A partiumi Kisdengelegen október 20-án, Szent Vendel napján tartották a falu templomának jubileumi búcsúünnepét. A legszentebb áldozatot Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök mutatta be paptestvéreivel.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A helyi hívek mellett sok más településről érkeztek zarándokok Kisdengelegre. Németországból a több évtizede kivándorolt sváb hívek közül sokan népviseletben, zászlóval érkeztek szülőfalujukba.

„Hazajönni csodálatos – köszöntötte az ünneplő közösséget a szentmise elején Schönberger Jenő püspök. – Minden keresztény ember otthon érzi magát egy templomban. Azért nagyon fontos számunkra a templom, mert Isten háza, mi pedig mint Isten gyermekei az ő házában otthon vagyunk. Ha pedig együtt otthon vagyunk (...) Úgy tekinthetünk egymásra, mint igazi testvéreinkre. Isten hozott mindenkit itthon!

Szent Vendelt jöttünk tisztelni és az ő közbenjárását kérni, aki olyan sok éven keresztül védelmezte ezt a közösséget. Tiszteljük benne a szentet és azt, hogy Isten kegyelme nagyot tett az ő életében. Kérjük az ő közbenjárását, hogy Isten kegyelme a mi életünkben is nagyot tehessen! De ehhez nekünk is meg kell tennünk a magunkét, Istent kell befogadnunk életünkbe.

Úgy, ahogyan a templom, Isten háza befogad bennünket, fogadjuk be mi Istent. Ne hagyjuk itt, a templomban, hanem mindig vigyük magunkkal, Isten legyen otthon nálunk” – buzdított a főpásztor.

Ilyés Csaba nagykárolyi főesperes szentbeszédében kiemelte: a templom az ember ajándéka Istennek, de a Mindenható az ő nagylelkűségéből visszaadja az embernek, hogy ott kegyelmekben részesítse. A templomban az ember megerősödhet, felfedezheti saját hivatását, küldetését.

„Mi, emberek, mindig érezzük, hogy a Jóistentől életünk során nagyon sok ajándékot kaptunk. Érezzük: nem lehetünk hálátlanok, válaszolnunk kell Isten jóságára. Ezt tették a csárdaiak, a kisdengelegiek is, amikor Isten iránti szeretetükből a második világégés idején felépítették ezt a templomot. Istennek, a saját szerény körülményeik közepette, valami igazán nagyot és szépet akartak adni. Az ember az üdvtörténet kezdetétől szeretett volna viszonozni valamit Istennek az Ő ajándékaiból. Így kiszakított egy teret ebből a profán világból, és Istennek szentelte. De vajon kié a templom?” – tette fel a kérdést a szentmise szónoka.

Jézus a jeruzsálemi templomról azt mondja, az Isten háza és az imádság háza. A templom Istené, mert neki szenteltük, de Isten az ő nagylelkűségében mindig visszaadja az ajándékot. Bár Isten mindenütt jelen van, mégis érezzük, hogy az a hely, amit neki szentelünk, a vele való találkozás különleges helye.

Ennek a templomnak megvan a története: 75 évre tekinthet vissza, és nagyon sok kegyelem forrásává vált. „Azért, hogy jövője is legyen, kérjük Isten kegyelmét, és használjuk, látogassuk a szentmiséket, imádkozzunk, hogy ott különleges módon találkozzunk vele és felismerjük saját élethivatásunkat” – mondta homíliájában Ilyés Csaba főesperes.

A szentmise végén Tatár Zoltán kisdengelegi plébános megköszönte a püspök, a papság, a zarándokok és a helyi hívek jelenlétét, a szatmárnémeti Hildegárda-templom kórusának zenei szolgálatát és mindenki segítségét.

A kivonuláskor Schönberger Jenő püspök megáldotta a kívül felújított templomot és az ajtó mellett elhelyezett emléktáblát.

A templomudvarról kilépve a jelenlévők megtekintették a Németországból érkezett hívek táncát.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír