Mennyire szeret bennünket Mária

     Arra kell törekednünk tehát, hogy úgy szeressük Máriát, ahogyan Koszt-ka Szent Szaniszló szerette, akinek elégséges volt, ha csak beszélni hal-lott a róla, s máris elfogta a vágy, hogy még forróbban szeresse. Szent Szaniszló új szavakat és megszólítá-sokat talált ki magasztalására és semmiféle ügybe bele nem fogott, mielőtt egy Mária kép előtt az áldását ne kérte volna rá. Ha pl. a napi zsolozsmát, a rózsafüzért vagy más ájtatosságát végezte, ezt önfeledt áhítattal tette. Ha a Salve Reginát hallotta énekelni, szíve, de még arca is lángolt a szeretettől. Történt, hogy egy alkalommal jezsuita társa megkérdezte tőle az Istenanya képe előtt, mennyire szereti Máriát? Ó Atyám ‒ szólt a Szaniszló ‒, mi más felelhetnék önnek, minthogy: »Ő az én anyám!« A nevezett jezsuita később elbeszélte, hogy a szent ifjú mindezt hangjában és oly gyengédséggel mondta, mintha nem is ő, hanem egy szeretettől ihletett angyal szólt volna. 
     A szentek példáin azon fáradozzunk tehát, hogy annyira szeressük Máriát, mint Néri Szent Fülöp, aki szenvedései közepette tüstént megvigasztalódott, mihelyt Máriára gondolt, akit örömének nevezett. Szent Bonaventura, Máriát nemcsak királynéjának és anyjának, hanem gyengéd szeretetének bizonyságául a szívének, lelkének nevezte. Szent Bernát A Szűzanyát oly forrón szerette, hogy égő szerelmét kimutatva, így kiáltott hozzá: »vajon nem raboltad-e el szívemet, te szívek elrablója?« Szienai Szent Bernát, kedvesének nevezte, és naponta felkeresett egy Mária-szobrot, hogy ott gyengéd és kedves szavakkal szeretetét kimutassa. Gonzágai Szent Alajos, aki állandóan oly nagy szeretettel volt eltelve Iránt, hogy hacsak hallotta szeretett Anyjának édes nevét, szíve lángra lobbant nagy szeretetétől, s a tűz, mely emésztette, arcán is meglátszott. Szeressük, mint Szolánói Szent Ferenc, aki Mária iránti szeretete miatt balgának látszott, mivel időnként hárfával kezében ült Mária valamelyik képe elé, s ennek kísérete mellett dalokat énekelt tiszteletére. 
     Rodriguez Szent Alfonz a Boldogságos Szűz iránti szeretettől lángolva, amint egy Mária-kép előtt térdelt, e szavakba tört ki: »Óh szeretetre legméltóbb Anyám, tudom, hogy szeretsz engem, de úgy nem szerethetsz te engem, ahogyan én téged!« Ekkor úgy látszott, mintha Mária e szavakon megsértődött volna, mert így felelt neki a képből: »Mit beszélsz fiam Alfonz? Ó mennyivel jobban szeretlek én téged, mint te engem! Tudd meg, hogy az ég és a föld közti távolság nem olyan nagy, mint amekkora a különbség az én és a szereteted között«.
     Bár hasonlítana szeretetünk a nagy Mária-tisztelők szeretetéhez, akik már azt sem tudták, mit tegyenek, csakhogy szeretetüket bizonyítsák. (29-30. oldal)