A római katolikus Szentlélek-templom az Esztergomhoz tartozó Pilisszentlélek plébániatemploma.

Története 

A településen 1787 óta van plébánia, amit 1924-től vezetnek helyben lakó főegyházmegyés papok.

A jelenlegi templom elődjét, egy kis kápolnát első ízben az 1836-os Canonica Visitatio (egyházi jegyzőkönyv) említi. A falu felett, kis dombra épült. A kápolnát 1857-ben Scitovszky János esztergomi érsek közbenjárásával templommá alakította át a királyi kamara, és tornyot is emeltek rá. Erre azért volt szükség, mert lakosság növekedésével a kápolna kicsinek bizonyult, illetve olyannyira romossá vált, hogy életveszélyes is volt.

A munkálatok során az épületet három öllel meghosszabbították, ellátták szentéllyel, falait másfél öllel felemelték. Ekkor készült el a kórus karzata, valamit új bejáratot alakítottak ki a korábbi délkeleti helyett. A bejárat fölé fából tornyot emeltek. A templomot 1857. július 26-án adták át. 1938-39-ben restaurálták, és bővítették ki két oldalhajóval. Ekkor nyerte el mai formáját, és 150 m²-es nagyságát.

1985-ben egy székelykapu épült előtte, melynek felirata „Isten segedelmével állíttatta a Szentendrei Sportkör a pilisszentléleki hívek támogatásával Szeifert Ferenc plébános idejében. 1985. Pünkösd.” 1987-ben, Pázmány Péter halálának 350. évfordulója alkalmával kétnyelvű emléktáblát avattak a templom falán. 2009. szeptember 17-én adták át a díszkivilágítást. A négy reflektor az épület két oldalát, homlokzatát és a tornyát világítja meg.

Pálos kolostor (Pilisszentlélek)

A kolostor madártávlatból

A Pilis belsejében megbújó Pilisszentléleket alig több mint háromszázan lakják. A központból északra vezető, kanyargós úton juthatunk föl, s egy domboldalban ott állnak előttünk a pálos kolostor 1985-1992 között feltárt romjai. A tájat minden irányból a Pilis erdővel borított hegyei uralják.

Az egyetlen magyar alapítású középkori szerzetesrendnek, a Magyar Pálos Rend története szempontjából a Pilis-hegység területe meghatározó jelentőségű. Özséb esztergomi kanonokot, a pálos rend alapítóját a pilisi erdőkben élő remeték gyakran fölkeresték.

Aztán 1246-ban Boldog Özséb lemondott javadalmairól, és érseki engedéllyel ő is a Pilisbe vonult, remete társai közé. A Csévi-szirtek alatt (Pilisszentlélek határában) a „hármas-barlangnál” telepedtek meg, majd néhány esztendővel később (1250. körül) nem messze ettől alapították meg az első templomot és kolostort, a Szent Kereszt tiszteletére.

A Pilis erdejében, királyaink egyik kedvelt vadászterületén, az Esztergom felé nyíló Benedek-völgyben állt egy királyi vadászház (palota). IV. László király Péter felhévízi remetének és társainak adományozta (1287), hogy ott kápolnát és kolostort építsenek maguknak.

A közeli Szent Kereszt kolostor perjelének, Benedeknek a feladata lett a kolostor benépesítése, saját szerzetesei közül választott testvérekkel. I. Károly király is járt az új kolostorban (1323.), majd fia, Nagy Lajos király itt töltötte 1378. nagyhetét, s ha már itt volt, megerősítette a korábbi királyi birtokadományokat, sőt még újabb birtokokkal is gyarapította azokat. A kolostor gyarapodása a 15. században is folytatódott, ám az 1526-os év hirtelen a véget jelentette: a mohácsi csata után a Dunakanyarig jutó portyázó török seregek áldozatául esett.

A kolostor feltárása és építészete 

A 18-19. században a romos épületek falai még magasan álltak. Amikor az első ásatásokra sor került (1928-1933), már csak néhány falcsonk magasodott a föld fölé.

Ekkor tisztázódott a főbb épültek elrendezése, az 1980/90 évek ásatásai során néhány fontosabb részlet tisztázódott, ám még további feltárásokra van szükség, hogy sikerüljön kiásni a nyugati kerítőfalat és egyéb, még a föld alatt rejtőző építményeket. Egyelőre nem sikerült megtalálni sem a 13. századi királyi vadászlak, sem a legkorábbi kolostor maradványait. A 14-15. század fordulóján épült ma látható épületek közül a legépebben megmaradt a kicsinynek számító templom.

A szentélyben helyreállították a Szentlélek tiszteletére szentelt főoltárt.

A templomhoz csatlakozó keleti épületszárny emeletes lehetett. Az ásatás során előkerültek a helyiségeket valaha fűtő kályhák csempemaradványai. Ezekből arra következtethetünk, hogy nagyon díszesek lehettek.

A budai várban állott lovag alakos kályhák variánsait építették meg a szentkereszti kolostor számára. A keleti szárny két legnagyobb, középpilléres terme közül a kisebbik a káptalanterem, a nagyobbik a refektórium (ebédlő) lehetett.

A káptalanteremből vezetett átjáró a nyugati épületszárny helyiségeibe. Északon L alakú épületszárny fogott közre egy kis belső udvart. Délén húzódtak a kerítőfal mentén a gazdasági épületek (műhelyek).