Július 26-án, Szent Joachim és Anna, a Boldogságos Szűz Mária szülei, Jézus Krisztus nagyszülei liturgikus emléknapján ünnepi magyar misét tartottak a horvátjárfalui Szent Miklós-plébániatemplomban.

2016 augusztusától idén augusztus 20-áig ebben a plébániatemplomban található a máriacelli Szűzanya-szobor hiteles másolata. Hetente két-három zarándokcsoport is ellátogat ide. Július 23-án a Győr-Moson-Sopron megyei Kópházáról érkeztek hívek, július 29-én a bezenyei horvátok fejezték ki tiszteletüket. Az év során közel harminc csoport járt Horvátjárfalun.

Július 26-án a Pozsony különböző városrészeiből érkezett zarándokok –elsősorban a belvárosi ferences templom magyar hívei, de a virágvölgyi templomot látogatók, a vereknyei, főrévi, ligetfalusi magyar katolikusok, sőt rajkaik is – vettek részt a Szent Anna-napi ünnepen.

Közös rózsafüzért, majd ünnepi szentmisét tartottak,  melynek főcelebránsa Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikusok lelkipásztora volt. A liturgia elején Kemp József helyi plébános, a Pozsonyi Főegyházmegye bírósági helynöke magyarul üdvözölte a hívősereget.

Molnár Tamás szentbeszédében szólt a szentekről, akik boldogok, hiszen földi életük során lelki szemeiket az égiek felé irányították, Istent szeretve, az Ő útmutatásai szerint igyekeztek élni.

Erre mi egyedül nem lennénk képesek; Szent Pál apostolhoz hasonlóan el kell ismernünk, hogy „Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok”. Isten kegyelmével együttműködve mindegyikünknek lehetőségünk van az életszentség útján járni. Az életszentségre nemcsak kiváltságos, rendkívüli embereknek kell törekedniük, hanem mindnyájunknak. A szentek – Mária kivételével – szintén bűnös emberek voltak, de tudtak bűnbánatot tartani; gyarló emberek voltak, de Istenbe kapaszkodtak – emlékeztetett a pozsonyi magyar lelkipásztor.

Szent Anna és Szent Joachim mint házastársak, mint édesanya és édesapa, de mint nagyszülők is az életszentségre való törekvést elsősorban családjukban élték meg – fogalmazott Tamás atya. Idézte Damaszkuszi Szent Jánost, aki így vallott a Boldogságos Szűz Mária szüleiről: „Szent és tiszta lelkű házaspár: titeket valóban házasságtok gyümölcséről lehet felismerni.”

A mai szülők, nagyszülők munkájának, életpéldájának gyümölcse is a gyermekek helyes életútja, megélt hite, anyanyelvéhez és kultúrájához, valamint az erkölcsös élethez való ragaszkodása kell, hogy legyen. Jó, ha az unokák rendszeresen töltenek együtt időt nagyszüleikkel, meghallgathatják élettapasztalataikat, megszívlelik bölcs tanácsaikat – hangsúlyozta Molnár Tamás, majd arra kérte a fiatalokat, hogy látogassák nagyszüleiket, ne csak ünnepekkor, jubileumokkor. Akiknek a nagyszülei már nincsenek közöttünk, azok imádkozzanak rendszeresen a földi életből eltávozottak lelki üdvükért, és bízzanak abban, hogy odaátról járnak közbe értük.

Az idősebb korosztály felé fordulva a pozsonyi magyar katolikusok lelkipásztora kiemelte: a nagyszülők küldetése a hit és az élet értelmét kereső unokák bátorítása, biztatása, buzdítása is. Nagyon fontos a generációk egymás iránti tisztelete és a megértés, jó kapcsolat ápolása, amelyet fiatalnak, idősnek egyaránt tanulnia, gyakorolnia kell.

A szentmise végén a hívek elimádkozták a máriacelli Szűzanyához szóló imát, majd körmenetet tartottak, melynek élén a feszület után négy férfi vitte a vándorszobrot. A templomba visszaérkezve a lorettói litániát imádkozták el a jelenlévők.

Szöveg: Zilizi Kristóf

Fotó: Pálinkás András

Magyar Kurír