A százoldalas kis kötetben Ratzinger bíboros nyaralásai során, Pentlingben mondott szentbeszédeit gyűjtötte egybe a Vatikáni Könyvkiadó. A kiadott homíliák érdekessége, hogy Ferenc pápa beszédeinek nyelvezetével rokoníthatóak; számos hasonló témát érintenek.

Szentmise Pentlingben

A Mammon istene, aki olyan, „mint egy vadállat, próbál elkapni a karmaival és rabságba ejteni”; és „azok az emberek, akik nem nyitottak a Szentlélekre, olyanok, mint egy mocsár, melyből rossz szagú gázok szállnak fel” – csak néhány hasonlat a homíliák olasz nyelven nemrég megjelent gyűjteményéből.

A törvény hajthatatlan őrei „úgy képzelik el Istent, mint egy roppant szigorú iskolai tanítót, aki olyan házi feladatot adott az emberiségnek, amit csak nagyon kevesen tudnak elkészíteni. A többség ellenőrzőjében a következő osztályzat értékeli életét: elégtelen!”

Habár mindez úgy hangzik, mint a Ferenc pápától gyakran hallott mondatok, valójában a szerző Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa.

Most először jelent meg nyomtatásban a tíz informális stílusú, színes, rögtönzött szentbeszéd, melyeket egy kis bajor plébánia híveinek mondott Ratzinger bíboros. A Pentling nevű német faluban töltötte gyakran vakációját, és ide szeretett volna visszavonulni nyugdíjas éveire. A rögtönzött elmélkedések a hit misztériumát, jelentőségét, erejét akarták érthetővé és inspirálóvá tenni a hétköznapi katolikusok számára. A százoldalas kis kötet egyelőre olaszul olvasható, Le omelie di Pentling (Pentlingi homíliák) címmel adta ki a Vatikáni Könyvkiadó.

A pentlingi dolgozószoba

„Pár apró javítástól eltekintve megtartottam a szövegek eredeti, családias stílusát” – írja az emeritus pápa a könyv előszavában, és hozzáteszi: reméli, hogy ezek az írások, melyek 1986 és 1999 között rögzített hangfelvételek lejegyzéséből születtek, nemcsak pentlingi polgártársait, hanem minden olvasót segíteni fognak abban, „hogy megértse és megélje az evangéliumot”.

A most megjelent szentbeszédek is tükrözik Benedek pápa tanári tehetségét, melynek révén képes összetett gondolatokat világosan és érhetően kifejezni. Mivel azonban pápasága idején a hivatalos találkozók alkalmával formális, előre megírt szövegre volt szükség, kevés lehetőség adódott rá, hogy megmutassa: baráti, informális hangvételben is kiválóan tud tanítani.

Egy alkalommal egy kisfiú, aki nem sokkal azelőtt lett elsőáldozó, fölvetette, hogyan lehet Jézus valóságosan jelen az Eucharisztiában, amikor „nem is látom Őt”. Benedek pápa elmosolyodott, és elmagyarázta, sok-sok fontos dolog van, amit nem látunk, ilyen például az elektromosság is: nem látjuk, de tudjuk, hogy jelen van, hiszen ég a lámpa – magyarázta a pápa a gyermeknek 2005-ben, egy ünnepi eseményen a Szent Péter téren. És bár nem látjuk Jézust a szemünkkel, látjuk őt az általa hozott változásokon keresztül. „Látjuk, hogy ahol Jézus jelen van, ott az emberek megváltoznak, jobbak lesznek” – fejtette ki.

A német falusi plébánia híveihez szóló beszédeiből is kiderül, tisztában volt vele, hogy a világ java része nem érti meg Krisztus valóságos jelenlétét. Isten valóban eljött, hogy az emberek között lakozzék – mondta egy 1991-es homíliában –, „azért, hogy megközelíthető legyen számunkra, hogy az Istenünk legyen. Kezünk ügyébe eső Isten akart lenni, olyan Isten, aki a kezünkbe adja magát”.

„És mi a mi reakciónk erre? Ha hirtelen kitudódna ez a mai beszéd, és elterjedne a hír, hogy van egy hely, ahol látni lehet az Istent, hogy egyszerűen oda lehet menni hozzá, turisták tömege indulna útnak, a média is követné az eseményeket.” És mégis, bár mindig jelen van, „csendesen és nagy felfordulás nélkül, az Ő egyszerű és szerető isteni módján, a mi reakciónk az esetek többségében a teljes közöny. A templomok üresek, és még a tanítványok is elhagyják Őt.”

Az akkor még bíboros Ratzinger, aki Rómában élt a Hittani Kongregáció prefektusaként, sok témát érintett azok közül, amiket Ferenc pápa is hangsúlyozni szokott – mivel mindkét pápa tanítása a Szentíráson alapul, abban gyökerezik.

A Szentlélek életerejére nyitott egyház szükségességéről például ezt mondta Joseph Ratzinger egy 1987-es homíliában: „Ha egy egyházi közösség magába zárkózik, mondván, hogy »olyan kellemes itt, csak magunk vagyunk, olyan jól megértjük egymást, minden más, ami Rómából vagy bárhonnan máshonnan jön, csak zavar minket« – az a közösség magába zuhan és elszárad. Nincs benne semmi életerő.”

Másik alkalommal arról beszélt a szentmisén, hogy a büszkeség és a lustaság hogyan vezethet önteltséghez, ami eltávolítja az embert Istentől:„Nem a mi dolgunk – hogy úgy mondjam – ellenőrizgetni Isten könyvelését, elragadni Tőle a főkönyveket, felülmúlni az Ő gondolkodását. (...) A más emberek sorsáról való döntés nem ránk lett bízva. Előtte vagyunk mindannyian, szükségünk van rá, hogy ránk nézzen, és meg kell engednünk, hogy megszólítson minket. A többi ember is az Ő kezében van.”

Forrás: CruxNow.com

Fotó: Papst-in-pentling.de

 

Magyar Kurír
(vn)