Kovács Sándor főesperes plébános a Vasárnap kérdésére elmondta, hogy nagyon fontosnak tartotta a hétszáz éves kolozsvári Szent Mihály-templom felújításának elkezdését. A munkálatokra elsősorban azért volt szükség, mert  az 1950-es évekbeli helyreállítás nem a legmegfelelőbben sikerült. A jelenlegi régészeti és geológiai ásatások a restaurálási pályázathoz szükségesek. A feltárás fő célja a templom állagának felmérése, az alapozás vizsgálata, a járószintek meghatározása. A munkálatok vezetője Csók Zsolt régész, a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum munkatársa, valamint  Lupescu Radu régész, művészettörténész, a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem régészeti és művészettörténeti szakának nyolc hallgatója segíti a szakemberek munkáját.

Lupescu Radu egyetemi tanár szerint fontos a gótikus templom statikai állapotának felmérése, különösen azokon a helyeken, ahol az idők folyamán bővítették, továbbépítették az épületet. A feltárások hozzá fognak járulni a templom építéstörténetének jobb megismeréséhez is. A szakember kiemelte, hogy a Házsongárdi temető megnyitásáig a templom körül temetkeztek. Ezek a sírok korábban már előkerültek. Most először végezhetnek feltárást a templom területén, ahol feltűnően sűrű temetkezésre bukkantak, a legkésőbbi sírokat a 18. századra lehet keltezni. A nyugati kapu mellett húsz sírt tártak fel, a régész szerint akár járvány is végezhetett az ott eltemetett emberekkel, és nincs kizárva az sem, hogy közeli rokonok voltak.

Az ásatási munkálatokban részt vevő Kócza Richárd Róbert egyetemi hallgató kiemelte, hogy a feltárt leletek mind fiatalkorúak csontvázai. A húsz sírban mindössze egy huszonöt év fölötti személy feküdt. Egy csecsemő maradványait is megtalálták, illetve egy olyan lány csontvázára is bukkantak, aki fején pártát, textil fejszalagot viselt. A maradványok a talajviszonyok miatt igen rossz állapotban kerültek elő. A csontvázak mellett talált fadarabok azt erősítik meg, hogy minden elhunytat saját koporsójában temettek el, nem tömegsírba helyezték őket. További érdekesség, hogy minden tetem keletelve nyugodott: koponyájuk nyugati oldalon, a lábcsontok keleti oldalon – mindannyian az oltár felé fordítva. A fiatal régész kiemelte, hogy a csontvázakat antropológiai elemzésnek vetik alá, majd újratemetik őket eredeti sírhelyükre.

Forrás és fotó: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Magyar Kurír