István 969 és 980 között született, vagy Esztergomban, vagy Székesfehérváron, apja palotájában. Öt testvérével nevelkedett: Judittal, Ilonával, Ottóval és Saroltával. Igen jó nevelést kapott, rendkívül művelt férfivá érett, hála a prágai Szent Adalbertnek, tanítójának. A Vajk nevet a szüleitől kapta, mely törökül hőst, vezért jelent. 27 évesen, mielőtt házasságot kötött volna bajorországi Gizellával, megkeresztelték, és ekkor kapta az István nevet.

István király és Gizella első találkozása a kolostorban

De vajon hogyan esett István választása a bajor hercegnőre? Nos, nem ő választott. Gizella apja, civakodó Henrik bajor herceg az Enns folyó torkolatánál háborúzott Géza fejedelemmel. A békekötés után 995-ben Géza feleségül kérte Gizellát fia, István számára. A legenda szerint az első találkozásra egy kolostorkertben került sor. Gizella éppen térden állva imádkozott egy szobor előtt, amikor István félretette fegyverét, észrevétlenül a hercegnő mögé lopózott, meghajolt a szobor előtt, és mozdulatlan maradt, míg a lány be nem fejezte imáit. Az esküvő 996-ban,a kölni dómban volt, majd a szertartást követően a fiatal pár azonnal Magyarországra jött. A frigy fontos szerepet játszott  István megkoronázásában, a Gizella révén kialakult rokoni kapcsolat pedig hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország helyzete megszilárdult Európában. A királyné ezután nagy szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében, társalapítója volt az óbudai és veszprémvölgyi egyházaknak. Székhelyül az egyik legjelentősebb püspökség központját, Veszprém városát és a birtokokat kapta meg.

Gizella 42 éven át jó felesége és hű társa volt a férjének, sokszor elkísérte útjaira, ami akkoriban nem volt jellemző. Kölcsönös nagyrabecsülés, gyengéd megértés és tapintat jellemezte az egymáshoz való viszonyukat. A királyné nagyon szépen varrt és hímzett, ő látta el az ország templomait egyházi felszerelésekkel. A magyar koronázó palást is többek közt az ő keze munkáját dicséri. Fáradhatatlan volt a jótettek és a vallás gyakorlásában.

István koronázása

A titokzatos három lány

A házasságukból öt gyermek született, az első három lány volt, róluk nem maradt fenn írásos emlék, sorsukról nem tudni semmit. A két fiúról azonban már igen. Az idősebb Ottó volt, a másik Henrik, aki később, szentté avatása után, Imre hercegként vonult be a történelembe. Ottó fiatalon, kisbaba korában meghalt, így Henrik maradt az uralkodópár egyetlen reménysége, apja örököse. Imre a gyermekkor és a serdülőkor határán állt, 14–16 éves lehetett, amikor István már különféle, az uralkodásra vonatkozó jó tanácsokkal látta el.

“Gyermek vagy, gazdag szülők sarja, puha párnák lakója, akit mindenféle kényelemben dédelgettek és neveltek; nem volt részed sem a hadjáratok fáradalmaiban, sem a pogányok különféle támadásaiban\… Immár itt az idő, amikor nemcsak pépes ételt kell adnunk neked, mert ez puhánnyá és kényeskedővé tehet, ami az erények pusztulásával, a bűnök melegágyával és a törvények semmibe vevésével egyenlő, hanem néha karcos borral is meg kell itatnunk.”

István király jó apa, jó tanár volt, nagy gondot fordítottak fia neveltetésére, úgynevezett intelmekben foglalta össze fia számára a jó király teendőit. Ezekben kérte, mi több, megparancsolta számára, hogy gyakorolja a kegyességet, az irgalmasságot, a türelmet, az erőt, az alázatosságot, a mértékletességet, a szerénységet, a becsületességet és szemérmességet. “Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!” – így szóltak István törvényei a fiához.

Sajnos a királyság reményét 1031-ben vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, és miután ő volt az utolsó gyereke Istvánnak, a király teljesen összeomlott, a tragédia beteggé tette, mivel nem volt egyenes ági örököse. Végül egyik nővére fia, Orseolo Péter lett az utóda, miután a király 1038. augusztus 15-én Szűz Máriának, vagy ahogyan e tett miatt hívják, a magyarok Nagyasszonyának oltalmába ajánlva Magyarországot örökre lehunyta a szemeit.

A bencés rend bakonybéli Szent Mauríciusz monostorában található ismeretlen eredetű festmény, ami István királyt, Gizella királynét, Gellért püspököt és Imre herceget ábrázolja.

Gizella menekülése

Fia és férje halála után Gizella  már csak Istennek és a jótékonykodásnak élt. Állítólag olyan bőkezű és nagylelkű volt, hogy emiatt gondnokság alá is helyezték, magyarán István utódai, Orseolo Péter és ellenfele egyben unokatestvére, István másik nővérének a fia, Aba Sámuel börtönbe zárták. 1044-ben pedig már menekülnie kellett az országból. Gizella Passauban telepedett le, belépett a helyi apácakolostorba, melynek később főnökasszonyaként tevékenykedett, egészen 1065-ben bekövetkező haláláig.

Forrás: Rubicon, Honvédelem, Naplo online,Wikipédia