Szent Bonaventura 1218 körül született Viterbo közelében. A hagyomány szerint a Bonaventura (jószerencse) név a súlyos beteg gyermek Szent Ferenc imájára történt csodás gyógyulásának emléke.

Bonaventura 1243 körül, anyja fogadalmához híven, belépett Szent Ferenc rendjébe. Elöljárói, felismerve tehetségét, a noviciátus után Orvietóba küldték a ferencesek első hittudományi főiskolájára, de már egy év múlva a híres párizsi egyetemre került, s 27 éves korában itt kezdte meg tanári működését.

A fiatal ferences Aquinói Szent Tamás mellett a legünnepeltebb tanár lett.  Művei egyesítették a skolasztikus és a misztikus hagyományokat. Lelkesedéssel és forró szívvel írt írásai miatt méltán érdemelte ki a „szeráfi doktor” nevet.

1254-ben, 36 éves korában a ferences rend generálisává választották. A  rend második alapítójának és atyjának tekintik őt.

X. Gergely pápa, a II. lyoni egyetemes zsinatra rendelte Szent Tamással együtt, aki azonban útközben meghalt, Bonaventura pedig már halálos betegen érkezett Lyonba. A zsinaton két híres beszédet mondott. Sok fáradozása gyümölcseként a görögök visszatértek az Egyház egységébe, letették a hitvallást. Szent Bonaventura a pápa kezéből vette a szentkenetet, és a feszületre függesztette tekintetét, így halt meg 1274. július 15-re virradó éjjel.

A hagyomány szerint Aquinói Szent Tamás, aki Bonaventurának professzortársa volt, mikor egy alkalommal meglátogatta őt, a szobájában nem látott mást, mint egy íróasztalt, rajta néhány felütött könyvet, mellette könyvespolcot, a könyvek mellett pedig egy függönyt.

Ahogy Szent Tamás a könyveket szemügyre vette, nem talált köztük semmi különöset. Azt gondolta, talán a függöny mögött őrzi barátja azokat a kincseit, amelyekből tanítását meríti, amelyek tanításának mélységet és izzást kölcsönöznek. Szent Tamás kérésére Bonaventura elhúzta a függönyt, és látogatója – nem kis ámulatára – nem látott ott egyebet, mint egy keresztet.

Bonaventura mosolyogva mutatott rá: „Ez az én könyvtáram!”

(Forrás: katolikus.hu, A szentek élete)

Magyar Kurír