Szatmárnémetiben hamarosan új szobrot állítanak Hám János püspöknek. A szoboravatás kapcsán Schönberger Jenő püspökkel készült interjút a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye honlapja nyomán közöljük.

– Püspök úr, újra a figyelem középpontjába került Hám János. Hogyan emlékezik az egyházmegye a néhai szatmári püspökre?

– Ahhoz, hogy megértsük, hogyan emlékezik ma egyházmegyénk, egy kicsit vissza kell mennünk az időben. Amikor Hám János 1857. december 30-án, hajnali egy órakor visszaadta lelkét a Teremtőjének, mindenki úgy tekintett halálára, mint egy szent születésére. Az utána következő években a hívek hűségesen ápolták a püspök emlékét.

Boldog emlékű Meszlényi Gyula püspökünk felismerte, mekkora hatással volt ennek a kicsi egyházmegyének életére Hám János személyisége, és elindította a boldoggá avatását. A boldoggá avatási iratcsomó előszavában így ír: „Hám János Istenért és felebarátaiért égő szeretettel élte benső életét, önmegtagadásokban, lemondásokban, az alázatosság és a bűnbánat szellemében. Élő hittel, törhetetlen reménységgel viselte a szenvedéseket.

Egy pillanatra sem hagyta el bizalma a Gondviselésben. Mindezt látták és tanúsították kortársai. Isten népe, egyháziak és világiak már életében szentként emlegették. Több súlyos beteg embertársa gyógyulását is a püspök közbenjáró imájának tulajdonították. Kortársaiban a halála utáni évtizedekben is tovább élt életszentségének híre, ennek kapcsán lehetséges boldoggá avatásának óhajtása.”

Szerencsétlenségünkre jött az első világháború, aztán a trianoni döntéssel egyházmegyénket szétdarabolták, és kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy Hám János boldoggá avatási ügyével foglalkozzon. Időközben a kinevezett posztulátor is elhunyt.

Amikor a bécsi döntéssel újra kiegészült az egyházmegye, és új püspököt kapott Scheffler János személyében, ismét felmerült a boldoggá avatás gondolata, de neki sem volt sok ideje rá. Jött a háború, majd az egyházmegye újabb felosztása és a kommunizmus.

Csak 1990-ben, amikor kinevezték Szatmáron az új püspököt, Reizer Pált, vált újra aktuálissá a boldoggá avatások kérdése. A Magyarországra szakadt plébániák plébánosai kérésére kezdeményezte Scheffler János vértanú püspök boldoggá avatását. Ugyanakkor a főpásztor Rómában vizsgálódott Hám János ügyének állásáról is. Ami Hám János emlékét illeti egyházmegyénkben, a világháborúk eseményeit követő évek és a kommunizmus évei megtették a maguk hatását: az emberek emlékezetéből majdhogynem teljesen kiveszett egykori püspökük emléke.

Éppen ezért 1990 után Hám Jánosról neveztük el első intézményünket, a szatmárnémeti katolikus iskolát. Megjelentettük rövid életrajzát, és róla szóló írásokkal újra és újra próbáltuk felhívni híveink figyelmét nagy püspökünkre, akinek nagyon sokat köszönhet az egyházmegye. Ma már minden plébánián imádkozunk boldoggá avatásáért.

– A nehéz időszak ellenére tehát nem tűnt el egészen Hám János tisztelete. Számos helyen találkozhatunk emlékével Szatmárban, de távolabb, akár Budapesten, a Szent István-bazilikában is...

– Valóban így van, a Szent István-bazilika belső festésekor megemlékeztek Hám Jánosról. Ahogy belépünk, bal oldalt, mindjárt az első hajó mennyezetén láthatjuk freskóját. Mint „tiszteletre méltót” ábrázolja Hám Jánost. Ez is azt igazolja, hogy nemcsak Szatmáron, hanem Magyarország-szerte, sőt, az egész egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén úgy tekintettek rá és úgy emlegették mint „a szent életű szatmári püspököt”.

– Fontos Hám János épített öröksége. De biztosan vannak olyan szellemi örökségek is, amelyeket az egyházmegye és a későbbi püspökök magukénak éreznek.

– Amikor Hám János Szatmárra érkezett, az első, amivel szembesült, a nagy szegénység volt. Mindjárt az elején elhatározta, hogy minden erejével küzdeni fog a szegényekért. Létrehozta a városi szegények intézetét, de nemcsak Szatmár volt a látókörében, ugyanilyen intézményeket hozott létre Nagybányán, Máramarosszigeten és Ungváron is. Azt is látta, hogy az ispotály nagyon kis létszámban tud fogadni rászorulókat, és szegényes ellátást nyújt, ezért egy hatvanágyas kórházat létesített, amelyet jól felszerelt. Vezetésével az Istenes Szent Jánosról nevezett irgalmasrendi szerzeteseket bízta meg. Persze még az ő pénze sem volt elég, ezért arra biztatta híveit, anyagilag és munkájukkal is támogassák is a kórház fenntartását. Felhívása nem maradt eredménytelen.

De nemcsak a szegénység foglalkoztatta, hanem a nevelés is. Nagyon érdekes, hogy a város kérte fel a püspököt egy zárda építésére, amikor látták, hogy mennyire szívén viseli Szatmár problémáit. Nagy kihívás volt ez abban az időben, de megépíttette a Szatmári Irgalmas Nővérek zárdáját és a zárdatemplomot. Már az ő életében több mint ötven helyen telepedtek le a nővérek, és végezték áldásos munkájukat. Ösztöndíjjal segítette a szegény, de tehetséges gyerekek iskoláztatását, hogy ők lehessenek majd a jövő generáció nevelői. Konviktust is építtetett számukra, majd amikor kicsinek bizonyult, kibővíttette.

A Hám János nevéhez fűződő épített örökségek között említhetnénk a székesegyházat – amely püspöksége idején nyerte el végleges formáját –, a kálváriatemplom elődjét és még sok templomot szerte az egyházmegyében. Ő mint az egyházmegye „második alapítója” sokat tett azért, hogy megerősödjön itt a hitélet. Tudta, mindehhez templomok, plébániák, iskolák és különböző intézmények kellenek, és ezért minden áldozatra kész volt. Valóban elmondhatjuk, hogy Hám János működése hozzájárult ahhoz, hogy az evangélium szelleme kovászként járja át és alakítsa az itt élő emberek gondolkodásmódját, kapcsolatait, hétköznapi életét.

Székfoglaló beszédében a papoktól azt kérte, mindenekelőtt égő szeretet legyen bennük Isten iránt, és ezt éljék meg felebarátaik felé. Ezt a két szeretetet pedig kísérje el útitársként a szelídség. Hisz ha nem tudnak szelíden közeledni a hívekhez, akkor nem fogják tudni átadni azt a tanítást, melyet az Úristen rájuk bízott. Valószínűleg ezért is jellemezte egész életét az Isten iránti feltétlen, valamint az emberek iránti irgalmas, együtt érző szeretet, és ezt ő nagy-nagy szelídséggel tudta megélni.

– Az utód számára Hám János példája felelősség, esetleg kihívás, amelynek meg kell felelni? Hogyan viszonyul ehhez a kihíváshoz?

– Egy püspöknek nemcsak az a feladata, hogy kormányozzon, hanem elsősorban az, hogy áldozatot vállaljon és imádkozzon azért az egyházmegyéért, melyet Isten rábízott; hogy megtegyen mindent Isten dicsőségéért és a hívek lelki javáért. Azt hiszem, szentelése után minden püspök számba veszi az elődeit. Nem könnyű örökség, amit Hám János ránk hagyott. Már kormányzásának elején tisztán látta céljait és törekvéseinek irányát. Emlékirataiban írja:

„Mindjárt kormányzásom kezdetén fogadást tettem, hogy a legegyszerűbb, a legtakarékosabb életet fogom élni, amit állásom tisztsége csak megenged. A gazdaságot szorgalmasan vezetem, és mindenemet, amim van, vagy amit jövedelmem fölöslegéből félre tudok tenni, egyházmegyei alap létesítésére fogom fordítani, melynek általános és fő célja Isten dicsőségének és a hívek üdvösségének az előmozdítása lesz.”

Hám János ehhez a programhoz egész életén át következetesen ragaszkodott, de az utód püspökök is nagyon sokat tanultak belőle. Ezt teszem én is, természetesen másként, mint ahogy ő tette, mert más világot élünk. Az egyházmegyei zsinatunk, a lelkipásztori terveink, az oktatási intézményeink, a Caritasunk tevékenységei, és még sorolhatnám tovább, tulajdonképpen annak a nagy műnek a folytatásai, amit Hám püspök elkezdett.

Fennmaradt Hám Jánosnak egy imája. Hadd idézzem: „A legmélyebb alázattal és gyermeki bizalommal esedezem, hallgasd meg gyermeki könyörgésemet, és támassz utánam kegyelmesen olyan férfiakat – gyámolítván őket hatalmaddal –, akik a Te neved dicsőségére és embertársaik üdvére sikerrel viszik majd tökéletességre azt, aminek a véghezvitelére engem méltatlannak találtál.” Milyen érdekes, azokért imádkozik, akik utána jönnek, hogy majd tudják folytatni, amit ő megkezdett. Azt hiszem, számomra is nagy kihívás, hogy tudjak azoknak a püspököknek a nyomába lépni, akik tudták folytatni Hám János elképzelését, és továbbvitték az általa megkezdett munkát.

– Azt hiszem, nemcsak a püspök utód, a papok, de a hívek számára is nagy példa Hám János. Ezért is indult meg viszonylag korán a boldoggá avatási eljárása, és megy tovább bármilyen nehézségek ellenére. No de hogyan áll most az ügy?

– Miután sikerült Scheffler János vértanú püspökünket a boldogok sorába iktatni azon az emlékezetes 2011. július 3-i Jézus Szíve-búcsús szentmisén, attól kezdve igyekszünk azon dolgozni, hogy Hám Jánost is mihamarabb a boldogok között tisztelhessük. A Szentek Ügyeinek Kongregációja kérésére újra le kell folytatnunk az egyházmegyei szakaszt, ezen dolgozunk.

Felhasználtuk azokat az anyagokat is, amelyeket még Meszlényi püspök idejében készítettek, és annak idején Rómába eljuttattak, ezeket egészítettük ki az újabb kutatásokkal. Nagyon sok anyag gyűlt össze, amit még le kell fordítani olaszra, aztán küldhetjük Rómába. Csak reménykedhetünk, hogy hamar feldolgozzák majd, és következhet a csoda elfogadtatása, amely 1941-ben történt közbenjárására. Ha elfogadják csodás gyógyulásnak, célba érhet Hám János boldoggá avatása is. Bár hiszem, hogy a boldoggá avatás nélkül is imádkozik és ma is közbenjár a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyéért Isten színe előtt.

– Azt, hogy mennyire élő az ő emléke, bizonyítja, hogy napokon belül új szobrot kap Szatmárnémetiben. Mit érez püspök atya a Hám János-szobor cseréje kapcsán?

– Úgy gondolom, méltó és igazságos, hogy egy teljes alakos szobor állítson emléket neki a székesegyház előtt, amelyben harminc éven keresztül mint püspök hirdette az Igét, ahol imádkozott, illetve ahol nyugszik. Ezzel tartozott az egyházmegye Hám János püspöknek. El kell mondanom őszintén, ennek már rég meg kellett volna történnie, de a Szatmári Egyházmegye nem engedhette meg magának.

Ma sem engedhettük volna meg, ha nem kaptunk volna segítséget, elsősorban Magyarországról és híveinktől, valamint keresztény vállalkozóinktól. Persze a püspökség is odatette a maga részét. Nagyon örülök az új szobornak, és remélem, hogy mindenki, aki elmegy majd előtte és rátekint, megsejt valamit Hám János személyiségéből, egyszerűségéből, atyai szeretetéből.

A szobor megáldására január 6-án kerül sor, vízkereszt ünnepén, a 11 órakor kezdődő szentmise végén.

Butzdítok mindenkit az ünnepségen való részvételre, és szeretettel várom a kedves híveket a szentmisére!

Fotó: Szatmáriegyházmegye.ro

Magyar Kurír