Pünkösdvasárnap – ApCsel 2,1-11; Jn 20,19-23

Hogyan ünnepeljük az Egyház születésnapját? Egyszerűen csak megemlékezünk az első Pünkösdről, vagy kérjük is a Szentlelket, hogy újítsa meg és töltse el erővel életünket?

Urunk mennybemenetelének ünnepén olvastuk, hogy amikor Jézus a feltámadása utáni 40. napon utoljára jelent meg tanítványainak, „megparancsolta nekik, hogy Jeruzsálemben várjanak az Atya ígéretére” (ApCsel 1,4), és megígérte, hogy „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek”(ApCsel 1,8). Ez történt az 50. napon Jézus feltámadása után. Ezért a Pünkösd neve: Pentecostes, vagyis az ötvenedik nap.

Azon a napon az apostolokat valóban eltöltötte az erő. Magatartásukban óriási változás állt be. Az előzőleg bezárkózó, remegve félő apostolok bátran kiálltak a nép elé, és Péter beszéde már arról tanúskodott, hogy megértették Jézus keresztjének a titkát, és elkezdték teljesíteni a Jézustól kapott missziós parancsot.

Keresztes Szent János írja, hogy: „az ember annyit kap Istentől, amennyit vár tőle”. Kérnünk kell, hogy csoda történjék velünk és bennünk! Szent Ágoston véleménye szerint mi nem tudjuk megváltoztatni magunkat és másokat sem. A Szentlélek viszont igen! Anthony de Mello indiai jezsuita paptestvér írja egyik lelkigyakorlatos könyvében, hogy: „Az a Lélek elleni igazi vétek, ha valaki már nem hisz abban, hogy a Szentlélek képes a világot vagy őt magát megváltoztatni. A Szentlélek megmutatta nekünk, hogy számára semmi sem lehetetlen.” (Kapcsolat, Korda, Kecskemét, 2004. 13-14.)

A ma hallott evangélium tanúsága szerint az apostolok már Pünkösd előtt személyesen Jézustól megkapták a Szentlelket a bűnök megbocsátására. Ekkor történt a bűnbocsánat szentségének a megalapítása. (V.ö. Jn 20,23) Ezt a bűnbocsátó hatalmat adták tovább az apostolok és utódaik a papszentelésben, hogy mindnyájunk élete folytonos megújulás, állandóan ismétlődő lelki újjászületés legyen.

Jézus a Szentlélek által teljesíti minden ígéretét, melyek között az a legnagyobb, hogy Ő és az Atya velünk van mindennap a világ végéig. A megváltásnak ez a gyümölcse csak a Szentlélek által valósulhatott meg: a Szentlélek nemcsak az Atyát és a Fiút kapcsolja össze, hanem Isten gyermekeit is az Atyával és a Fiúval.

Jézus azt ígérte, hogy az Atya megadja a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle (v.ö. Lk 11,13). Teljes bizalommal kérjük tehát a Szentlelket: Jöjj el, Szentlélek Úristen! Megbocsátó irgalmaddal és a belénk öntött szereteteddel teremts újjá bennünket, hogy általad újjászületve elmúljanak a félelmeink, és mi is Krisztus tüzes lelkű tanúságtevői legyünk a világban, hogy így általad szüntelenül megújuljon a világ! Ámen!