A „Szent József – a munkás” Katolikus Férfiak Szövetsége március 4–5-én „ÉRTÉKes vagy!” címmel lelki, megerősítő hétvégét tartott férfiaknak, férjeknek, apáknak Szatmárnémetiben. A találkozón a szövetség helyi tagjai mellett magyarországi és erdélyi városokból érkező vendégek is részt vettek.

A keresztény értékek melletti kiállásra buzdították a férfiakat a „Szent József – a munkás” Katolikus Férfiak Szövetsége által szervezett nagyböjti lelki megerősítő hétvégén. A háromnapos rendezvényen a szatmárnémeti férfiak mellett budapestiek, érdiek, debreceniek, mátészalkaiak, temesváriak, kisdengelegiek, kálmándiak és sárközújlakiak is részt vettek. A központi helyszínt a Szent Alajos Konviktus könyvtárterme adta, a szentmiséket pedig a Szent János apostol és evangélista templomban tartották, s a vendégeket megismertették Szatmárnémeti látványosságaival is.

A témafelvezetőben szombaton Koczinger Tibor, a férfiszövetség ügyvezetője arról beszélt, mindennap meg kell élnünk az értékeinket, naponta meg kell vizsgálnunk, tesszük-e a dolgainkat: „A tevékenységeinket mindig bizonyos törvények szerint végezzük, a törvények alapja pedig az értékrend. A munkánk végeredménye megint csak érték. Körbe vagyunk véve tehát értékekkel, amelyeket a hétvégén meg akarunk vizsgálni. Isten mindenkit értékesnek teremtett, de saját magunknak rá kell jönnünk, hogy mi a dolgunk, miben lehetünk igazán értékesek.”

A főelőadó, Varga Péter Pius bibliodráma-vezető szintén az értékekről tartotta előadását, bemutatva a környezetet, amelyben élünk, annak berendezkedését, több esetben is ütköztetve a posztmodern gondolkodást a keresztényivel. „Mindamellett, hogy keresztényként gyakoroljuk a jogainkat és kötelességeinket, elismerjük az e világi rend létezését, annak törvényességét és szuverenitását. Nem vonhatjuk ki magunkat a világból, nem tehetünk úgy, mintha nem ezen a földön élnénk, de tudatosítanunk kell azt, hogy nekünk van egy sajátos értékrendünk, amit a közéletben is képviselünk kell. Azt látjuk, hogy ma a civil társadalmon belül, az európai és posztmodern értékrendszerben egymásnak ellentmondó értékek is helyet kaphatnak. Ebben a hirtelen kitágult és sokszínű rendben érezhető egy bizonyos elbizonytalanodás. Előfordul, hogy nem értjük, kinek is van igaza, hol a mi helyünk ebben a hihetetlenül sokszínű környezetben. A posztmodern lényege az, hogy megkérdőjelez minden stabil és monolitikus, tömbszerű, meglévő értéket, és azt mondja, nem beszélhetünk állandó értékekről, hanem egy úgynevezett fluid identitás- és értékvilág létezik, amely mindig alkalmazkodik ahhoz a helyzethez, amit az élet hoz. Nagyon leegyszerűsítve a posztmodern alapvetően a destrukturalizmus jegyében születik meg, amikor szétesnek a struktúrák, a rendszerek, és azt követően szigetszerűen, szétszórtan jelennek meg azok, amik régen egyben voltak” – fogalmazott az erkölcsi törvényekre is utalva Varga Péter Pius.

A posztmodern Európában a keresztény ember sokszor úgy érezheti, álszabadságban él – állapította meg az előadó, majd hozzátette: „A közbeszédben is gyakran halljuk, hogy az etikai pluralizmus a demokrácia legfontosabb értéke. Következésképp a polgárok teljes autonómiát követelnek, jogot formálnak arra, hogy eldöntsék, mit tartanak értékesnek. A törvényhozók is tiszteletben tartják az egyén autonómiáját, és mintegy szembemennek az általunk is képviselt hagyományos erkölcsi normákkal és értékekkel. Ez azonban egy álszabadság, tévesen hivatkoznak a tolerancia értékére, amikor a polgárok nagy csoportjától elvárják, hogy ne alapozzák a társadalmi és politikai életben való részvételüket az emberi személyről és közjóról alkotott saját nézeteikre. Áltolerancia jön létre azáltal, hogy követelményeket támasztanak az általunk képviselt értékekkel szemben, olyan lemondásokat követelnek, amelyeket mi nem szívesen teszünk meg.”

Varga Péter Pius a keresztény értékek teljes vállalását elengedhetetlennek tartja: „Minden polgárnak törvényes joga, hogy válasszon a természetes erkölcsi törvényekkel és a hitével összeegyeztethető politikai néztek között, és a saját szempontjai szerint döntse el, hogy kit támogat, ki az, aki leginkább képviseli azokat az értékeket, amiket vall. Hitbeli és erkölcsi törvényekről van szó. Ha a keresztényeknek el kell fogadniuk az e világi dolgok rendjéről való másképp gondolkodás legitimitását, akkor jogosultak az erkölcsi relativizmust tükröző, a közéletre káros pluralizmusnak az elutasítására is. Ha tehát elfogadjuk, hogy ez a világ úgy van berendezve, hogy másképp is lehet gondolkodni az erkölcsi normákról, az e világi dolgok rendjéről, akkor jogunk van ahhoz is, hogy még határozottabban képviseljük azokat az értékeket, amiket mi sajátunknak gondolunk. A demokrácia akkor lesz tökéletes, ha az emberi méltóságot helyezi újra a középpontba. A jelen világ olyan erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek teljesen ismeretlenek voltak korábban. Ebben az összefüggésben is meg kell jegyeznünk, hogy egy jól megalapozott erkölcsi öntudat nem engedi meg, hogy olyan programokra adjuk le a voksunkat, amelyek ellentétesek a hit és az erkölcs alapvető törvényeivel. Tehát valamilyen támpontunk mégis csak van ebben a zűrzavarban, vissza tudunk nyúlni a józan ész, a hit és az erkölcs alapvető tételeire. A keresztény hit ezen a téren egy szerves egységet alkot, nem ragadhatjuk ki egyes elemeit a hitünknek és erkölcsi rendszerünknek az egészéből ahhoz, hogy azt behelyettesítsük egy másik szabállyal. Ahogy a Szentírásban is találjuk, ha egy „jottányit” is elveszünk belőle, akkor az egész összedől. Ez érvényes az egyház társadalmi tanítására, azt látjuk ugyanis, hogy a politikai kötődés nem meríti ki a közjó iránti teljes felelősségvállalást. Nem szabad egyetlen hívőnek sem a világiak pluralizmusának és autonómiájának elvére hivatkoznia a társadalomban olyan megoldások elősegítésének érdekében, amelyek a társadalmi jólét alapvető etikai követelményeit aláássák vagy gyengítik. Nem politikai hatalomgyakorlásról van tehát szó, amikor a keresztények beleszólnak az ehhez kapcsolódó kérdésekbe, hanem ezek a megnyilvánulások feltételezik a hívők lelkiismeretének az oktatását és megvilágosítását. A felelős kereszténynek a társadalomban végzett cselekedetei mindig a személy és a közjó átfogó előmozdítását kell hogy szolgálják. A hitünket nem a szobánk falai között és a templomokban kell csak gyakorolnunk, hanem ahogy Jézus Krisztus is buzdít minket, bele kell mennünk az élet sűrűjébe, oda, ahol a történelem zajlik. Bátran vigyük ki értékeinket a társadalomba, hogy mintegy kovászként ezzel is szolgáljunk!” – buzdított az előadó.

A résztvevők az előadást követően kiscsoportos beszélgetések keretében értelmezték a hallottakat, a szombat esti szentségimádásban pedig az Úr elé vitték félelmeiket, örömeiket és vágyaikat.

Forrás: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Costan László és Kovács Tamás

Magyar Kurír