A Versiglia Szent Alajos Szalézi Intézet a Róma melletti Genzanóban egyike a nemzetközi noviciátusoknak, amely fogadja a szalézi szerzetesjelölteket a világ minden tájáról. Itt készülnek a szalézi életre a magyar novíciusok is.

Amikor Don Bosco megérkezett Torinóba, mestere, Don Cafasso végigvezette az utcákon, hogy megmutassa neki a valóságot. Don Bosco látta az igazi nyomorúságot: a szolgaságot, a börtönt, a halálra ítélt embereket, a kizsákmányolt gyermekeket, elhagyott fiatalokat szülők nélkül, otthon nélkül, oktatás és vallás nélkül. Don Bosco fiai több mint száz éve tovább élik a fiatalok drámáját, de adnak rá néhány választ is. Genzano di Roma szalézi szerzetesnövendékei a mai kor Don Boscói szeretnének lenni.

„Genzanóban tanulunk, dolgozunk, imádkozunk, és megismerjük a szalézi rendet, tanulmányozva és utánozva Don Boscót” – mondja Damián Moragues spanyol szalézi atya, aki az újoncok novíciusmestere.

„Az egyik leginkább megbecsült tevékenység a heti jelenlét a Borgo Ragazzi Don Bosco házban Róma peremkerületében, a Via Prenestinán” – teszi hozzá Damián atya, elénk tárva a fiatalok mindennapi életét és munkájukat a periférián, Ferenc pápa útmutatását követve.

Genzanóban jelenleg tizenöt novícius tanul: öten Olaszországból, hatan Horvátországból, ketten Magyarországról, valamint egy-egy növendék Portugáliából és Spanyolországból érkezett. A szalézi növendékeknek képzésük ebben a fázisában lehetőségük van arra, hogy megkezdjék a valódi szalézi szerzetesi élet megtapasztalását. Ennek megfelelően a közösség tagjainak példát kell mutatniuk életükkel, amelynek alapja a hit és táplálója az ima, ahol az evangéliumi egyszerűség, az öröm, a barátság és a kölcsönös tisztelet megteremti a bizalom és fogékonyság légkörét.

Az irgalmasság szentéve során a fiatal szaléziak azon dolgoznak, hogy meghallják az egyház hívását, amely, ahogy Ferenc pápa mondja, „arra hivatott, hogy előremenjen, hogy elmenjen a perifériákra, nemcsak földrajzi, hanem egzisztenciális értelemben is: a bűn, a fájdalom, az igazságtalanság, a tudatlanság, a vallástalanság, a gondolkodás és az összes szenvedés perifériájára”.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

 

Magyar Kurír