A szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyház a Szombathelyi egyházmegye főtemploma. A viszonylag szegényes klasszicizáló késő barokk stílusú katedrális Magyarország egyik legnagyobb temploma. 1791 és 1814 között épült.

A székesegyház a város szívében, az egykori vár területén, a régi várpalota és a vártemplom helyén épült fel. Közvetlen szomszédságában fekszenek az egykori Savaria központjának, a helytartói palota és a Szent Quirinus bazilika romjai. A helyet Szombathely első püspöke, Szily János választotta építésze, Hefele Menyhért javaslatára több változat végiggondolása után.

Légi felvétel a templom környékéről

Szombathely életében döntő változást hozott az a döntés, mellyel 1777-ben Mária Terézia VI. Piusz pápával egyetértésben a várost püspöki székhellyé emelte. Az új egyházmegye első püspöke felsőszopori Szily János lett, aki kinevezése után máris nagy építkezésekbe kezdett. A régi, romladozó várat lebontatta. Néhány év alatt épült fel a gimnázium, a bölcseleti akadémia, a hittudományi főiskola, a szeminárium és a püspöki palota épülete. A városban nyomdát, könyvtárat, múzeumot alapított. Már csak a legfontosabb, a püspöki székesegyház épülete volt hátra. Több terv megtekintése után a város tiltakozása ellenére végül a vártemplom feláldozása mellett döntött, és az új épületet a püspöki palota és a szeminárium épületei közé terveztette meg. A vártemplom bontása 1791-ben indult meg, anyagát az építéshez használták fel.

A székesegyház építését Hefele Menyhért tervei szerint 1791 tavaszán kezdték meg, az alapkövet augusztus 29-én maga a püspök helyezte el. Az alapok ásásánál rögtön az ókori város fórumának maradványaira, a római épületek alapfalaira és mozaikjaira bukkantak. Szily János mint kora egyik nagy műveltségű embere nem engedte meg a római romok elpusztítását. Azokat gondosan feltárták és a legszebb maradványokat megmentették az utókornak. Az építés gyors ütemben folyt, úgy hogy 1793 őszén már tető alatt volt a szentély. 1794 tavaszán elkezdődött a tornyok és a hajó építése is, melynek vezetésére közben március 15-én elhunyt a tervező Hefele Menyhért. Az idős mestert a ferences templom sírboltjába temették, és az építés további vezetésével tanítványát, Anreith Györgyöt bízták meg. Az év végére a kedvezőtlen időjárás ellenére sikerült az egész székesegyházat tetővel befedni.

1795 májusában a püspök a szobrászati munkát elvégzésére Prokop Fülöp bécsi szobrászművésszel, a falfestmények elkészítésére Franz Anton Maulbertsch festőművésszel kötött szerződést, azonban Maulbertsch még a munkák megkezdése előtt 1796. augusztus 7-én elhunyt. A püspök ezután a festői munkák elvégzésével Maulbertsch tanítványát, Jozef Winterhalder festőművészt bízta meg, aki mestere tervei alapján feladatát olyan remekül végezte, hogy a szentély mennyezetképét sokáig Maulbetschnek tulajdonították. 1797-re felépültek a tornyok, az oromfalakra feltették Prokop szobrait és elkezdődött a főoltár építése. Augusztusban I. Ferenc császár feleségével és kíséretével három napot töltött Szombathelyen és megtekintette az épülő székesegyházat is, melyről dicsérően nyilatkozott. 1798 áprilisában Winterhalder megkezdte a szentély mennyezetének kifestését. Folytatták a hajó boltozását, felrakták a gazdagon aranyozott korinthoszi oszlopfőket, elkezdték márványozást. Még javában folytak a belső díszítés munkálatai, amikor Szily János püspök 1799. január 2-án 64 éves korában tüdőgyulladásban elhunyt. Vele a székesegyház lánglelkű megálmodója és építője, a munka odaadó lelkesítője szállt sírba. Végrendeletében a székesegyházra hagyta nagy értékű könyvtárát, mely magva lett az egyházmegyei könyvtár terjedelmes gyűjteményének.

1799 tavaszán a munkák Eölbei János kanonok irányításával folytatódtak. Winterhalder megfestette a kereszthajók mennyezetét, az oldalfalak képeit, Prokop felállította a főoltár feletti glóriát, befejezték az oszlopok márványozását és aranyozását. Az első rész ideiglenes leválasztásával lehetővé vált az istentiszteletek elvégzése. A munka lendülete azonban 1800-ban pénz hiányában megtorpant.

1800. május 18-án VI. Piusz pápa gróf Harrasi Herzan Ferencet szentelte fel Szombathely püspökévé. Rövid püspöksége alatt azonban a székesegyház építése lényegében szünetelt, azonban számos műkincset hagyományozott a templomra. 1806 nyarán Somogyi Lipót győri kanonok lett Szombathely harmadik püspöke. Az új püspök nagy lendülettel látott munkához, novemberre készen állt a kereszthajó két oltára és a szószék is. 1806. november 9-én ünnepélyesen felszentelték a székesegyházat.

Mivel Winterhalder időközben elhunyt, 1807 márciusában Somogyi püspök Anton Spreng bécsi akadémiai festőt bizta meg a hajó mennyezetének kifestésével, aki 1808 őszére végzett a munkával. Elkészültek a belső szobrok, az orgona, a gyóntatószékek és a kanonoki stallunok. 1814. április 29-én ünnepélyesen vitték át a püspöki palotából Szent Placidus római vértanú ereklyéit és a jobb oldali első mellékoltáron díszes üvegkoporsóban helyezték el. Ezzel a székesegyház belső díszítési munkái lényegében lezárultak és az építés befejeződött, és ugyanazon év június 14-én fel is szentelték a templomot.

A második világháború eseményei a várost akkor kezdték jobban érinteni, amikor a hátráló német és magyar csapatok a Dunántúl nyugati részére szorultak vissza. A városban több a kormányhivatal és minisztérium is helyet kapott. Több, kisebb bombatámadás után 1945. március 4-én a várost az angolszász légierő pusztító csapása érte, melynek következtében több száz lakos halt meg és a város Magyarország ötödik legromosabb városa lett. Aznap 12 óra 43 perckor a székesegyházat is bombatalálat érte, melynek pusztítása leírhatatlan volt. A pusztítás csak a tornyokat kerülte el, a homlokzat felső része előredőlt, szobordíszei lezuhantak, a tető és a hajó boltozata beomlott, a gyönyörű mennyezetfreskók és az orgona megsemmisültek, a belső berendezésből alig maradt valami. A szentély boltozata helyén hatalmas lyuk tátongott. Mindenütt romok, az oltárképek és a márványburkolat leszakadt, a berendezés darabokra tört. A pusztítás egyedül a Madonna-kápolnát kerülte el.

A háború után azonnal megindult az újjáépítés, amely a templom külsejét tekintve 1947-ben fejeződött be. 1947. szeptember 7-én szentelték fel újra az épületet, megkezdődött a restaurálás, a hiányzó alkotások pótlása. Csak az 1980-as években vetődött fel komolyan, hogy a templombelsőt a lehető legeredetibb formában helyre kellene állítani. A belső helyreállítási munkák Konkoly István püspök nevéhez fűződnek. Előbb a szentély, majd a kereszthajók márványborítása készült el. Pár éves szünet és a rendszerváltás után következett a kórus és a főhajó helyreállítása, és a kereszthajókba új, nagyméretű festmények kerültek, amelyek Kisléghi Nagy Ádám művei. 1999-ben megépült az új 3 manuálos, és 54 regiszteres orgona, Áment Lukács OSB atya tervei alapján. Az orgonaszekrény vörösfenyőből készült, magassága 12 méter. A homlokzatban álló sípok magassága meghaladja a 6 métert. Sípjainak száma 4500 körül van. A régi mennyezetfreskók helyreállítása kivételével lényegében a munkák befejeződtek, de a restaurálás két lépcsője megmutatkozik a szentély és a fő kupola festésének különböző stílusában. A székesegyház felújítása 2004 nyarára fejeződött be. Ma közel a régi fényében pompázik.

A püspöki palota és a székesegyház

A székesegyház méreteiből és elhelyezkedéséből következően is a belváros központi épülete, minden irányból rögtön magára vonja a figyelmet. Ez a hely már a római kori városnak is központja volt, itt volt a fórum és a legfontosabb épületek és később itt épült a vár is. A templom előtti teret az 1860-as években alakították ki. A székesegyház méltóságteljesen emelkedik a püspöki palota és a szeminárium épülete között, azonban azoktól beljebb, elöl kis teret alkotva. Vele szemben az építtető Szily János püspök szobra, mely karosszékben ülve főpapi eleganciával szemléli az általa megálmodott épületet.

A székesegyház stílusa klasszicizáló barokk, alaprajza latin keresztet formáz. Hosszúsága 78,70 m, a kereszthajó szélessége 38 m, a hosszanti hajó szélessége 24 m. Belső magassága 28 m, külső magassága a tornyokkal együtt 62,5 m. Befogadóképessége 5000 ember. A két torony által közrefogott homlokzat erőteljes tagolásával szemben az oldalfalakat és az apszist egyszerű lizénák tagolják. A homlokzat alsó részét négy, hatalmas toszkán, felső részét négy ion oszlop tagolja. A felső részt háromszögű oromfal koronázza. Az oromfal jobb oldalán Szent Péter a kulcsokkal, bal oldalán Szent Pál a karddal, csúcsán pedig ülő nő alak két gyermekkel a hitnek, a reménynek és a szeretetnek megtestesítői. A szobrok Prokop munkái és 1796-ban kerültek az oromzatra.

A homlokzat alatt három, félköríves kapu, felettük a kórus nagy ablakai. Az emeleti részen a két középső oszlopközben nagy méretű ablak, míg a jobb és bal oldali fülkékben Mózes és Keresztelő Szent János szentmargitbányai mészkőből faragott szobrai állnak, szintén Prokop alkotásai. A gerendamezőben római szokás szerint a következő felirat áll: IOAN SZILY PRIMUS EPPUS SABAR. MDCCXCVII. (Szily János Szombathely első püspöke, 1797)

A homlokzat két oldalán karcsú tornyok szöknek a magasba, az oszlopoknak megfelelően itt is két-két toszkán, feljebb két-két ión oszlop, a második emeletem két-két hornyolt pillér tartja a párkányokat. A toronysisakok mai formájukat 1870 és 1871 között nyerték el, amikor megerősítették és megmagasították őket. A toronysisakokat négy-négy faragott váza övezi. A sisakok rézlemezeit az első világháborúban hadicélokra elvitték és bádoglemezzel pótolták őket.

Az épület megújítására 1923-ban, 1947-ben 1977-ben is sor került. 2014. nyár és 2015. január között ismételten megtörtént a külső homlokzat és a tornyok felújítása, a restaurálták a kőfelületeket és rendbe hozták a lábazatokat, megújították a torony sisakokat is.[1]

2015. december 13-án avatták fel a Szent Márton jubileumi évre elkészült megújult főbejáratot. A bronzkapu kazettái Szent Márton életének egyes eseményeit ábrázolják. A domborműveket Veres Gábor szobrászművész készítette.[2]

A székesegyház főhajója

A székesegyházba belépve azonnal feltűnnek a hatalmas méretek. Amíg a templombelső restaurálása nem kezdődött el, a csupaszon vakolt falak ezt még jobban kihangsúlyozták. A legtöbb látogató azt mondta – túl egyszerű. Igen, de ez a templom 1945 előtt nem így nézett ki. A belső rész megújítása legnagyobb részben Konkoly István püspök nevéhez fűződik, aki hivatalba lépése után nagy lendülettel látott hozzá a munkához. Ennek köszönhetően ma már a székesegyház belseje – a mennyezetfreskók kivételével – újra régi fényében ragyog.

A főhajó két oldalán 3-3 félkörös záródású oldalkápolna nyílik, az oltárok felett negyed köríves ablakokkal. Az oltárokat magas talapzaton álló korintoszi oszlopok fogják közre, melyek díszes koszorúpárkényt tartanak.A koporsó alakú oltárok felett szürkés márványkerettel övezett, az egész falmezőt kitöltő oltárképek.

Az északi oldalon az első kápolna oltárképe eredetileg Nepomuki Szent Jánost ábrázolta, Spreng festette 1808-ban. A kép a háborúban elpusztult. Alatta üvegkoporsóban Szent Placidus vértanú ereklyéi. A szent teteme korábban a római Pontianus-katakombában feküdt, 1793-ban Herzan bíboros tulajdona lett, aki püspöksége idején a székesegyháznak ajándékozta. Az északi második kápolnában eredetileg Szent István király oltárképe állt, Dorfmeister festette 1792-ben. A bal oldali falon gróf Mikes János püspök édesanyjának síremléke látható, maga a püspök is a kápolna alatti sírboltban nyugszik. A harmadik kápolna oltárképe Szent János megkereszteli Jézust Dorfmeister festménye. A déli első kápolna oltárképe Spreng festménye Szent Sebestyén vértanúságát ábrázolja. A második kápolna, Jézus átadja a mennyország kulcsait Szent Péternek, Maulbertsch festménye szintén megsemmisült. A harmadik kápolna oltárképe a Szent családot ábrázolta, a háború áldozata lett. A kápolnák oldalfalain egykor az oltárképekhez illő bibliai ábrázolások voltak láthatók, ezek sincsenek már meg. A hajóban egykor tölgyfából készített padok sorakoztak, melyek elpusztultak, ma párnázott székek helyettesítik őket.

A kereszthajók oltárképei Sabaria két nagy szentjét Szent Mártont és Szent Quirinust ábrázolják. A déli oldalon Maulbertsch 1792-ben festett Szent Quirinus sabariai vértanúságát ábrázoló oltárképe. Az ókorban az ő tiszteletére volt szentelve a város bazilikája, ahol a szent teste is nyugodott. Mellette balra a keresztkút és az egyik eredeti állapotban megmaradt díszes gyóntatószék Spreng Bűnbánó Magdolnát ábrázoló festményével. A sekrestye felett Prokop reliefje Szily János püspököt ábrázolja. A gazdagon díszített márvány szószéket Hefele tervei alapján Rupelmayer készítette 1807-ben, a tetején a hitet jelképező nőalak Prokop munkája.

Az északi kereszthajóban Maulbertsch 1791-ben festett Szent Márton oltárképe. Alatta Szent Márton ereklyetartója. A hermában a szent ereklyéje, melyet Tours városa adományozott a szülővárosnak 1913-ban. A herma alapzata Tóth István szobrászművész alkotása. A hajóból három márványlépcső vezet a félkör alakú szentélybe, melyet eredetileg márványkorlát választott el a kereszthajótól. A főoltár feletti glóriát Hefele tervei szerint Prokop készítette, közepén háromszögben Isten neve, körülötte a kiáradó fénysugarakban felhők közt angyalok lebegnek. A főoltár építménye salzburgi márványból készült Rupelmayer alkotása, oltárképén eredetileg Maulbertsch Visitatio című festménye volt látható, ez azonban a bombatámadásban elpusztult. Helyette… A főoltár két oldalán két-két aranyozott fejű korintoszi márványoszlop. Mellettük jobb- és baloldalt Prokop művei, Zakariás az angyallal, illetve Szent József nagyméretű fehér alabástromgipsz szobrai. A szentély déli oldalán állt egykor a püspöki trónus aranyhímzésű mennyezettel. Ez az átépítés során átkerült az északi oldalra. Vele szemben Pietro Bertini da Cortona alkotásának másolata Szent Pál megkeresztelése, Herzan bíboros ajándéka. A sötét diófából készült kanonoki stallumokat Bitterle műasztalos készítette 1807-ben, a hátfalakat lezáró medalionokban Prokop aranyozott fa domborművei láthatók.

Az északi kereszthajóból nyílik a székesegyház legépebben megmaradt része a Madonna-kápolna. Oltárán Raffaello Sixtusi Madonnájának carrarai márványból faragott másolata áll. Maga az oltár 1928-ban készült Hefele fennmaradt tervei alapján. Mennyezetén Winterhalder egyetlen megmaradt freskója az Utolsó ítéletet ábrázolja. A déli kereszthajóból nyílik a sekrestye, melynek belső része a káptalani, külső része a plébániai sekrestye. A káptalani sekrestye oltárképén Guido Reni Szent Mihály arkangyalt ábrázoló képének másolata, Herzan bíboros ajándéka eredetileg a Madonna kápolnát díszítette. A sekrestye felett van elhelyezve a vasvár-szombathelyi székeskáptalan levéltára, melynek legrégibb okmányai a 12. századból valók. A székesegyház alatti sírboltban Szombathely püspökei és kanonokai nyugszanak.

• 

  Mellékoltár Szent Placidus ereklyéivel és Feszty Masaoltárképével

• 

  A Madonna-kápolna

• 

  Kisléghi Nagy Ádám festménye a kereszthajóban

• 

  Kisléghi Nagy Ádám festménye a kereszthajóban

• 

  Kisléghi Nagy Ádám festménye a kereszthajóban

• 

  Kisléghi Nagy Ádám festménye a kereszthajóban

• Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház - Szombathely, 1943
• A szombathelyi székesegyház