Az egyetemes Egyházban, így Olaszországban is, Árpád-házi Szent Erzsébet liturgikus emléknapját november 17-én tartják. A ferences harmadrend patrónájára és a nevét viselő klarissza monostor védőszentjére emlékeztek a veronai ferences család tagjai, triduum keretében.

KÉPGALÉRIA – klikk  a képre!

Ahogyan a háromnapos készület keretében elhangzott, nem számít a világtól való elzártság, egy klauzúrás monostor közössége is képes a befogadás és a párbeszéd kultúráját erősíteni a világban. E célból az idei ünnep tematikáját a migráció és a bevándorlás témaköre határozta meg, kapcsolódva Szent Erzsébet életéhez. Az Árpád-házi királylány is saját otthonától, családjától távol nevelkedett fel, nem saját akaratából hagyta el atyja házát, s a „száműzöttség” tapasztalatát később is átélte, amikor férje halála után el kellett hagynia Wartburg várát.

A szombati napot megelőző estéken Giuseppe Mirandola, a veronai Bevándorlók Pasztorációs Központjának vezetője munkatársaival rövid előadásokban foglalta össze a jelenkori társadalmat leginkább érintő jelenségből adódó kihívásokat. Felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak Veronában, de Veneto tartományban is általános a népességcsökkenés, s hogy egyre kevesebb azon fiatalok száma, akik fenn tudnák tartani a társadalmat. Ebből a demográfiai krízisből segíthetnek kilábalni azok a bevándorlók és családjaik, akik itt telepednek le, és akik a társadalom részét képezik. Kiemelte azt is, hogy a közvélekedéssel ellentétben a menekültek és a más országokból érkezők több hasznot termelnek az állam részére, mint amennyit rájuk kell fordítani. A triduum további napjaiban is a dialógus és a befogadás fontosságára hívták fel a figyelmet a bevándorlókról kialakított kép árnyalásával. Bemutatták a veronai központ működését, megemlítve azokat a kisebb közösségeket, amelyek a világ minden részéről érkező menekültek lelki kísérésére jöttek létre, illetve hogy a különböző vallásokhoz és felekezetekhez tartozók számára lehetőség nyíljon az istenkapcsolat elmélyítésére.

A második találkozáson a Ferenc pápának az elvándorlók és menekültek világnapjára írt üzenetében szereplő három alapfogalomról esett szó: befogadni, megvédeni és integrálni. A befogadás elsősorban az önmagunkban való helyteremtést jelenti, a tiszteletet azokkal szemben, akik más kultúrából érkeznek és saját történettel rendelkeznek. A félelemmel ellentétben a megismerésre van szükség, a közös „játékban” való részvételre, amely során a velünk született előítéletek leomolhatnak. A pasztorációs központ munkatársa, aki családjával évekig élt Afrikában, arra bátorította a jelenlévőket, hogy merjék önmagukat adni a találkozásokban és merjenek találkozni a másik tekintetével, hiszen a megosztás és a tapasztalatok, kultúrák cseréje gazdagíthat bennünket. Elmondta, fontos észrevenni, hogy a bevándorló családok gyermekei két világ között egyensúlyoznak: saját családjuk kultúrájával már nincs kapcsolatuk, de a helyi közösségben sem találják a helyüket, mivel állandóan kívülállóként tekintenek rájuk. Ebben segítheti őket az, ha nyitott és befogadó közösségre találnak.

A harmadik napon ismét a találkozás kultúrájának fontosságára helyezték a hangsúlyt, amelyet keresztényként nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ahogy Giuseppe Mirandola fogalmazott: az igazi emberség a találkozásban áll, amely a kereszténység lényege. Ennek kapcsán a vallások közötti párbeszédről szóltak, kiemelve, hogy a muszlimokra is úgy tekintsünk mint testvéreinkre.

Már hetekkel korábban elkezdték a készülődést az ünnepre a ferences közösséghez tartozó fiatalok, akik a szentmise zenei szolgálatát is végezték. Az utolsó vesperást követő előadásban a jelenlévők a ferences lelkiség gyökereivel ismerkedhettek meg, Szent Ferenc és Szent Klára szellemi és lelki örökségének kincseiből merítve Guido Ravaglia OFM, az Észak-itáliai Ferences Missziós Központ vezetője mutatta be a befogadás és az idegenekhez, rászorulókhoz való odafordulás fontosságát.

A vesperást követően a szerzetesnővérek fogadáson látták vendégül az ünnepen részt vevőket. Ennek Olaszországban azért van különleges jelentősége, mivel a klauzúrában élők szigorúbban megtartják a külvilággal, laikusokkal való érintkezés szabályait. A Szent Erzsébet-kolostor nővéreit is csak ritkán lehet látni, a portán rács választja el a látogatókat a klauzúrától, olyannyira, hogy beszélgetés közben nem lehet látni a szerzetesek arcát sem. Ugyanígy a templomban sem látható a klarisszák kórusa, amelyet a templomtér közepén elhelyezett oltár választ el a hívektől.

A feldíszített beszélgetőteremben mécsesek és díszrózsák fogadták a belépőket. A szentmisében Guido Ravaglia az idők jeleiről elmélkedett az evangélium alapján, majd Szent Erzsébet alakját állította a középpontba. A mise keretében elhangzott a Gaude felix Hungaria 15. századi Szent Erzsébet-himnusz is.

A klarisszák valóban szegénységben élik hétköznapjaikat: mindent, amijük csak van, ajándékként kapnak, és ajándékként adják tovább azoknak, akik arra rászorulnak. Ebbe a nyitott, szabad és önzetlen párbeszédbe hívnak mindenkit az egész napos szentségimádáson keresztül, s ez a legtöbb, amit a világnak adhatnak.

Forrás és fotó: Várkonyi Borbála

Magyar Kurír