A kurzus célja, hogy felkészítse az újonnan szentelt papokat, diakónusokat, szenteléshez közel álló szeminaristákat arra a nehéz feladatra, amit a hívek gyónásának meghallgatása jelent. Bevezető előadását Mauro Piacenza bíboros a gyónásról és a hivatás megkülönböztetéséről tartotta.

A gyóntató pap Krisztus hozzáállását teszi magáévá, arra kap meghívást, hogy szeresse és tisztelje a gyónást végző ember szabadságát, akkor is, ha döntései nem észszerűek, és nem állnak arányban azzal, mekkora ajándékokat kapott és milyen utat tett meg eddig – hangsúlyozta Piacenza bíboros. Hozzátette, hogy tiszteletben tartani a bűnbánó ember döntéseit nem azt jelenti, hogy a pap osztozik a döntésében, vagy áldását adja rá, hanem inkább egyszerűen azt, hogy elfogadja: szabad ember, nem dönthet helyette ő. Ezzel együtt korunk nagy hibájának nevezte a bíboros azt az elvárást, hogy az elhajlásokat, aberrációkat ne csak tiszteletben tartsuk, hanem osztozzunk is benne, áldásunkat adjunk rá, hogy senki ne engedje meg magának, hogy ellentmondjon, és megmutassa, létezik legalább egy valóságos és lehetséges alternatíva. „Egyedül a kereszténység képes megfelelő különbséget tenni az eltévelyedés és az eltévelyedő ember között” – mutatott rá.

Piacenza bíboros szigorúan beszélt azokról a papokról, akiket azon kaptak a hívek, hogy a közösségi hálón cseteltek gyóntatás közben. „Ez nagyon súlyos hiba – figyelmeztetett. – Bátran merem gyakorlati ateizmusnak nevezni, ami arról árulkodik, milyen gyenge annak a papnak a hite abban, hogy a kegyelem természetfeletti módon munkálkodik az eseményben, amelyben jelen van. A gyóntatás meghallgatás és találkozás Istennel, nem szabad bekapcsolt mobiltelefonnal bemenni a gyóntatófülkébe.”

Mauro Piacenza Vianney Szent Jánost, a nagy, példamutató gyóntatót idézte: „Isten megbocsát, akkor is, ha tudja, követünk még el bűnt.” És ez nem jelenti azt, hogy felmentjük vele a bűnt. Ez az egyszerű és mély megállapítás abból születik meg, hogy realista módon tudomásul vesszük az ember gyengeségét, az áteredő bűn okozta sebet, amely hatással van az ember magasabb szintű képességeire: az értelemre (amely nem mindig tudja, mi az igaz), a szabadságra (amely nem mindig a jót választja) és az akaratra (amely nem mindig a jót valósítja meg).

Kiemelte, mennyire fontos, különösen a fiatalok esetében, hogy a gyóntató pap Krisztus szeretetével fogadjon minden bűnbánót. A bűnbánó emberek gyakran nem a megfelelő kifejezéseket használják, hamis vagy követelőző módon beszélnek, éppen ezért a gyóntató bölcsességére van szükség ahhoz, hogy olvasni tudjon ezek között a szavak között, amelyek csak távoli visszhangjai az igazi vágynak a boldogság, a teljesség iránt, amely minden ember szíve mélyén ott lakozik.

A fiataloknak a maguk reményeivel és csalódásaival, vágyaival és ellentmondásaival, félelmeivel óriási szükségük van arra, hogy valaki meghallgassa őket. Szükségük van rá, hogy ne csak a kortársaik hallgassák meg őket (ha egyáltalán képesek odafigyelni), hanem igazi, tekintélyes, befogadó, előrelátó felnőttek, akik képesek egységben látni a világot, az embert, az életet, biztos pontot jelenthetnek a fiatalok számára, érzelmileg kötődhetnek hozzájuk, és formálni tudják a szellemüket.

A továbbképzés végén, március 9-én, pénteken délelőtt Ferenc pápa fogadja a résztvevőket, majd délután öt órakor szokás szerint bűnbánati liturgiát vezet a Szent Péter-bazilikában, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által kezdeményezett „24 óra az Úrért” kezdeményezés keretében. A gyóntatófülkékben ott ül majd maga Ferenc pápa is, valamint Piacenza bíboros és nyolcvan pap, akiknél különböző nyelveken lehet gyónni.

Forrás és fotó: Avvenire.it

Magyar Kurír
(tzs)