Május 25-én, pünkösdhétfőn Rönökön nemzetközi találkozót tartottak, amelynek keretében a Szombathelyi Egyházmegye híveivel együtt ünnepeltek a szomszédos osztrák, szlovén és horvát egyházmegyék hívei. Az ünnepi szentmisén Veres András püspök mondott szentbeszédet – tudósít az egyházmegye honlapja.

Rönök község Szombathely és Szentgotthárd között helyezkedik el. Templomát 1904-ben szentelték fel Szent Imre tiszteletére. Az I. világháború után mindössze néhány méterre a templomtól húzták meg az új osztrák–magyar határt. 1945 után a határsávba került templomhoz nem jöhettek fel a hívek, és az épületből amit lehetett, széthordtak. A rendszerváltás után összefogással sikerült helyreállítani az épületet.

Veres András szombathelyi megyéspüspök a hely szimbolikusságát hangsúlyozva a rönöki templomba hívta közös imádságra a határ menti osztrák, szlovén és horvát egyházmegyék püspökeit, papjait és híveit. A pünkösdhétfői ünnepen részt vett Márfi Gyula veszprémi érsek, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, Josip Mrzljak varasdi megyéspüspök, valamint Rezonja Ferenc muraszombati általános helynök.

A szentmisében magyarul és németül hangzott el az evangélium és a prédikáció is. A szertartást követően a celldömölki Szent Benedek Általános Iskola diákjainak műsorát láthatták a hívek. A diákok előadásában Krisztust állították a középpontba, az Ő keresztjét, amelyből híd épül az emberek és a nemzetek között.

Az alábbiakban közzétesszük Veres András megyéspüspök szentbeszédét:

Excellenciás Érsek és Püspök Atyák, Főtisztelendő Helynök és Plébános Atyák, Kedves Hívek!

Pünkösdnek egyik legszembetűnőbb csodája, hogy a Jeruzsálembe érkezett különböző nyelvű emberek a Szentlélek ajándékaképpen a saját nyelvükön hallották az apostolok tanítását. Így a krisztusi evangélium egyetértést, közösséget teremtett az ott lévők között. Az egyház Krisztus nagy ajándéka az emberiség számára. Az evangélium hirdetése által az egyház mindenütt közösséget tud teremteni a legkülönbözőbb kultúrájú népek között is. Olyannyira, hogy elképzelhetetlen a viszálykodás és a háborúskodás azok között, akik ismerik és élik az evangéliumot. A hit gyengeségére vagy egyenesen a hiányára vall az, ha a keresztények között mégis békétlenség mutatkozik. Ma itt mi is a krisztusi hit alapján szeretetben jöttünk össze, hogy együtt imádkozzunk. Ebben is Szent Márton a példaképünk, akit az egykori Pannónia területén mindenütt, vagyis a mi egyházmegyéinkben nagy tiszteletben részesítünk. Ő nemcsak a testvéri szolidaritás példája számunkra, hanem az evangelizáció és a béketeremtés nagy apostola is. Ezért is érezzük szükségét, hogy születésének évfordulójára készülve a napjainkban érezhető békétlenségek közepette mi, az ő lelki örökösei, különböző népek fiai, de a Katolikus Egyház gyermekei is, együtt imádkozzunk a népek közötti megbékélésért és kiengesztelődésért.

Ha a szellemi, az erkölcsi és a vallási viszonyokat vizsgáljuk, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy korunk inkább hasonlít Szent Márton korához, mintsem különbözik attól. Korunkat is jellemzi a vallási sokféleség, a pogány erkölcsi szabadosság és a szellemi zűrzavar. Akkor sem volt könnyű eligazodni a világban, miként ma sem. Sőt, ami a hasonlóságot csak növeli, úgy tűnik, miként akkor, ma is általánossá vált a keresztényüldözés, a keresztény értékrendet kiiktatják a törvényekből, sőt, sokfelé még a keresztény szimbólumokat sem tolerálják. Olyannyira nagy ellenszenv mutatkozik a keresztényekkel szemben, hogy egyesek éppen a keresztényeket teszik felelőssé korunk bajai miatt. Szinte trendi lett a keresztények elleni gyűlöletbeszéd.

Úgy tűnik, a történelem ismétli magát. Amikor a nyugati gótok királya, Alarich elfoglalta és koldusszegényre rabolta Rómát, a pogány rómaiak még nagyobb haragra gerjedtek a keresztények ellen, mert őket tették felelőssé a város pusztulásáért. Szent Ágoston volt egyedül, aki bátran mert szólni a keresztények nevében, aki rávilágított arra, hogy valójában korának pogány erkölcsi viszonyai bomlasztják a társadalmat, döntik romba a családokat és az egyéni életeket. Mint tudjuk, hamarosan össze is dőlt a Nyugat-Római Birodalom.

Ma is recseg-ropog körülöttünk a világ, az erkölcsi züllés széles körben mételyezi az egyéni és a közösségi életet. Sokan egyenesen kérkednek a bűneikkel: „Azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk.” (Fil 3,19) Európa-szerte a keresztény értékrendtől való totális elfordulást tapasztaljuk. Sőt, érthetetlen módon, egészen durva eszközökkel támadnak az evangéliumi értékrend, különösen pedig a Katolikus Egyház ellen. Pedig miként Szent Márton korában, úgy ma is csak a krisztusi tanítás hozhat megújulást egyéni és közösségi életünkben, Európában és a világban egyaránt. Helyes módon toleranciát hirdetnek minden vallás és kultúra iránt, csak a kereszténységgel szemben mutatkozik érthetetlen intolerancia. S ez sokak számára nemcsak trendi, hanem politikailag korrekt is.

Egy ilyen helyzetben kell nekünk, keresztényeknek minden nehézség ellenére a felemelő szeretet és a béke apostolainak lennünk. Az elnyert Szentlélek erejében imádkozzunk pünkösdi lélekkel, Szent Márton közbenjárását is kérve, hogy egyházunk, s mi magunk is minden körülmények között tudjunk a világban a krisztusi evangélium hirdetői és megvalósítói lenni! Ámen!

Fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír