Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a ZARÁNDOKLAT - Élő egyház közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
ZARÁNDOKLAT - Élő egyház vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Szent Istvánnak, a magyarok első királyának és feleségének, Boldog
Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke volt. Így a Képes Krónika
több fiúról tesz említést. A gyermekek azonban nagyobbrészt már
kiskorukban meghaltak, nevét is csak kettőnek ismerjük. Volt egy Ottó
nevű fiuk, aki valószínűleg még 1000 előtt született és korán elhunyt. A
másik fiú, Imre nevét anyai nagybátyjától, II. Szent Henrik császártól
vette (Henricus, Enricus, Emericus, Emreh, Imreh, Imre). Hogy melyik
évben született, nem tudjuk biztosan. Általában az 1007-es évet szokták
elfogadni, de a legújabb történetírás az 1000 és 1007 közötti évekre
teszi születésének idejét, helyét pedig Székesfehérvárra.
Imre
herceg élete folyását nem könnyű követni, mivel legnagyobbrészt a
krónikák és legendák gyér adataira vagyunk utalva, a legenda pedig a
,,liliomos herceg'' alakját még jobban kiszínezte, mint Istvánét.
Szüzessége miatt századokon át valami nőies, finom, nem e világból való
alaknak rajzolták. ,,Pedig -- írja joggal Sík Sándor -- Szent Imre
kétségtelenül erőteljes, férfias jelenség volt. Kétféle vér egyesül az
ereiben: apai és anyai öröksége bár kétféle, de édestestvére egymásnak.
Mindkettő a hősiességnek, a hivatásnak, a heroizmusnak hagyománya. Az
apai vér Árpád vére, aki maga is folytatója volt a honfoglaló ősök
hősies hagyományának. Szent István hitvédő harcaiban átlelkesült,
átszellemiesült ez a vér, de erejéből, bizonyos értelemben még ősi
vadságából, fiatalos nyerseségéből is alig vesztett. Nem lehet kétséges,
hogy az uralkodó, hadvezér, diplomata Szent István trónusának
várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának nevelte. A hősi
magyar hagyományban nevelte. A másik hagyományt az anyatejjel szívta
magába: anyja Gizella, maga is szent életű Boldog, a regensburgi udvar
szent levegőjéből jön, ahol már akkor egy császári szent-család él, és
szenteli meg az uralkodás német hagyományait.'' (Szent magyarság 27.)
Bizonyos,
hogy a trónörökös nevelésére rendkívül nagy gondot fordítottak. A
legendaíró szerint ,,már gyermekkorában is szorgalmas őrködés alatt
nevelkedve'' fejlődött. Első nevelői mindenesetre a szülei voltak, akik
mindketten az életszentség útján jártak, s az ő hatásuk alatt érlelődött
meg a kis királyfiban az az életideál és az az út, amelyet járni
megtanult. Mint a korabeli íróknál olvassuk, István szenvedélyesen
szerette fiát, nevét nap nap után belefoglalta imádságos
megemlékezésébe, és nem szűnt meg Krisztus kegyes pártfogásába és a
mindenkor szeplőtelen Szűz anyai oltalmába ajánlani.
Gyökeres
változás állott be Imre herceg nevelésében 1015-ben, amikor Gellért
bencés szerzetes Velencéből jövet -- eredeti szándékát, hogy a
Szentföldre utazzék, megváltoztatva -- Pannóniába érkezett. Itt István
udvarába vezették. A magyarok királya azonnal fölismerte benne a
kiváltságos, nagy tudományú, szent életű szerzetest, aki elmondhatta
magáról: ,,Nincs könyv, amelyet ne olvastam volna'', és fia nevelőjévé
tette. Imre királyfi hét éven keresztül tanult kiváló mestere irányítása
mellett. Elvégezte az akkori kor iskolafokozatait, a triviumot és
quadriviumot, megtanult latinul, s anyjától föltehetőleg németül is. Azt
mondja a legenda, hogy Imre a ,,grammatikai mesterségnek minden
tudományával betelt''. Egy velencei krónika szerint ,,tudós és szent''
volt. A világi tudományok mellett Gellért apát bizonyára beavatta őt a
lelki élet magasabb iskolájának titkaiba is. Így érthető, hogy olyan
ifjú lett belőle, ,,akit szeretett az Isten és tiszteltek az emberek'',
mint a krónika mondja róla. Talán ebben az időben esett meg vele az a
történet, amelyet a legendaíró elbeszél. Imre herceg egy szolga
kíséretében egy alkalommal a veszprémi Szent György-templomban időzött, s
,,ottan imádságnak adván magát szívében elmélkedék, mi legyen... a
legkedvesebb áldozat, amelyet Istennek fölajánlhatna. Hirtelen nagy
tündöklésű világosság körülfénylette az egyháznak minden helyeit... s
isteni szózat hallatszik: ťFelette dicséretes a szüzesség; kívánatos
kívánom én, te elmédnek és testednek szüzességét, ezt ajánld nékem, eme
szándékodban mindvégig megállj!Ť'' -- Imre válasza: ,,Úr Isten, Te ki
vagy mind az egész világnak gondviselője és az emberi erőtlenségnek
segítője, ki elragadod a fejedelmek lelkét, aki rettenetes vagy a
földnek királyai előtt, végezd el kedvedet bennem.'' Imre herceg egész
életében nem árulta el szívének ezt a titkát, s szolgájának is
hallgatást parancsolt. Föltehető, hogy akkor még életben volt valamelyik
bátyja, s így szabadon követhette szíve sugallatát. Ha eddig is teljes
igyekezettel törekedett Mestere nyomdokain járni, most kétszeres
buzgósággal tört a szentség magaslatai felé. Gellértnek és atyjának
példája ebben bizonyára nagy segítségére volt.
Tizenöt éves
korától atyja vette maga mellé, huszonhárom éves korában befejezettnek
látta nevelését. Imrétől mint jövendő uralkodótól elvárták, hogy
rangjának megfelelő házasságot kössön, s biztosítsa a dinasztia
fennmaradását utódaiban.
A hagyomány három királyi családot
említ, amelyből feleséget vehetett: a lengyel, horvát és görög
uralkodóházat. A lysagorai Szent Kereszt-monostor évkönyveinek
följegyzése szerint Imre egyszer Lengyelországban járt mint vőlegény.
Más vélemény a görög uralkodóházzal való rokonságot helyezi előtérbe
(emellett foglal állást Bogyay Tamás is ,,Stephanus Rex'' c. művében,
1976). Így pontosan nem tudjuk megállapítani feleségének kilétét, csak
annyi bizonyos, hogy szűzi házasságban éltek egymással. Amint a legenda
gyönyörűen mondja: ez a csodálatos ifjú ,,keblében hordta a lángot, de
el nem perzseltetett annak égésétől''. ,,Lehetetlen, hogy ne érezte
volna át óriási felelősségét, hogy ne látta volna atyja gondjait -- írja
ismét Sík Sándor. -- Ha mégis vállalta fogadalma következményeit,
biztosra vehetjük, hogy számolt ezzel a problémával; hogy valami nagy
jót akart elérni fogadalmával, nagyobbat, mint az a veszteség, amely
áldozatából származott...'' (I. h. 31.)
Két jelenetet őrzött meg a legenda a szent királyfi életéből.
Az
egyik helyen azt olvassuk, hogy ,,boldog Imre megelégedvén kevés
alvással, minden éjszakákon, mikor is már mindenek ágyra vetették
magukat és előtte, miképpen királyi magzathoz illik, két gyertyatartó
világított, ő Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és mindegyik
zsoltár végezetén szívének töredelmével Istennek bocsánatát kérte. Mit
is, mikoron atyja eszébe vette, őt vigyázatost és titkon a falnak
nyílásán át gyakorta szemlélte.''
A másik jelenet Pannonhalma
szent hegyén játszódott le és Boldog Mórral való találkozásáról szól
(ezt Mór életrajzában olvashatjuk).
István őt jelölte ki
utódjául. Nem volt kétséges, hogy nemcsak a főpapság és István közvetlen
hívei, hanem az egész hívő magyar nép egy emberként fog fia mögé
sorakozni és őt királyának elismerni. Ezért a nemzete jövőjéért annyira
aggódó szent király gondosan fölkészítette fiát jövendő uralkodói
feladataira. Mint 11. századi életrajzírójától tudjuk, gondoskodott róla
,,hogy a nehéz kormány terhének viselésére igazhitű férfiak tanítása
által minél alkalmatosabb legyen, s azok tanításait vele naponként
figyelmesen hallgattatá. Atyja szerelmének buzgóságától indíttatva maga
is ír a számára egy könyvet az erkölcsök neveléséről (Intelmek), melyben
híven és nyájasan intőleg szól hozzá, oktatván, hogy tartsa
tiszteletben a püspökök méltóságát, szeresse az országnagyokat és
vitézeket, szolgáltasson igazságot, ügyeljen minden tettében a
türelemre, tanács nélkül semmit se tegyen, őseit szüntelenül szeme előtt
tartsa és példa gyanánt vegye, az imádkozás kötelességét teljesítse, a
kegyességet és irgalmat a többi erényekkel együtt gyakorolja.'' Az
,,Intelmek'' könyve, amelyet István király fia számára készíttetett (a
megfogalmazás valószínűleg nem tőle való, de a gondolatok föltétlenül),
később a magyar törvénytár élére kerül, s fölveszik a Corpus Juris
Hungariciba.
Imrével kapcsolatban még meg kell említenünk II.
Konrád német császárnak Magyarország elleni hadjáratát 1030-ban, amely
teljes kudarccal végződött. Egyes történetírók valószínűnek tartják,
hogy a győri csatát Imre vezette. A magyar sereg előtt nyitva állt
Bajorország kapuja, de a magyar királytól távol állt a hódítás szándéka.
Békét ajánlott a császárnak, aki a szégyenletes kudarc után nem akart
maga tárgyalásokba bocsátkozni, s a békekötést 13 éves fiára bízta.
Henrik bajor herceg -- a későbbi III. Henrik császár -- 1031 tavaszán
Esztergomba érkezett ,,az igazságtalanul megbántott magyar király''
megkövetésére, s a Lajta és Fischa folyó köze újra visszakerült
Magyarországhoz a Morvamezővel együtt. Imrének a békekötésben való
részvételére -- talán atyja megbízottaként -- a hildesheimi évkönyvek
engednek következtetni, amelyek őt Dux Ruisiorum néven említik (Ruisia,
Rugia, szlávul Rakzia valószínűleg a meghódított Ausztria egy része).
István
ekkor (1031-ben) hatalmának és tekintélyének tetőpontján
Székesfehérvárott koronázásra készült. Egyetlen életben maradt fiát
akarta megkoronáztatni, hogy trónját és országában a kereszténység
zsenge vetését a jövő számára biztosítsa. Valószínűleg erre az alkalomra
készült Gizella királyné keze munkájával és irányítása alatt az a
miseruha, amelyet később átalakítva koronázási palástnak használtak 900
esztendőn keresztül: az egész királyi család képe rá van hímezve. Ebben
az ünnepélyes hangulatban jött a szomorú hír: Imre herceget vadászat
közben egy földühödött vadkan halálra sebezte, és sebeibe 1031.
szeptember 2-án belehalt. A gyászhír hatását a krónika így érzékelteti:
,,Siratta őt Szent István és egész Magyarország vigasztalhatatlanul,
nagy sírással...''
Szent László király Szent Imrét atyjával,
Istvánnal, és nevelőjével, Gellért püspökkel 1083-ban az ország főpapjai
és világi nagyjai jelenlétében oltárra emeltette (ez felelt meg akkor a
szentté avatásnak). Azóta példaképe a magyarságnak, elsősorban a magyar
ifjúságnak. Nevét szívesen viselik. Halálának 900. évfordulóját nagy
ünnepélyességgel tartották meg 1930-ban Budapesten a pápai követ, hat
más bíboros és több száz főpap jelenlétében. Prohászka Ottokárnak igaza
volt, amikor azt írta: ,,Szent Imre hivatása az, hogy eszményt hirdet,
példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az
erény uralmát benne biztosítja, mint ha az országot arasznyi uralmával
boldogítja.''
Az Intelmekből:
,,Uralkodjál mindnyájuknak
felette békességesen, alázatosan, szelíden, haragnak, kevélynek és
gyűlölségnek nélküle, mindiglen elmédben tarván, hogy mind az embereknek
egy állapotjuk vagyon, és hogy semmi föl nem emel, hanemha az
alázatosság, és hogy semmi meg nem aláz, hanemha a kevélység és
gyűlölség. Ha békességes lész, akkor királynak mondatol és király
fiának, és szeretve lész mind a vitézektől. Ha haragos, kevély,
gyűlölködő, békétlen lész, nyakadat az ispánoknak és fő jobbágy uraknak
felébe felemeled, bizony a vitézeknek ereje a királyi méltóságoknak
lankadására lészen és idegeneknek adatik a te országod. Ettől félvén, az
ispánoknak életét jó erkölcsöknek rendtartásával kormányozzad, hogy is
szereteteddel felövezetten a királyság méltóságához mindiglen hívségest
ragaszkodjanak, hogy országlásod mindiglen békességes legyen.
Ha
bírni akarod a királyságnak tisztességét, szeressed az igaz ítéletet. Ha
bírni akarod a te lelkedet, légy türelmes... mert a békességtűrő
királyok uralkodnak, a türelmetlenek pedig kegyetlenkednek. Valamikor is
adatik néked valamiben ítélned, mi te méltóságodhoz illő, békességes
tűréssel és irgalmassággal, avagy szánakodással ítéljed meg, hogy
dicséretes és ékes legyen a te koronád.
Azért tehát, szerelmetes
fiam, én szívemnek édessége, jövendő sarjak reménysége, kérlek,
parancsolom, hogy mindenütt és mindenben malaszttól gyámolíttatva
nemcsak atyádfiaihoz és rokonaidhoz, avagy fő emberekhez vagy
vezérekhez, vagy szomszédokhoz és lakosokhoz légy kegyelmes, hanemha az
idegenekhez is és mindenekhez, kik te hozzád jőnek. Mert a kegyességnek
míve téged mindeneknél nagyobb boldogságra vezet.''
Istenünk, ki
Szent Imre herceget viruló ifjúságában magasztaltad föl szentjeid közé,
kérünk add, hogy ő, aki egészen neked szentelhette magát, mindörökké
segítsen minket színed előtt!
Forrás: katolikus.hu
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!