Egy távoli faluban, ahol mindenki az ottani törzsi vallást tartotta, néhány család egy igehirdető ottjártának köszönhetően keresztény lett. Az emberek megkeresztelkedtek, majd megfelelő oktatás után a bűnbocsánat szentségének, az Oltáriszentségnek is részesei lettek, és néhány év múlva meg is bérmálta őket a püspök. A falu nagy része idegenkedve tekintett az új vallásra és főleg annak közülük való új követőire. Eltávolodtak tőlük, kizárták őket a közösségükből. A férfiak már nem pipáztak együtt, sőt a feszültség akkorára nőtt, hogy az asszonyoknak megtiltották, hogy a falu közös kútjára járjanak. A keresztények kénytelenek voltak ebben a közegben élni, elfogadni az ellenségeskedést, és új kutat ástak maguknak. Így telt-múlt az idő, mígnem egy nap a falu kútja valami miatt kiszáradt, és az emberek víz nélkül maradtak. A keresztények új kútja viszont továbbra is bőven ontotta a vizet. Persze a Krisztus-követők hívták a falubeli társaikat, hogy jöjjenek, és bátran használják a kutat, hiszen tudták „a Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22).

Pünkösdöt ünneplünk, a Szentlélek eljövetelének, az Egyház születésének napját. A mai társadalomban, ebben a mi nagy falunkban vannak, akik szüleik, családjuk, barátaik, papjaink révén eljutottak az élő hitre, megkeresztelkedtek, bérmálkoztak, sőt a többi szentségekben is részesültek. A lángnyelvek, ahogyan Az apostolok cselekedeteiben (ApCsel 2,3) hallottuk, a megtisztulás és a lelkesedés jelképei, ezek pedig a Lélektől kapott adományaink, amelyek azért vannak, hogy használjunk velük (1Kor 12,7). A Lélek gyümölcseiben nyilvánul meg a „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás”.

János evangéliumában Jézus, amikor megígéri a Vigasztalót, előrebocsájtja, hogy az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, majd tanúságot tesz, és rögtön hozzáteszi: „tegyetek ti is tanúságot rólam” (Jn 15, 26–27). A leghangosabb tanúságtétel a csendes élet a Lélek szerint: „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás”.

Pék Sándor