A tíz évvel ezelőtt boldoggá avatott Salkaházi Sára emléknapjának előestéjén, május 10-én rendeztek imaestet a szociális testvérek, a Cor et Lumen Christi, az Emmánuel és a Nyolc Boldogság közösség a IX. kerületi Üllői úti Örökimádás-templomban.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Nem messze lakott innen – mondta Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára az imaest nyitómiséjén a budapesti Örökimádás-templomban. Ennek hatására az 1944. december 27-én mártírhalált halt szerzetesnő mintha észrevétlenül belépne a templomba. Ez később is így marad, sőt csaknem az este legfontosabb motívumává erősödik, talán a sok szociális testvér jelenléte miatt is. Többen többféleképpen elmondják, amikor Sára testvérről kérdezem őket, hogy mennyire fontos számukra az ő emberközelisége, „hétköznapi szentsége”, naplóiból kirajzolódó lelki útja, küszködései. Vagyis az, hogy egy volt közülünk.

„»Az az örök élet – idézi Mohos atya Jézus főpapi imájából –, hogy ismerjenek téged, egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust«. – De ez a megismerés nem csupán tudás – folytatja –, hanem találkozás, közösség, egység. Szokták mondani, hogy »lakva ismerni meg valakit igazán«. Istent is akkor ismerjük meg igazán, ha bennünk lakik, ha együtt járunk vele. És ez életre szóló iskola, kaland. A szentek példája erről az Istennel járásról szól számunkra, amelynek Sára életében az volt a beteljesedése, hogy életét adta másokért. Így érett meg az élete. Az érett gyümölcs hullik le a fáról, az elhaló mag hoz termést. Nincs más út egyikünk számára sem: csak a magunkról való egyre teljesebb lemondás, Isten akaratának készséges elfogadása, amelynek végső pontja, következménye Sára számára életének feláldozása lett. Egy olyan korban, amikor nehéz volt kereszténynek lenni, de még embernek megmaradni is.”

A mise után Németh Emma szociális testvér rámutatott, hány okból is különleges volt az alkalom. Hetven éve kezdődött meg a boldoggá avatáshoz szükséges anyaggyűjtés, húsz éve indult el az eljárás, és tíz éve, 2006. szeptember 17-én avatták Sárát boldoggá. Nem mellékes az sem, hogy az irgalmasság szentévében és a pünkösd előtti kilencedben vagyunk, amikor a Szentlélek kiáradását várjuk. Ma is, itt is Sára testvér közbenjárását kérve imáinkban.

„Slachta Margit mondta: »Akkor lesz az életünk stílusos, ha átlengi a Szentlélek« – és úgy látom, Sára megvalósította Margit testvér buzdítását – hangsúlyozta Sára testvér és a Szentlélek című előadásában Versegi Beáta nővér, a Nyolc Boldogság közösség tagja, a Sapientia Főiskola tanára. – Sára sokat kérdez, roppant reflektív a naplóiban; tűz, szenvedély, lelkesedés jellemzi – sokszor is használja a tűz, láng, lángolás szavakat –, és szenvedélyesen keresi az igazságot. A Szentlélek az, ami ezt a hármat: a reflektivitást, a szenvedélyességet és az igazságkeresést egységre hozza benne. Ő munkálta ki Sára testvérben az egységet önmagával, a világgal és Istennel. Ő lelkesítette át, tette lobogóvá, vezette el életének igazságára, a teljes odaadás vállalására. De arra is ő bátorította, hogy bátor legyen a kérdezésben. Hogy újra meg újra megkérdezze: »Uram, mire hívsz?« És képessé váljon annak kimondására: »Mindegy. Akár ezt, akár azt kívánod tőlem, készen vagyok veled együtt elindulni.« Amikor itt, a szomszéd utcában, a Bokréta utca végén észrevette a nyilasokat, ezért nem volt kérdés a számára, hogy kötelessége odamenni, bármi lesz is a következménye. Mint 1937. májusi bejegyzéseiből kiderül, sok-sok küszködés, szenvedélyes keresés után végül megtalálta az igazságot – és a Krisztusba olvadásban találta meg. »Itt vagyok, engem küldj!« – kérte Istent. A Szentléleknek nincsen arca. Mi vagyunk az arcai, ha hagyjuk, hogy átjárjon. Sára testvér példája ma este ezt üzeni számunkra.”

Fotó: Lambert Attila

Kiss Péter/Magyar Kurír