(Helory) SZENT IVO plébános, ügyvéd, III. r. (1253-1303)
Bretagne-ban* született elokelo szüloktol. Gyermekkorát ártatlanságban és igazi jámborságban töltötte. Párizsban és Orleans-ban végezte teológiai és jogi tanulmányait, de a jámborságot elobbre helyezte a tanulmányoknál. Párizsban hallhatta Szent Bonaventura eloadásait is és épült annak szent életén. Egyetemi tanulmányai alatt letette a szüzességi fogadalmat és belépett Szent Ferenc III. rendjébe. Tanulmányai mellett szabad idejében az áhítatnak és felebarátai megsegítésének szentelte magát. Életrajzaiból nem világlik ki, mikor szentelték pappá. Lehetséges, hogy elobb mint a jogi tudományban jártas embert alkalmazták a nantesi püspökségen. Itt mint vizsgáló bírónak alkalma nyílt segíteni embertársain: a szegényeknek, özvegyeknek, árváknak ingyen vállalta el ügyeit. Ekkor kapta a „szegények ügyvédje” címet, s ezért lett az ügyvédek, jogászok védoszentjévé. (Képeken ügyvédi irodában, szegények közt III. rendi ruhában, kordával ábrázolják.) Alázatosságában nem gondolt a papságra, de püspöke biztatására pappá szenteltette magát. Ekkor egészen a lelkipásztori hivatásnak élt. Két plébániát is ellátott nyolc éven át. Önmagához szigorú, másokhoz elnézo, türelmes volt. Naponta vendégül látta a szegényeket, idegeneket fogadott be szállásra. Egyszer magát az Úr Jézust fogadta be szegény alakjában. Szentmiséit nagy áhítattal végezte. Egy alkalommal, úrfelmutatás után csodás fény vette körül, mely tüzes gömbhöz hasonlított. Vezekloövet hordott, keményen böjtölt. Isten a csodás gyógyítás adományával is kituntette. Egyszer hét kenyérrel kétszáz éhezot látott el. Ötvenéves korában heves fájdalmai ellenére végezte papi teendoit utolsó lehelletéig. 1303. máj. 19-én, mennybemenetel ünnepe nyolcadában költözött el lelke az örök életbe. A treguiri püspöki dómba temették. Csodái és szent élete miatt VI. Kelemen pápa már 1347-ben szentté avatta.
„Isten, a mi Atyánk szemében ez a tiszta és igazi vallásosság: Viseld gondját a nyomorgó árvának és özvegynek, s orizd magad tisztán e világtól.” (Jak1,27)

Imádság:
Istenünk, te a lelkek üdvére és a szegények javára Szent Ivo hitvallódat választottad. Kérünk, hogy kövessük példáját, közbenjárása pedig védelmet jelentsen minden testi-lelki baj ellen. A mi Urunk Jézus Krisztus által.


Szent Laura


Szent Mánuel és vértanútársai

Szent Mánuel, Szábel és Izmael mindhárman édestestvérek, voltak, Perzsiában születtek. Atyjuk pogány, anyjuk keresztény volt, és kezdettől fogva a keresztény hitben nevelte őket. Amikor elérték az érett kort, mindnyájukat besorozták a hadseregbe. Bár külsőleg a perzsa király katonai voltak, bennsőleg a mennyei Királynak szolgáltak jótetteikkel. Egy alkalommal királyuk a hitehagyott Julián császárhoz küldte őket követségbe, hogy a békéről tárgyaljanak vele. Julián először tisztelettel fogadta őket, de amikor megtudta, hogy keresztények, a szokások ellenére átadta őket a hóhérnak kínzásra. Kalapáccsal ütögették, éles vasakkal szaggatták, a fához szegezték őket, végül 362-ben mindnyájukat lefejezték. Amikor a pogányok el akarták égetni testüket, egy földrengés következtében testüket elnyelte a föld, de a keresztények imádságára 2 nap múlva újra a felszínre kerültek, és illően temették el őket.


Szent Marcelin     vértanú, † 286        


Szent Marcián     vértanú, † 303        


Szent Márk     vértanú, † 286        


Szent Nikander     vértanú, † 303        


Szent Rajner     hitvalló, † 1161