Emléknapja: május 4.

Flórián magas rangú katonatiszti családból származott. A római hadsereg tisztje lett. A 3. sz. második felében szolgált, s mint sok más katona, ő is megtért és keresztény lett. Mivel ebben az időben éppen nem voltak nagy keresztényüldözések, így kiszolgálta katonaidejét és megkapta az obsitot, és Noricum tartományban, Mantemban (Krems mellett) telepedett le.

Diocletianus császár uralkodása alatt, 303-ban ismét föllángoltak az erőszakos keresztényüldözések. Legendája szerint, amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy segítségére legyen a foglyoknak. Elfogták és Aquilinus bíró elé vitték, aki megbotoztatta, és arra ítélte, hogy nyakában kővel vessék a folyóba. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról egy malomkővel a vízbe taszították le Flóriánt.

Holttestét egy Valéria nevű özvegy kiemelte a vízből és eltemette. A sír fölé később templomot építettek, mely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki a mai híres kegyhely, St. Florian (Linztől délre). Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Árvizek és tűzvészek ellen védő szent.

Szent Flórián a egyik legnépszerűbb, és leggyakrabban ábrázolt középkori szent volt, szobra vagy képe majdnem minden településen megtalálható volt, esetleg több helyen is. Ennek oka legendáiban található.

Az egyik szerint Flórián Caecia erőd parancsnoka lett, az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián - szinte kilátástalan helyzetben - megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda.

A másik legenda szerint Flórián még gyermek volt, amikor imádságos közbenjárására csodálatos módon kialudtak egy égő ház lángjai.

A másik legenda szerint egyszer egy szénégető nagy máglyát rakott, melyet annak rendje-módja szerint portakaróval fedett be. Amikor a farakás belseje már izzott, egy nagy szélvihar megbontotta a portakarót, és az egész lángba borult. A szénégető próbálta újra befödni a máglyát, de eközben ő maga is a lángok közé esett.

Nagy veszedelmében így fohászkodott: „Szent Flórián, aki vízben lettél vértanú, küldj vizet segítségemre, és mentsd meg az életemet!”

Azonnal víz öntötte el a máglyát, és a szénégető megmenekült. A Legenda Aurea, az aranylegenda szerint: „Florián Lorchba indult, és a keresztények után kutató katonákkal találkozott. Így szólt hozzájuk:

«Ne fáradjatok tovább a keresztények kutatásával, hiszen én magam is keresztény vagyok. Forduljatok meg, és jelentsétek a parancsnoknak.»

Amikor Aquilinus a parancsnok kínpaddal fenyegette, így imádkozott:

«Uram Istenem, tebenned reméltem, tehát soha meg nem tagadhatlak. Kész vagyok érted szenvedni, és föláldozni életemet, csak adj erőt a szenvedésre, és végy föl választottaid sorába, kik előttem megvallották szent nevedet.» Aquilinus ennek hallatára rákiáltott: «Micsoda badarságot beszélsz, hogy dacolni akarsz a császár parancsával!» Mire Flórián: «Míg földi fegyvert hordtam, titkon szolgáltam Istenemet, és a sátán soha nem bírt elidegeníteni Tőle. Most a testem ugyan hatalmadban van, de a lelkemnek nem árthatsz, mert az egyedül Istené. Engedelmeskedem parancsaidnak, amennyiben mint katona ezzel tartozom, de arra senki nem kényszeríthet, hogy bálványokat imádjak!» Miközben botozták, ezt mondta: «Tudd meg, semmiféle kínzástól nem félek. Gyújtass máglyát, és én Jézus Krisztus nevében örömmel lépek rá. Íme, most áldozatot mutatok be Uramnak Istenemnek, aki megerősített, s ezen megtiszteltetésre méltatott engem.»

Egykori katonatársai vitték a kivégzésre. Megkötözték, követ kötöttek a nyakába, és fölállították a híd korlátjára, de egyikük se merte a vízbe taszítani. Hosszú idő után jött egy fiatal katona, aki nem ismerte Flóriánt, ő odaugrott és belelökte a folyóba. Amikor azonban kíváncsian utána tekintett, hogy lássa elmerülését, megvakult.

Ünnepén a kemencében nem éghetett tűz. Egyes vidékeken ünnepének hajnalán a család minden tagja vízbe mártotta a kezét, nehogy a keze nyomán a házban tűz támadjon.

Kérünk, Urunk, Szent Flórián érdemeiért és könyörgésére oltalmazz bennünket minden lelki és testi veszedelem, főként a tűz pusztításai és gonosz vágyaink lelket emésztőlángjai ellen! Krisztus a mi Urunk által! Ámen!

Ábrázolása: A 17. sz. óta terjedt el magyarországi kultusza, ahol Szent Flórián képét vagy szobrát katonaruhában, égő házzal ábrázolják, melyre dézsából vizet önt. A tűzzel való kapcsolata magyarázza, hogy a sörfőzők (Szegeden a sört "flóriánvíznek" hívták), kéményseprők, pékek patrónusa is volt.