Február 14-e Szent Bálint püspök és vértanú, a szerelmesek védőszentjének liturgikus emléknapja. Ő volt az első, aki egy pogány férfit és egy keresztény nőt megesketett. 269-ban halt meg Rómában. Kezdetektől fogva ismert a szerelmesek iránti rokonszenve és az értük végzett tetteinek sora.

Szent Bálintot ábrázoló üvegablak (Szent Bálint-bazilika, Terni)

Az umbriai Terni, ahol Bálint püspök ereklyéi találhatók, minden év február 14-én fogadja a Szent Bálint sírjához zarándokoló szerelmes párokat. Egész Olaszország területéről érkeznek, hogy eljegyzésüket megünnepeljék. Jegyességüket Isten adományaként és életük legszebb időszakaként akarják megélni. A kegyelemnek ebben az időszakában nemcsak jobban meg akarják ismerni egymást és meg akarnak erősödni érzelmeikben, hanem tökéletesedni akarnak abban a szeretetben, amely „türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem keresi a maga javát, nem tapintatlan, nem feltételezi a rosszat és soha meg nem szűnik”.

Ki volt Bálint? Azok a leírások, amelyek erről a nagyon népszerű szentről a keresztény hagyományban fennmaradtak, rendkívül hiányosak és pontatlanok. Ez annak tulajdonítható, hogy a szent élete a kereszténység korai századainak homályába burkolózik. Története egészen a Krisztus utáni III. századig nyúlik vissza, amikor az Egyház ellenségei nemcsak üldözték Krisztus hitvallóit, hanem minden róluk szóló emléket igyekeztek megsemmisíteni. Így volt ez az ún. vértanúaktákkal is, amely a hitükért vértanúhalált vállalók legdicséretesebb példáit sorolja fel.

Szent Bálint szobra Terniben

Nem csoda hát, hogy miután az üldöztetések befejeződtek és írásos dokumentumok nélkül próbálták rekonstruálni a korábbi eseményeket, időnként bizonytalan vagy gyakran legendás elemekkel átszőtt leírásokat hagytak az utókorra a jámbor keresztények. Szent Bálintról annyit biztosan tudunk, hogy Krisztusért és testvéreiért életét adta – vagyis a legtöbbet, amit ember adhat. Minden egyéb esemény, ami életrajzából fennmaradt, csak másodrendű, bár kétségtelenül szép és említésre méltó.

Mint például az az általános jelenség, hogy üldözések idején a vértanúkat elkísérték hozzátartozóik, barátaik a perekre és a kivégzésekre, ami már önmagában bátorságot igényelt, mert ezzel ők is veszélynek tették ki életüket. A gyanúsítottat gyakran kínzásnak vetették alá, hogy hittagadásra kényszerítsék. Aki pedig nem volt hajlandó ezt megtenni, azt halálra ítélték és karddal kivégezték.

Szent Bálint-oltár (Szent Bálint-bazilika, Terni)

Egy elbeszélésből tudjuk, hogy Bálint akkor sem zárkózott el a pogányok elől, amikor már Terni püspökeként tevékenykedett. Egy alkalommal egy bizonyos Kratón nevű pogány filozófus elhívta Rómába, hogy bénulásban szenvedő fiát gyógyítsa meg. A szent útra kelt és megérkezvén teljesítette a bölcs férfi kérését. Kratón a történtek hatására megtért egész családjával és tanítványaival. Amikor erről értesítették a város prefektusát, elfogatta Bálintot és börtönbe vetette, később pedig halálra ítélte.

Egy másik elbeszélés arról tanúskodik, hogy Bálint püspök titokban eskette meg a szerelmes párokat. Ez azért volt különleges, mert a törvény abban az időben tiltotta a férfiaknak a katonai szolgálat előtti házasságkötést.

Egy további történet arról számol be, hogy ő volt az első, aki egy pogány férfit és egy keresztény nőt összeadott.

Kezdetektől fogva ismert a szerelmesek iránti rokonszenve és az értük végzett tettek sora. Talán ezért is lett halála után az ő védőszentjük.

Fotó: Italia Virtual Tour

Magyar Kurír