Hálaadó szentmisével emlékeztek a Tihanyi Bencés Apátság védőszentjére, Szent Ányosra (Anianus; Aignan) november 17-én. A latin nyelvű szertartás főcelebránsa Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius volt.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepi liturgián koncelebráltak: Márfi Gyula veszprémi érsek, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, Dékány Sixtus zirci ciszterci apát, Fazakas Márton csornai premontrei apát, valamint a régióban működő szerzetesrendek képviselői, egyházmegyés lelkipásztorok, a veszprémi Boldog Gizella Szeminárium elöljárói.

A szentmise kezdetén Korzenszky Richárd perjel, a tihanyi bencés közösség elöljárója köszöntőjében rámutatott: a megszentelt élet évében külön öröm, hogy ma is szerzetesek élnek az 1055-ben alapított kolostorban, ahol többször megszűnt kényszerből a szerzetesi élet az idők során.

A szentmisét a Szent Ányos püspök tiszteletére végzett esti dicséret zsoltárai vezették be.

Dékány Árpád Sixtus ciszterci apát, aki egykor pannonhalmi bencés diák volt, ünnepi homíliájában a szerzetesek küldetéséről és hivatásáról szólt.

Ha valaki elszánja magát a szerzetesi életre, a világ szemében lehetetlenséget mer vállalni, azonban ezt azért teszi, mert érzi magában a kegyelem bátorítását, erejét. Örök életet akar, és nem csak valamilyen életet. E tekintetben minden keresztény ember élete nagyon hasonló. A szerzetes valójában elöl jár, hogy bátorítsa a többieket ezen az úton. Jellé kell lennie – hangsúlyozta a zirci apát.

A szerzetesi élet mibenlétét Szent Benedek a fáradalmas engedelmességben, az önakaratnak a szolgálattal való felcserélésében, alárendelésében állapítja meg – mutatott rá a szónok. – Az önakaratról való lemondás az engedelmesség áldozata. Mindezt azért teszi a szerzetes, mert Isten szeretetének vonzásában él és akar élni. A szerzetes nem más, mint az az ember, aki szentté akar válni, hogy másokat is megszenteljen.

A szerzetes nemcsak tanítvány, nemcsak küzdő, nemcsak Krisztus-követő, hanem valójában mester is. A szerzetes nem csupán önmagáért az, ami.„Imádkozzál és dolgozzál! Ora et Labora!” E kettős hivatás áll minden egyes szerzetes előtt – zárta beszédét Dékány Sixtus.

A befejező áldás előtt Korzenszky Richárd a Vajda Sámuel egykori tihanyi apátról elnevezett emlékéremmel tüntette ki Horváth Imréné Aradi Terézt. A díjazott keresztelése óta, több mint kilencven éve a tihanyi apátsági templom híve, és unokája ebben a templomban mutatta be újmiséjét.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye, Tihanyi Bencés Apátság

Fotó: Kovács Tibor István

Magyar Kurír