Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.

Harminckét évet töltöttem már el hitoktatással, amikor 1988-ban először jutottam el a Szentföldre. Milyen jó lett volna előbb! Nagyon sokat ér ugyanis a szentföldi zarándoklat élménye. Hiszen ma is ugyanazok a csillagok ragyognak az égen, ugyanott vannak a hegyek és völgyek, s még a városok is, mint Jézus Krisztus földi életének idejében. 

Mindezt a mai vasárnapi evangélium juttatja eszembe. Lukács is alapos utánajárás és tanulmányok után írta meg evangéliumát. Biztos, hogy ő is bejárta a történelmi események helyszínét, és szívesen utalt a prófétai jövendölésre, Izajás ígéretére is, miszerint Zabulon földje és Neftali földje (Jákob fiainak szálláshelye), a Jordán vidéke, a pogányokkal kevert Galilea lett Jézus nyilvános működésének helyszíne.

Jézus ezen a tájon hirdette Isten országának örömhírét, igazolta szavait a csodáival, és itt választotta ki apostolait. Ezt számontartjuk. Mi ugyanis nem egy vallásalapító elméletére, hanem Isten emberré lett Fiának, a Názáreti Jézusnak a tanítására és életére, majd Jeruzsálemhez kapcsolódó megváltó halálára és föltámadásának történelmi tényeire építjük örökkévalónak remélt krisztusi életünket.

Ha nem nyílik módunk szentföldi zarándoklatra, akkor megannyi képes album, videofilm, fénykép és főként jó útleírások (például Gerhard Kroll Jézus nyomában című, magyarul is olvasható könyve) lehetnek a hasznunkra. Segítséget jelenthetnek keresztény hitünk forrásainak megismerésében, az elmélkedő imában és hitünk megszilárdításában. 

Már az apostoli időkben is gondot jelentett az emberi egyet nem értés a korintusi közösségben. Szent Pál hangsúlyozta: a keresztények nem az igét hirdető apostoloknak és munkatársaiknak, hanem Jézus Krisztusnak a követői akarnak lenni. Jézus Krisztus pedig egy. 

Napjainkban, ebben a globalizált világban ezért mondjuk, hogy a Krisztust követők legnagyobb botránya a megosztottságuk. Isten adta hitben Jézus Krisztust örök üdvösségünk szerzőjének valljuk, de a katolikusok és a más felekezetűek vétkeinek következményeként és e világi hatalmasságok támogatásával kialakult megosztottságban élünk, s ez veszélyezteti az evangelizáció hitelét. 

A hitükben szilárd krisztusiak ezért hozták létre az egységre törekvő ökumenikus mozgalmat. Igaz, a kialakult körülményeken aligha lehet mozgalommal változtatni. Ám jó, ha a Jézus Krisztus művét teljessé tevő Szentlélekhez száll közös imánk, különösen ezekben a napokban, az egység hetében.

Jézus Krisztus evangéliuma, Isten életet irányító szava történelmünk üdvösséget érő kincse. Ezért is jó érdeklődni a Szentföld iránt, mert az emlékeket látva minden Krisztus-hívő átélheti, hogy az egy és oszthatatlan Jézus Krisztus, az Atyaisten és a názáreti Mária Fia ott született, élt, tanított és ott támadt föl. Ő hozta el minden ember számára a síron túli teljes élet reményét.

Istenünk irgalmazzon nekünk, és segítsen, nehogy ismét föllángoljon a keresztények véleménykülönbségből eredő harca, mint annyiszor a történelem folyamán. 

(Lk 1,1–4; 4,14–21)

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír