Szent Pál remetének, a magyar pálosrend szellemi ősének emléknapját január közepén tartja a katolikus egyház.

Megismerkedett a keresztény tanokkal, majd a római birodalomban tomboló 249-es Decius-féle keresztényüldözés idején elemenekült és Alsó-Théba pusztaságában talát magának menedéket és egy barlangot választott lakóhelyül. Szent Jeromos tanúsága szerint ott közel hatvvan évig élt, folyton imádkozott és böjtölt, ruháját pedig a pálmalevelekből készített magának.

Szent Antal meglátogatta a sivatagi remetét, hogy ott lakjon nála. Amikor először kiment kóborolni a pusztába, ekőbb egy lovas öreggel találkozott, majd egy ember törzsű, kecske végű szatírral találkozott, aki Krisztus irgalmáért könyörgött. Harmadik nap pedig egy farkas, a Hadúr szent állata jelent meg előtte. Mindegyik látomásban a szkíta-hun népek jelentek meg, elképzelhető, hogy így adta tudtul az Ég Pálnak és Antalnak, hogy mi lesz jövendő feladatuk, vagyis, hogy ezeknek a népekhez jutnak el tanításaikkal.  

Szent Pál vándorútja

Remete Szent Pál több mint száz évig élt, 340 körül halt meg. Lelkét az angyalok vitték fel az égbe. Halála után emlékét ápolták és a hívek gyakran zarándokoltak el egykori barlangjához. 494-ben Gelassziusz pápa szentté avatta. A szent teste sokáig nyugodott békében a thébai sivatagban, a középkorban a szentek ereklyéit gyűjtők meggyalázták és feldarabolták a tetemét. A bizánci császár kezdte a sort, aki elszállította a barlang mellől a romlatlan tetemet és 1169-ben Konstantinápolyban, Peribleptába, vagyis a Megcsodált Mária szent egyházába helyezték el. A testet később, 1240-ben átszállították Velencébe és a Szent Juliánnak szentelt templomban helyezték el. Fejét előbb Rómába vitték, majd onnan Prágába került. Pál három ujja pedig a cluny-i apátságba került.

Nagy Lajos tette

Nagy Lajos király (1342-1382) a pálos rend nagy tisztelője volt, ő volt, aki Szent Pált az ország egyik védőszentjévé választotta. Arról is gondolkoskodott, hogy a szent maradványait hazánkba szállítsák, és méltó módon eltemessék. Nagy, dicső királyunk több évig háborúzott Velencével, az 1381-ben kötött békeszerződésben belefoglaltatta, hogy a békéért cserébe a köztársaság neki ajándékozza a pálos rend alapítójának ott őrzött ereklyéit. A fejet azonban még hosszú ideig nem sikerült megszerezni Prágából. Pál maradványait elhozták Velencéből és előbb a budai királyi kápolnában helyezték el, majd onnan a budaszentlőrinci monostorba, a pálos rend főmonostorába szállították át, fényes körmenettel, 1381. november 14-én. Ezt a napot sokáig ünnepeltékmég a rend tagjai, megemlékezve a különleges napról és Lajos király tettéről. 

Hiányzó fej

A szent fejereklyéjét még sokáig a prágai székesegyház őrizte, amely csak II. Lajos hozatott el Szentlőrincre. A pálos rendi hagyomány szerint a csehek nem akarták odaadni ezt a nagy becsben tartott ereklyét, el akarták rejteni a magyarok elől, ezért azt írták rá magyarázatul, hogy Szent Anasztázia feje. Az egyik cseh pap azonban nem tudta elviselni a csalást és elmondta Lajos királynak, hogy hol van Szent Pál feje. A magyarok ünnepélyesen, erős őrizet alatt hozták Budára 1523-ban és Orbán napján Simon zágrábi püspök a királyi pár és az udvar jelenlétében adta át a kincset a szentlőrinci kolostorból odavonult pálosoknak. Ők térdenállva a Te Deum éneklése közben átvették és egyesítették a testtel.

Esővarázsló szer

A Remete Szent Pál sírja, illetőleg ereklyéi körül történt csodákat 1507-ben Hadnagy Bálint pálos írásba foglalta. A latinul írt könyve nemcsak hazánkban, hanem Krakkóban is megjelent, amelyben szó esett a hazai kultuszokról és a búcsújárásokról. A szent sírjánál csodák is történtek, az egyik 1480-ban esett meg, amikor nagy szárazság pusztított hazánkban. Ekkor a pálosok megpróbáltak esőt varázsolni és a szentéletű generális, Gergely háromszáz pálossal körmenetben vonult Szentlőrincről a királyi vár kápolnájába és magukkal vitték ereklyéiket. Az úton odafelé imádkoztak és énekeltek, a kápolnában pedig misét szolgáltak. Utána Mátyás király vendégelte meg őket, majd visszatértek kolostorukba. Alig értek haza, hatalmas eső támadt, ezért a nép esőhozó névvel illette őket. Pálosaink úgy tettek mint az egykori táltosok, akik szárazság idején esőt varázsoltak a földre.

OB