Karácsonykor lélekben Betlehem felé tekintünk. A szegényes jászol felé, ahol a Fiúisten gyermek képében szállt alá. E napon az Ige testté lett. Emberré lett és miköztünk lakozott. Betlehemből támadt a világ világossága. Csodálatos Jézus élete, aki valóságos Isten és valóságos ember. Szolidaritást vállalt az emberrel. Végigélte az emberi sorsot: örömeivel, magányával, sikertelenségével, tehetetlenségével és kétségeivel – a bűnt kivéve. Mostoha élete a betlehemi jászoltól a kálváriás keresztig emberi sorsunkat példázza.

Akinek van türelme várakozni és csak szenteste gyújtja meg a fényeket a karácsonyfán, és még örömtől ragyogó gyermekszemekbe is tekinthet, annak csodás élményben lesz része. Ha nem is gondol rá, megérezheti, hogy Isten irgalmas szeretete átmelegíti a szívét. Már több mint kétezer éve világít a betlehemi csillag, mint a Megváltó fénye, Krisztus csodálatos isteni és emberi valósága. Évközben sokszor megfeledkezünk róla, de karácsonykor és húsvétkor e titkos fények felragyognak, feltörnek bennünk. Miért? Mert az ember örömre, békére, harmóniára, szeretetre vágyik, Krisztust szomjazza! Ő választóvíz: Vele vagy Ellene! Mindenkinek állást kell foglalnia! Senki sem lehet vele szemben közömbös! Mi – Isten kegyelméből – Vele akarunk tartani, s az elkövetkező két évben egyházmegyénk közösségeit még szorosabban akarjuk Krisztus köré építeni.

Nem magányos emberek ünnepe a karácsony. Az egyetlen ünnep, amikor együtt kell lennie minden családnak. Édesapák, édesanyák, jól tudom, milyen nehéz a több műszak, mennyi fájdalmat okoz esetleg hónapokra is elhagynotok családotokat a jobb megélhetés reményében. Megértelek benneteket, de értsétek meg ti is, hogy ebben a forrongó világban az anyagiakon túl, a hitre is szükség van, ami drága kincs. Őrizzétek ezt a drága kincset és adjátok tovább gyermekeiteknek. Ebben a hitben tudunk minden embertestvérünkre úgy tekinteni, mint Krisztusra, aki mindenkiért emberré lett, s aki mindenkiben a mi szeretetünkre vágyik. Karácsony ünnepén kitárt szívvel és lélekkel mindenkiért imádkozzunk: „Betlehemi Jézus, áldd meg családjainkat, de áldd meg a szegényeket, a betegeket, az elhagyottakat is. Vigasztald meg őket, hogy a szenvedésben is velük vagy. Áldd meg őket, hogy a karácsonyi öröm az ő szívükbe is belopakodjék a szeretet ünnepén.”

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog karácsonyt, és Isten áldásában gazdag új esztendőt.

Szatmárnémeti, 2015 karácsonyán  

† Jenő püspök

Magyar Kurír