Szaléziak és számos önkéntes segít a nepáli földrengés károsultjainak. George Menamparampil SDB, az Újdelhiben működő „Bosconet” missziós kirendeltség igazgatójának beszámolóját a Szaléziak.hu tette közzé az Angenzia Info Salesiana honlapján megjelent cikk alapján.

 

„Ipa község Makawanpur körzetben található, 70 kilométerre Thechótól, ahol a szaléziak segélyező központja található. Az út első 50 kilométeres szakasza aszfaltozott, ezen el tudunk érni Sisneriig. A többit már szűk, sáros úton kell megtenni.

Június 4-én két megrakott teherautót indítottunk útnak. A rakomány 930 zsák rizsből, valamennyi lencséből, olajból, sóból és szappanból állt. Minden teherautó mintegy 5,5 tonna segélyrakományt szállított. A rakodás reggel kezdődött, és csak délben fejeződött be, mert az összes munkát kézzel végezték, nem targoncával. A teherautók déltájban elindultak Ipa felé Purna Kumar Dangol, a szalézi intézmény egyik tanárának irányításával, aki rátermett, tapasztalt és megbízható önkéntesként vesz részt a helyreállítási feladatokban.

Az eredeti szándék az volt, hogy a teherautók Sisneriig (50 kilométer) jutnak. Délutánra elérték Pharpinget, 15 kilométerre a céltól (közel 4 óra kellett, hogy megtegyenek 35 kilométert!). A két tehergépkocsi-vezető megtagadta, hogy továbbmenjen, mert bár az út aszfaltozott, nagyon meredek, szűk, és nagyon éles kanyarok vannak, hegyekkel és szakadékokkal övezve. Nem tudták biztonságosan bevenni a kanyarokat.

A helyi partner Pharpingben azt javasolta, hogy rakják ki a teherautók szállítmányát, és forduljanak vissza, ő pedig a segélyszállítmányt egy rokona házában fogja tárolni, és felügyel a szétosztására. Purnának már volt tapasztalata az ilyen típusú »partnerekkel«, így jobbnak látta, ha nem követi ezt a tanácsot, hanem elment a helyi rendőrőrsre, ahol megkapott minden segítséget.

Ezek után kibéreltek egy helyi buszt és négy kisteherautót, és az összes árut átrakodták a nagyobb teherautókról rájuk. A busz elvitt 120 zsák rizst, a négy teherautó pedig száz-száz zsákot. Purna két kísérőjét Pharpingben hagyta, hogy a helyi rendőrség segítségével vigyázzanak az ott maradó készletekre.

A négyből három teherautó elég erős volt ahhoz, hogy közvetlenül Ipába menjen. A busz és egy teherautó nem tudott Sisnerinél tovább menni. Purna ismét elfelezte csapatát, egyiküket elküldte kísérőnek a három kamionnal Ipába, ő maga pedig az éjszakát Sisneriben töltötte a buszban és egy teherautóban felhalmozott rakománnyal.

Másnap reggel a három kisteherautó visszatért Ipából, ezekre felrakodták a Sisneriben maradt segélyt, és így végül mindent el tudtak juttatni a célállomásra. Szétosztották a segélyszállítmányt Ipában, és végül haza tudtak térni.

A kétnapos munka eredménye: 70 kilométer, 11 tonna segély, 7 jármű, ezekből három kétszer fordult. És ezek a falvak olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy el lehet érni őket közúton. Képzeljék el a falvakat a hegyekben, ahol egyáltalán nincsenek utak!”

Ez csak egy kis betekintés abba, milyen viszontagságos úton jut el egy segélyszállítmány a rászorulókhoz. Ilyen és hasonló kihívásokkal szembesül a „Don Bosco-csapat” Nepálban nap mint nap, miközben segítséget nyújtanak a földrengés károsultjainak.

Fotó: Szaléziak.hu / ANS

Magyar Kurír