Szent István király kézereklyéjének története a 11. századra nyúlik vissza. Istvánt 1038-ban Fehérvárott helyezték végső nyugalomra, ám a halálát követő trónviszályok miatt a káptalan – félve a holttest megszentségtelenítésétől – a Nagyboldogasszony-bazilika közepén álló márványszarkofágból áthelyeztette a bazilika alatti sírkamrába. Hartvik püspök legendája szerint ekkor választották le a mumifikálódott jobb kezet, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki. A kincstár őre, Merkur őrkanonok azonban – ahogy később, felelősségre vonásakor állította – egy angyal megbízására „eltulajdonította”, majd a birtokán elrejtette az ereklyét. Arra hivatkozott, hogy a zavaros időkben biztonságos helyen akarta őrizni.

I. László király (1077–1095) István szentté avatásakor, 1083-ban szerzett tudomást az ereklye őrzési helyéről, s május 30-án (egyes források szerint 29-én) ellátogatott Merkur bihari birtokára. Elfogadva az őrkanonok mentegetőző legendáját megbocsátott neki, majd itt alapította meg a kézereklye őrzésére a szentjobbi apátságot (ma Sâniob, Románia).

A Szent Jobb megtalálásának napját már a 13. századi naptárak is említették. A kézereklye tiszteletét az 1222-es aranybulla törvénybe iktatta. A Szent Jobb évszázadokon keresztül zarándoklatok kiemelt célpontja volt.

A török hódoltság idején a Szent Jobbot Székesfehérvárott rejtették el, majd Szent István koponyaereklyéjével együtt 1590 körül Horvátországba, a raguzai (ma Dubrovnik) domonkos kolostorba került. 1684-ben elsőként I. Lipót (1657–1705) tett kísérletet a visszaszerzésükre, de a törökkel folytatott háborúk miatt, majd halálával mindez feledésbe merült. Végül Mária Terézia (1740–1780) hosszas diplomáciai tárgyalások után 1771. június 21-én Budára, a királyi vár kápolnájába vitette a Szent Jobbot; míg a koponyaereklye egy része előbb Pozsonyba, majd 1778. április 2-án Székesfehérvárra került.

Szentek csodálatos fényessége, Istenünk, te Szent István király dicsőséges jobbját gondviselő szereteteddel megőrizted számunkra. Add, hogy oltalmának szüntelenül örvendjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás: Magyar katolikus lexikon; Pécsi Egyházmegye

Fotó: Szent István-bazilika; Wikipédia

Magyar Kurír