Augusztus 19.

Szent Bernát apát, egyháztanító

A mézajkú mesternek is nevezik, csodaszép írásai miatt. Élete példájával az erények útján vezette társait. Isten erejében bízva szolgálta a béke és az egység helyreállítását. Isten házáért, az egyházért való buzgóság lobogott lelkében. Ezt a lelkesedést szeretnénk eltanulni tőle. 
1090-ben született a franciaországi Dijon közelében. Vallásos nevelésben részesült, 21 éves korában a Citeaux-i kolostorba ment, innét a ciszterci elnevezés. 1115 június 25-én Szent István apát Bernátot Clairvaux-ba küldte és ott élt, mint apát, haláláig, 1153 augusztus 20-ig. A szerzetesi és papi életforma vezető alakja volt. Fejedelmek és királyok tanácsadója, sőt maga a pápa is többször kikérte tanácsát. Ragyogó szónoki tehetségét tükrözi az a 300 beszéd, amely megmaradt. Ezen kívül 12 kisebb-nagyobb terjedelmű munka és 531 levél bizonyítja mély lelkiségét, rendkívüli bölcsességét és elmélyült tudását. Lelki életét saját szavai jellemzik: "Az istenszeretet mértéke a mérték nélküli szeretet" 1174-ben III. Sándor pápa avatta szentté, 1830-ban VIII. Pius egyháztanítóvá tette.

Eudes Szent János

Eudes (ejtsd: öd) Szent János 1601-ben született a franciaországi Séez egyházmegyében, Eudesben. Apja földműves és falusi felcser volt. Polgári jómódban nevelkedett. Kiváló tanuló volt, már kisgyermek korától buzgón vallásos. Nem kívánt megházasodni, hanem 1620-ban felvette a kisebb papi rendeket.
Jézus és Mária Szent Szíve tiszteletének nagy apostola volt. Erre a célra 1643-ban külön papi társulatot alapított, így kívántak a szemináriumokban jó papokat nevelni. A szemináriumok szervezését még saját társai közül is sokan ellenzéssel fogadták, de ő nem törődve a vádakkal egyre újabb és újabb szemináriumokat alapított.
Veszélyben forgó lányok megmentésére és keresztény nevelésére is gondolt, ennek érdekében alapította meg "A szeretetről nevezett Miasszonyunk" szerzetét.
1680. augusztus 19-én hunyt el Caenban súlyos betegen, szentségekkel megerősítve. Sírfelirata: "Pie vixit, sancte obiit" - Jámborul élt, szentül halt meg. X. Piusz pápa 1909-ben iktatta a boldogok sorába, XI. Piusz pápa pedig 1925 pünkösdjén az arsi plébánossal együtt ünnepélyesen szentté avatta.