Goran Antunovic Rijekában (Fiume) dolgozik. A közép-boszniai Zavidovićiban született 1984-ben, a filozófiát Rómában, a teológiát Torinóban végezte el. 2012-ben szentelték pappá a horvát fővárosban, Zágrábban.

– Mekkora a horvát szalézi rendtartomány?

– Több mint száztízen vagyunk a tartományban, köztük negyven fiatal a formációban vesz részt. Jelenleg tizenegy szalézi ház van az országban, ezen kívül a Bosznia-Hercegovinában, Žepčéban lévő ház is a tartományhoz tartozik, amely 1995-ben alakult.

– Milyen területeken szolgálnak a szaléziak?

– Főleg plébániákon és az oratóriumokban dolgozunk, de van két nagy iskolánk is, egy hagyományos és egy sportiskola. Žepčéban van egy középiskolánk és egy szakiskolánk. Van néhány diákotthonunk is.

Fontos tevékenységünk a nyári táborok szervezése. Minden közösségünk szervez táborokat a szünidőben, és az elmúlt évben a résztvevők száma nagyon felszökött: három- és ötszáz között mozog a fiatalok száma, akik részt vesznek az egyes közösségek szervezte táborokban. Mi vagyunk az egyetlen rend az országban, akik ezt a fajta programot kínálják.

– Milyen a hitélet Horvátországban?

– Az emberek jártak templomba a kommunizmus alatt is, és titokban gyakorolták a hitüket. Amikor eljött a szabadság, nyugodtabb lett a vallásgyakorlat. A családokban a gyermekek keresztény módon nevelkednek és tudatában vannak annak, hogy a hit fontos. Jelen van egy nagyon erős igény a lelki életre, és az emberek igyekeznek, hogy előrébb jussanak a hit útján: nem akarnak csak azért hinni, mert ez a hagyomány. Minden szalézi közösségnek van imacsoportja, ezekbe általában hatvan-kilencven ember jár.

– Mennyire ismertek a szaléziak az országban?

– A háború vége, 1995 óta növekedett a szalézi jelenlét az országban, és az emberek kezdenek megismerni minket. A szaléziak kijöttek a sekrestyéből – számos helyen folytatunk oktatási tevékenységet és felkínáljuk a rend lelkiségét a fiataloknak. Vannak szalézi papok a nem a rend által fenntartott iskolákban és a börtönökben is. Nyári táborokat, zarándoklatokat, lelkigyakorlatokat vezetünk. Don Bosco ereklyéjének látogatása sok lelki gyümölcsöt hozott. A püspökök elismerik szolgálatunkat, és számítanak ránk, arra, hogy újra felébresztjük a hitet a fiatalok körében.

– Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a szerzeteseknek ma Horvátországban?

– Fontos feladat, hogy segítsük a fiatalokat megőrizni hitük ajándékát, és támogassuk őket, mint hívőket az útjukon. A háború következményei még mindig érezhetőek, de azért vagyunk itt, hogy segítsünk. A fiatalok saját maguk választhatják a keresztény életet egy társadalomban, amelyet egyre inkább befolyásol a fogyasztói szemlélet.

Forrás: Szaléziak.hu

Fotó: Szaléziak.hu; Donbosco.hr; Salezijanska klasična gimnazija Rijeka

Magyar Kurír