást. A kulturális hetek szereplőit általában is jellemezte, hogy saját szakterületük elismert képviselőiként biztos háttértudással tettek fel kérdéseket és kerestek válaszokat a művészetek, a kultúra és a kereszténység kapcsolatáról.

 

Kulturális programok esetében kulcsfontosságú, hogy milyen közönséget céloznak meg a rendezvények. A Pécsi Püspökség most a kultúra és a művészet révén olyan embereket is igyekezett közelebb hozni az egyházhoz, az egyházi intézményekhez, akiket szigorúan hitelvi alapon nem tudott volna megszólítani. A rendezvényeken szép számmal vettek részt az egyházmegye közösségei és hívei mellett olyanok is, akiknek a kereszténység egyelőre inkább kérdés, mint válasz, ámde látják, sejtik az Evangélium páratlan kulturális és művészeti erejét. A kortárs magyar irodalom és a kereszténység kapcsolatát taglaló kerekasztal-beszélgetés is ilyen alkalomnak bizonyult. A résztvevők személye olyan érdemi és színvonalas beszélgetést ígért, amely fölkeltette az egyetemi város bölcsész értelmiségi közönségének figyelmét.

 

A programok között kiemelt szerepet kapott Pécs humanista örökségének ápolása. A Janus Pannonius-művek kritikai kiadásának kötetsorozatát bemutató beszélgetés bepillantást engedett az ország legkiválóbb Janus-szakértőinek műhelymunkájába, és megmutatta azt is, hogy a kultúra történetében nincsenek lezárt fejezetek.

 

A reneszánsz és humanizmus értelmezése folyamatos mozgásban van. Elveszettnek hitt Janus-versek kerülnek elő a 21. században – alkalmasint az interneten föllelhető digitalizált anyagok segítségével –, és időről időre új megvilágításba kerül az egykori pécsi püspök és humanista költő életműve. A témában rendezett kerekasztal-beszélgetés meggyőzhette a hallgatóságot arról, hogy a Pécsi Egyházmegye, amely történelmileg-topográfiailag Pannónia örököse, szellemi értelemben is örököse lehet a pannóniai humanizmusnak, méltóképpen ápolva annak legnemesebb, evangéliumi gyökerekből táplálkozó hagyományait.

 

A katolikus kulturális hetek október 31-én lezárultak, a visszajelzésekből azonban tudható: sokan megértették, hogy az egyházmegye a keresztény kultúrát nem egyszerűen időszakosan bemutatandó adottságnak, muzeális értéknek, hanem feladatnak tekinti, azt üzenve, hogy a keresztény kultúrát az elődök példáját követve folyamatosan ápolni kell.

Magyar Kurír