Lourdes – egy hely Franciaország déli részén. 1858-ig nem sokan hallottak róla, csak egy eldugott falu volt. Hogyan lett egy „semmi különös” kisközségből világhírű zarándokhely?

1844. január 7-én Lourdes-ban egy kislány született – Bernadett Soubirous. Szülei szegények voltak. Édesapja molnár volt, édesanyja otthon végezte a házkörüli munkát és emellett kilenc gyermeket nevelt. Bernadett volt a legidősebb.

Bár beteges volt, igyekezett segíteni otthon mindenben. A család anyagi helyzete nagyon megromlott. Az otthonuktól is el kellett búcsúzni és csak egy volt börtön egyik kis sötét zárkájában kaptak „lakást”. A család nélkülözései miatt Bernadettet elküldték nénikéjéhez, hogy ott őrizze a nyájat. De Bernadett nemsokára visszajött Lourdes-ba. Nem érdekelte őt a nélkülözés, mert nagyon szeretett volna hittanra járni, hogy elsőáldozáshoz járulhasson.

Lourdes és Bernadett életének legmeghatározóbb eseménye a 18 jelenés volt. Ez volt a kezdete a fontos eseményeknek, és ezáltal lett Lourdes Lourdesdá. Ezért részletesebben erről írok most.

Első jelenés: 1858-ban Bernadett egyik húgával fát ment gyűjteni. A Massabielle barlang előtt Bernadett hirtelen szélfújást hallott, fényt látott, a nagy fényességben egy szép asszony állt fehér ruhában, kék övvel a derekán. Bernadett letérdelt, keresztet vetett, és a Hölggyel együtt imádkozni kezdte a rózsafüzért. Ezután a Hölgy eltűnt.

Második jelenés: A szülei tiltása ellenére Bernadett másodszor is kiment a barlanghoz, mert úgy érezte, hogy újra jelenése lesz. A Hölgy újra megjelent, és a rózsafüzér elimádkozása után eltűnt.

Harmadik jelenés: Harmadik alkalommal a Szép Asszony megszólalt. Megkérte Bernadettet, hogy legyen szíves még tizenöt alkalommal eljönni a barlanghoz. Bernadett, plébánosa kérésére vitt egy papírt, s megkérte a Hölgyet, hogy írja rá a nevét. A Hölgy azt válaszolta, hogy nincs szükség papírra, hanem jegyezzen meg mindent, amit mond.

Negyedik jelenés: Bernadett égő gyertyával jött a találkozásra; innen ered a szokás, hogy a barlanghoz ma is égő gyertyával közelednek a zarándokok. Ötödik jelenés: A Hölgy egy személyes imára tanítja a lányt. Ez után a jelenés után Bernadett szomorú lett.

Hatodik jelenés: A Hölgy hajnalban jelenik meg Bernadettnek, akit már közel százan kísérnek el a jelenés helyére. Ezután a lányt beviszik a rendőrségre, hogy kikérdezzék.

Hetedik jelenés: Ekkor már százötvenen kísérik Bernadettet. A Hölgy egy titkot árul el a látnoknak.

Nyolcadik jelenés: A Hölgy üzenete: „Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Imádkozzatok Istenhez a bűnösökért! Csókolja meg a földet a bűnösökért!”

Kilencedik jelenés: Már háromszázan vannak a jelenésen. A Hölgy arra kéri Bernadettet, hogy igyon a forrásból és egyen füvet a bűnösökért.

Tizedik jelenés: Már nyolcszázan vannak jelen. Csendes jelenés volt, Bernadett megtette a szokásos bűnbánati gesztusokat.

Tizenegyedik jelenés: Már több mint ezer érdeklődő figyeli Bernadettet elragadtatás közben, aki imádkozik, bűnbánat jeléül térdre borul, csókolja a földet.

Tizenkettedik jelenés: Ezerötszázan vannak jelen, most először egy pap is megnézi az elragadtatást. Egy jelenlévő belemártja kificamodott kezét a forrás vizébe, és keze meggyógyul.

Tizenharmadik jelenés: A Hölgy kéri, hogy papok jöjjenek erre a helyre körmenetben, és építsenek kápolnát. Bernadett elmondja ezeket plébánosának, aki továbbra is a Hölgy nevére kíváncsi.

Tizennegyedik jelenés: Háromezren vannak jelen, de a jelenés elmaradt. Később a lány hívást érzett és újra elment a barlanghoz. Akkor megjelent a Hölgy; Bernadett megkérdezte a nevét, de ő csak mosolygott.

Tizenötödik jelenés: Kb. nyolcezren vannak jelen. Csendes jelenés. Tizenhatodik jelenés: A Hölgy végre elárulja nevét. Ezt mondja: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Bernadett plébánosa felé tartva egész úton ismétli ezeket a szavakat, hogy el ne felejtse, mert nem értette azokat.

Tizenhetedik jelenés: Ez alkalommal Bernadett egy égő gyertyát tartott a kezében; a tűz elérte a kezét, de nem égette meg.

Tizennyolcadik jelenés: Bernadett hívást érez, kimegy a barlanghoz. Ekkor látja utoljára megjelenni a Hölgyet. A jelenések után Bernadett az Irgalmas Nővérek kolostorába vonult Nevers városába. A kolostorban egyre gyakrabban jelentkezik betegsége.

Gyakran betegen végzi el mindennapi feladatait, gondozza a betegeket. De emellett hűséges Jézushoz és az Ő akaratához. Alázatosságát is sok próbának tették ki. A kolostorban az elején úgy jellemezték, hogy semmihez sem ért. Amikor már nagyon jól végezte ápolónői feladatait, ő lett a főnővér, viszont egy kis idő múlva megint alkalmazottként kellett tűrnie egy új főnővér parancsait, aki csak rövid ideje dolgozott a betegek között.

Élete végén lelki sötétségben szenvedett, nem érezte az Isten gyengéd vigasztalását, de kívülről ezt nem mutatta ki. Kedves, türelmes és vidám volt. Teljes erejéből törekedett a tökéletes szeretetre. Bernadett 33 évesen halt meg. Utolsó szavai ezek voltak: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért”.

1925. június 2-án XI. Piusz pápa boldoggá avatta Bernadettet. Szentté avatására 1933. december 8-án került sor.

Teste épségben maradt, ma is a Nevers-i kolostor kápolnájában nyugszik. A Szűzanya megmondta neki, hogy földi élete nehéz lesz, de boldog lesz a mennyországban.

Ezek a szavak beteljesültek. Most már boldogan szemlélheti Urát, Istenét az örök dicsőségben. Mi is tehát Lourdes üzenete nekünk és az egész világnak?

A Szűzanya egy koszos, sötét barlangban jelent meg Bernadettnek, egy szegény, írástudatlan lánynak, jelezvén ezzel, hogy Isten eljön hozzánk oda, ahol vagyunk, a mi nyomorúságunkba, a mi fájdalmainkba, a mi gyengeségeinkbe.

Lourdes egy olyan hely, ahol Isten jelet adott, ahol megnyitotta szívét, hogy a mi szívünk is megnyílhasson. Az Isten azt üzeni Lourdes-ban, hogy szeret minket, és olyannak szeret, amilyenek vagyunk: szegénynek, gyengének, tudatlannak, bűnösnek.

Dicsőség legyen Istennek Lourdes-ért! Imádkozzál érettünk Szent Bernadett!